Mi volt és mi lesz a rokkantakkal?
Magyarországon sajnos a társadalmat nem érdekli a súlyos betegek rokkantak sorsa
Évente kb. 20 ezer aktív életkorú rokkant hal meg, de utóbbiak létszámát nem léphetnék túl - az egyensúly miatt.
Magyarországon sajnos a társadalmat nem érdekli a súlyos betegek sorsa.
Azoké, akiknek nem csak a betegségeikkel, vagy a fogyatékosságaikkal kell naponta szembesülni, hanem az anyagi ellehetetlenítésük is hatalmas terhet jelent önmaguk és a családjuk számára.
2016. év elején még publikus volt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) állománystatisztikája, de nem volt külön soron megbontva benne az aktív életkorú rehabilitációs,- és rokkant ellátottak, vagy a nyugdíjra nem jogosult, de körbetöltött rokkant ellátottak létszáma.
2015. december 31-i ONYF állománystatisztika (3. sor) Bővebb infó erről ide kattintva.
2016. július 1.-től az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) is beolvadt a kormányhivatalokhoz, nem fogunk információkhoz jutni még annyira sem, mint eddig.
Hogyan változott az érintettek létszáma? Az eddig is nehezen volt követhető.
A rokkantsági ellátórendszer 2012. évi átalakításakor 305.323 fő volt a rokkantsági nyugdíjuktól megfosztottak száma.
Több mint százezer fő volt még ezen kívül a szociális járadékosok és kb. 25 ezer fő volt a régi típusú rehabilitációs járadékosok száma.
Ezek az ellátások átalakultak rehabilitációs,- és rokkant ellátássá a beteg állapotától és életkorától függően
Az ellátórendszer átalakítása óta már sokan betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt.
Évente kb. 40 ezren mennek el nyugdíjba, még a következő években is. Kb. 15% lehet azok száma, akiket munkaképesnek találtak úgy, hogy el is távolították őket az ellátórendszerből.
Évente kb. 20 ezer aktív életkorú rokkant hal meg, de utóbbiak létszámát nem léphetnék túl - az egyensúly miatt – a rendszerbe újonnan belépők.
Kb. 30 ezerre tehető azoknak a száma, akik 40-99% egészségkárosodottak, de egyetlen forint pénzellátást sem kapnak saját jogon a biztosítási idők hiánya és a rossz törvényi szabályozás miatt (a gyes, gyed és az ápolási díjban részesülő megváltozott munkaképességű személyek).
Jelenleg, nagyjából kb. 140-150 ezer fő lehet még, aki valamilyen segélyszerű ellátásban részesül aktív életkorú megváltozott munkaképességű személyként.
Utoljára 2015. májusban Korózs Lajos MSZP szakpolitikus, aki a Népjóléti Bizottság Alelnöke, ő faggatta a kormányt az aktív életkorú rokkantak létszámáról.
Rétvári Bence államtitkár akkor úgy nyilatkozott, hogy kb. 140 ezer aktív életkorú rokkant ellátott és kb. 90 ezer rehabilitációs ellátott van még az ellátórendszerben.
Egy év múlva lehet, hogy már a kb. százezer főt sem éri el az aktív életkorú rehabilitálhatók és rokkant ellátottak száma? Főleg úgy, hogy - a 2016. május 1.-től életbelépő törvénymódosítás szerint - az érintett egészségi állapotáról meghozott legutóbbi döntéstől számított egy éven belül a hatóság nem köteles elbírálni az állapotrosszabbodási kérelmét a betegnek.
Ha a szakhatósági döntés alapján a beteg 1-3 éves időtartamra kapja meg a rehabilitációs ellátást, annak lejárta után megszűnik az.
2016 őszével tervezték, hogy kísérleti jelleggel bevezetnék a „speciális” közmunkabérrel való foglalkoztatását az olyan mentálisan sérült betegeknek, akik eddig nem dolgozhattak. Napi 6 órás foglalkoztatással munkába küldenék őket úgy, hogy nettó 27 ezer Ft/fő/hó lenne a „speciális” közmunkabérük.
Eddig a rokkant ellátásban részesülő betegeknek nem volt kötelezően előírva a munkavégzés, pont a rossz egészségi állapotuk miatt. Most viszont egy panaszos beteg arról írt, hogy a szakhatósági határozatán még szinte meg sem száradt a pecsét, máris értesítették, hogy köteles együttműködni a hatóságokkal, ahol munkát ajánlottak számára rokkant ellátottként. A munkaalkalmasságot kiállító orvos pedig munkára alkalmasnak talált olyan betegeket is, akik között akadt, aki 2 mankós bottal alig bírt közlekedni, de vidékről berendelt kerekes székes beteg is volt közöttük, akit autóval szállított a család a munka alkalmassági vizsgálatra, ahol az orvos munkavégzésre alkalmasnak találta a betegeket. A családból valaki naponta vigye és hozza a munkára kényszerített rokkant családtagot, ha nincs akadálymentesített tömegközlekedés a településeken?
Az aktív életkorú rokkantak közül akadnak szép számmal özvegyek. Az ő helyzetük is nagyon nehéz.
A pénzcentrum hírportál több tízezer hozzátartozói nyugdíjas létszámcsökkenéséről írt amitt ide kattintva olvashatunk.
A cikkben szereplő indoklásból még hiányzik, ami szintén befolyásolja a hozzátartozói nyugdíjasok létszámának csökkenését:
Az 50%, vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodott megváltozott munkaképességű özvegyeket kihagyták ebből a statisztikából, pedig közülük sokak állandó özvegyi nyugdíj-jogosultságát megvonták.
Sok rokkant özveggyel találkoztunk, akit költségvetési megtakarítási célzattal minősíthettek vissza az NRSZH új komplex felülvizsgálatokon.
Nem azért, mert az állapotuk javult, egyáltalán nem. Sőt, volt, akitől állapotrosszabbodása ellenére is megvonták az állandó özvegyi nyugdíjat és a saját jogú ellátását is lecsökkentették.
Az ő hozzátartozói nyugdíjuk sajnos köddé vált.
Az 2015 évben e napvilágot látott Széll Kálmán terv szerint a 349 milliárd forintos rokkant ellátásra fordított pénzből 217 milliárdos megtakarítást tűztek ki célul, amit 2013. december 31-ig akartak megvalósítani. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, 2 év alatt kellett volna a kb. 200 ezer fő soros felülvizsgálatra kötelezett rokkanttól megszabadulni úgy, hogy közülük kb. 150 ezer főt akartak kirekeszteni „futószalagon” az ellátórendszerből. A betegek nagy részéről a NRSZH rendkívül megszigorított új komplex minősítésén kiderült, hogy nem csalók, mint, ahogyan azt a kormány-kommunikáció állította róluk. Így aztán negatív törvény-módosításokkal, anyagilag lehetetlenítették el ezeket a súlyos betegeket.
Mivel a jelenlegi pénzellátásuk már a kb. 50-60 ezer Ft/fő/hó átlagot sem éri el, így a 217 milliárdos költségvetési megtakarítási célszám teljesült. A rokkantakon már élesben gyakorolják a szülőtartást 2012. év óta, amikor az alaptörvénnyel a családok nyakába varrták ezeket a súlyos betegeket.
A segélyes pénzellátásaikból a magas gyógyszerköltségek mellett, ha a családjuk nem gondoskodna róluk, már rég éhen haltak volna.
Mi lesz a rokkantakkal? Hagyják őket meghalni? Kié lesz a felelősség? A kormány helyett a családé?
Abban a családban, ahol rokkant van, összedől a családi költségvetés? El kell dönteni a fiataloknak, hogy a beteg szülőt tartják el, vagy gyermeket vállalnak inkább?
Főleg azoknak a családoknak nehéz a helyzete, ahol mindkét szülő rokkant és unoka is van már.
Az már a 22-es csapdája anyagilag az alaptörvény és a kötelező szülőtartás miatt!
A rokkantak többsége 4 órás munkaidővel, minimálbérrel arányosan van foglalkoztatva, de akadnak olyan betegek is, akik ennél lényegesen rosszabb feltételekkel vannak alkalmazva. 2017. április1.-től a fejlesztő foglalkoztatói jogviszony keretében dolgozó betegek, a minimálbér egy órára eső részének mindössze 30%-át kapják fizetségül.
A munkaalapú társadalomban a megváltozott munkaképességű személyek járnak a legrosszabbul. Nekik se egészségük, se normális pénzellátásuk, de tisztességes munkabérük sincs. A rokkantsági járadékból, a rehabilitációs,- vagy rokkant ellátásból, és az alacsony munkabérükből együttesen sem bírnak emberhez méltóan élni. Nincs hatékony érdekérvényesítő képességük, de a civil érdekvédelmi kapuk is becsukódtak előttük.
Miközben ugyanazt a munkát végzik, mégis drasztikusan lecsökkent a fogyatékkal élők addigi bére.
A hangzatos fejlesztő foglalkoztatói jogviszonyt csak ezért találták fel, mint megnevezést, hogy csökkenthessék a béreket? Mi abban a „fejlesztő”, ha ugyanazt a munkát végzik?
Ezek a betegek nem hülyék, legfeljebb, csak annak nézik őket.
Hónapok óta nincs a kérdésre válasz, hogy mi az oka a nagyfokú bércsökkentésüknek, erről ide kattintva olvashatunk
Erről, miért nem beszéltek, beszélnek az illetékesek miért nem kondulnak meg a vészharangok?
Igaz a mondás, hogy egy társadalmat az alapján ítélnek meg, hogy hogyan bánik a rokkantakkal és a fogyatékkal élőkkel!
Írta: Gerencsér józsef
Évente kb. 20 ezer aktív életkorú rokkant hal meg, de utóbbiak létszámát nem léphetnék túl - az egyensúly miatt.
Magyarországon sajnos a társadalmat nem érdekli a súlyos betegek sorsa.
Azoké, akiknek nem csak a betegségeikkel, vagy a fogyatékosságaikkal kell naponta szembesülni, hanem az anyagi ellehetetlenítésük is hatalmas terhet jelent önmaguk és a családjuk számára.
2016. év elején még publikus volt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) állománystatisztikája, de nem volt külön soron megbontva benne az aktív életkorú rehabilitációs,- és rokkant ellátottak, vagy a nyugdíjra nem jogosult, de körbetöltött rokkant ellátottak létszáma.
2015. december 31-i ONYF állománystatisztika (3. sor) Bővebb infó erről ide kattintva.
2016. július 1.-től az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) is beolvadt a kormányhivatalokhoz, nem fogunk információkhoz jutni még annyira sem, mint eddig.
Hogyan változott az érintettek létszáma? Az eddig is nehezen volt követhető.
A rokkantsági ellátórendszer 2012. évi átalakításakor 305.323 fő volt a rokkantsági nyugdíjuktól megfosztottak száma.
Több mint százezer fő volt még ezen kívül a szociális járadékosok és kb. 25 ezer fő volt a régi típusú rehabilitációs járadékosok száma.
Ezek az ellátások átalakultak rehabilitációs,- és rokkant ellátássá a beteg állapotától és életkorától függően
Az ellátórendszer átalakítása óta már sokan betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt.
Évente kb. 40 ezren mennek el nyugdíjba, még a következő években is. Kb. 15% lehet azok száma, akiket munkaképesnek találtak úgy, hogy el is távolították őket az ellátórendszerből.
Évente kb. 20 ezer aktív életkorú rokkant hal meg, de utóbbiak létszámát nem léphetnék túl - az egyensúly miatt – a rendszerbe újonnan belépők.
Kb. 30 ezerre tehető azoknak a száma, akik 40-99% egészségkárosodottak, de egyetlen forint pénzellátást sem kapnak saját jogon a biztosítási idők hiánya és a rossz törvényi szabályozás miatt (a gyes, gyed és az ápolási díjban részesülő megváltozott munkaképességű személyek).
Jelenleg, nagyjából kb. 140-150 ezer fő lehet még, aki valamilyen segélyszerű ellátásban részesül aktív életkorú megváltozott munkaképességű személyként.
Utoljára 2015. májusban Korózs Lajos MSZP szakpolitikus, aki a Népjóléti Bizottság Alelnöke, ő faggatta a kormányt az aktív életkorú rokkantak létszámáról.
Rétvári Bence államtitkár akkor úgy nyilatkozott, hogy kb. 140 ezer aktív életkorú rokkant ellátott és kb. 90 ezer rehabilitációs ellátott van még az ellátórendszerben.
Egy év múlva lehet, hogy már a kb. százezer főt sem éri el az aktív életkorú rehabilitálhatók és rokkant ellátottak száma? Főleg úgy, hogy - a 2016. május 1.-től életbelépő törvénymódosítás szerint - az érintett egészségi állapotáról meghozott legutóbbi döntéstől számított egy éven belül a hatóság nem köteles elbírálni az állapotrosszabbodási kérelmét a betegnek.
Ha a szakhatósági döntés alapján a beteg 1-3 éves időtartamra kapja meg a rehabilitációs ellátást, annak lejárta után megszűnik az.
2016 őszével tervezték, hogy kísérleti jelleggel bevezetnék a „speciális” közmunkabérrel való foglalkoztatását az olyan mentálisan sérült betegeknek, akik eddig nem dolgozhattak. Napi 6 órás foglalkoztatással munkába küldenék őket úgy, hogy nettó 27 ezer Ft/fő/hó lenne a „speciális” közmunkabérük.
Eddig a rokkant ellátásban részesülő betegeknek nem volt kötelezően előírva a munkavégzés, pont a rossz egészségi állapotuk miatt. Most viszont egy panaszos beteg arról írt, hogy a szakhatósági határozatán még szinte meg sem száradt a pecsét, máris értesítették, hogy köteles együttműködni a hatóságokkal, ahol munkát ajánlottak számára rokkant ellátottként. A munkaalkalmasságot kiállító orvos pedig munkára alkalmasnak talált olyan betegeket is, akik között akadt, aki 2 mankós bottal alig bírt közlekedni, de vidékről berendelt kerekes székes beteg is volt közöttük, akit autóval szállított a család a munka alkalmassági vizsgálatra, ahol az orvos munkavégzésre alkalmasnak találta a betegeket. A családból valaki naponta vigye és hozza a munkára kényszerített rokkant családtagot, ha nincs akadálymentesített tömegközlekedés a településeken?
Az aktív életkorú rokkantak közül akadnak szép számmal özvegyek. Az ő helyzetük is nagyon nehéz.
A pénzcentrum hírportál több tízezer hozzátartozói nyugdíjas létszámcsökkenéséről írt amitt ide kattintva olvashatunk.
A cikkben szereplő indoklásból még hiányzik, ami szintén befolyásolja a hozzátartozói nyugdíjasok létszámának csökkenését:
Az 50%, vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodott megváltozott munkaképességű özvegyeket kihagyták ebből a statisztikából, pedig közülük sokak állandó özvegyi nyugdíj-jogosultságát megvonták.
Sok rokkant özveggyel találkoztunk, akit költségvetési megtakarítási célzattal minősíthettek vissza az NRSZH új komplex felülvizsgálatokon.
Nem azért, mert az állapotuk javult, egyáltalán nem. Sőt, volt, akitől állapotrosszabbodása ellenére is megvonták az állandó özvegyi nyugdíjat és a saját jogú ellátását is lecsökkentették.
Az ő hozzátartozói nyugdíjuk sajnos köddé vált.
Az 2015 évben e napvilágot látott Széll Kálmán terv szerint a 349 milliárd forintos rokkant ellátásra fordított pénzből 217 milliárdos megtakarítást tűztek ki célul, amit 2013. december 31-ig akartak megvalósítani. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, 2 év alatt kellett volna a kb. 200 ezer fő soros felülvizsgálatra kötelezett rokkanttól megszabadulni úgy, hogy közülük kb. 150 ezer főt akartak kirekeszteni „futószalagon” az ellátórendszerből. A betegek nagy részéről a NRSZH rendkívül megszigorított új komplex minősítésén kiderült, hogy nem csalók, mint, ahogyan azt a kormány-kommunikáció állította róluk. Így aztán negatív törvény-módosításokkal, anyagilag lehetetlenítették el ezeket a súlyos betegeket.
Mivel a jelenlegi pénzellátásuk már a kb. 50-60 ezer Ft/fő/hó átlagot sem éri el, így a 217 milliárdos költségvetési megtakarítási célszám teljesült. A rokkantakon már élesben gyakorolják a szülőtartást 2012. év óta, amikor az alaptörvénnyel a családok nyakába varrták ezeket a súlyos betegeket.
A segélyes pénzellátásaikból a magas gyógyszerköltségek mellett, ha a családjuk nem gondoskodna róluk, már rég éhen haltak volna.
Mi lesz a rokkantakkal? Hagyják őket meghalni? Kié lesz a felelősség? A kormány helyett a családé?
Abban a családban, ahol rokkant van, összedől a családi költségvetés? El kell dönteni a fiataloknak, hogy a beteg szülőt tartják el, vagy gyermeket vállalnak inkább?
Főleg azoknak a családoknak nehéz a helyzete, ahol mindkét szülő rokkant és unoka is van már.
Az már a 22-es csapdája anyagilag az alaptörvény és a kötelező szülőtartás miatt!
A rokkantak többsége 4 órás munkaidővel, minimálbérrel arányosan van foglalkoztatva, de akadnak olyan betegek is, akik ennél lényegesen rosszabb feltételekkel vannak alkalmazva. 2017. április1.-től a fejlesztő foglalkoztatói jogviszony keretében dolgozó betegek, a minimálbér egy órára eső részének mindössze 30%-át kapják fizetségül.
A munkaalapú társadalomban a megváltozott munkaképességű személyek járnak a legrosszabbul. Nekik se egészségük, se normális pénzellátásuk, de tisztességes munkabérük sincs. A rokkantsági járadékból, a rehabilitációs,- vagy rokkant ellátásból, és az alacsony munkabérükből együttesen sem bírnak emberhez méltóan élni. Nincs hatékony érdekérvényesítő képességük, de a civil érdekvédelmi kapuk is becsukódtak előttük.
Miközben ugyanazt a munkát végzik, mégis drasztikusan lecsökkent a fogyatékkal élők addigi bére.
A hangzatos fejlesztő foglalkoztatói jogviszonyt csak ezért találták fel, mint megnevezést, hogy csökkenthessék a béreket? Mi abban a „fejlesztő”, ha ugyanazt a munkát végzik?
Ezek a betegek nem hülyék, legfeljebb, csak annak nézik őket.
Hónapok óta nincs a kérdésre válasz, hogy mi az oka a nagyfokú bércsökkentésüknek, erről ide kattintva olvashatunk
Erről, miért nem beszéltek, beszélnek az illetékesek miért nem kondulnak meg a vészharangok?
Igaz a mondás, hogy egy társadalmat az alapján ítélnek meg, hogy hogyan bánik a rokkantakkal és a fogyatékkal élőkkel!
Írta: Gerencsér józsef
- Találatok: 673
