Magyarországon a KSH népszámlálási adatai szerint 2001-ben 577 006 ember élt fogyatékossággal Magyarországon.
Valamennyi fogyatékosság közül a legnagyobb eltérések és megjelenési formák talán a mozgáskorlátozottaknál fordulnak elő

A fogyatékosságról általában:

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról az 1998. évi XXVI. törvény a következőképpen határozza meg a fogyatékos emberek fogalmát.
A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal,és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán
vagy egyáltalán nem képesek élni.
Fogyatékos személy: az, aki érzékszervi – így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.

Ennek alapján öt nagy fogyatékossági csoportot különböztetünk meg:

– látássérült,

– hallássérült,

– mozgássérült,

– értelmi sérült,

– és autista emberek.

Emellett még vannak még más fogyatékossági csoportok, például a beszédfogyatékos, halmozottan sérült, valamint a siket-vak, vagy mozgás- és beszédfogyatékos emberek.
A halmozottan sérült embereket külön a tananyag nem részletezi a különböző sérülési kombinációk sokszínűsége miatt.
A célcsoport különböző speciális szükségleteinek következtében a nyílt munkaerőpaci foglalkoztatásuk,
egy-két kiemelkedő példa ellenére, egyelőre nem elterjedt.
Magyarországon a KSH népszámlálási adatai szerint 2001-ben 577 006 ember élt fogyatékossággal Magyarországon.
Valószínűleg a fogyatékos személyek száma ennél magasabb, mert a népszámlálás során nem volt
kötelező válaszolni a fogyatékosságra vonatkozó kérdésre, ezért nem biztos, hogy mindenki, akit érint, közölt adatokat.
Ennél pontosabb statisztikával azonban nem rendelkezünk.
( Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a nemzetközi gyakorlatban a fogyatékosok közé sorolják a nálunk úgynevezett
megváltozott munkaképességű embereket is, mint például a cukorbetegeket, szívbetegeket, magas vérnyomásban
szenvedőket stb., ennek alapján az érintettek száma nálunk is majdnem háromszoros értéket mutatna.)

Mozgássérült emberek a munka világában:
Szeretnénk bemutatni, hogy a mozgássérült embereknek milyen lehetőségeik és korlátaik vannak a munka világában és
rámutatni arra, hogy az őket alkalmazó munkaadóknak mire kell figyelniük, illetve arra is, hogy
mikor célszerű/szükséges külsős szakembert bevonni annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű egyén
megfelelő munkakörnyezetben tudjon dolgozni, és így az optimális munkateljesítményt elérni.
Valamennyi fogyatékosság közül a legnagyobb eltérések és megjelenési formák talán a mozgáskorlátozottaknál
fordulnak elő: az enyhe sántítástól kezdve a bottal, járókerettel járáson, kerekesszéken keresztül egészen a gyakorlatilag
a külvilággal nem kommunikáló, önálló életvitelre – és így a munka világába bekapcsolódásra sem képes fogyatékosokkal egyaránt találkozhatunk.
A mozgássérült munkavállalók alkalmazását az is megnehezítheti, hogy a munkaadónak a fogyatékosság fokától függően
esetleg komolyabb beruházásokat kell végrehajtania (átalakítás, átépítés).
Ugyanakkor a mozgássérült emberek szakmai ismeretei semmiben sem maradnak el az ép munkavállalókétól,
ezért érdemes őket alkalmazni megannyi fizikai és szellemi munkakörben egyaránt.

 
Mozgáskorlátozottság, mozgáskorlátozott személyek:
A mozgássérült személyek speciális rehabilitációs szükségleteinek alakulását továbbá a segítségnyújtás szempontjait
jelentős mértékben befolyásolja a károsodás keletkezésének ideje, annak formája, mértéke továbbá területe,
kiterjedése, halmozott fogyatékosság esetén a társuló funkciózavarok (pl. beszéd, értelmi funkciók, érzékszervi
funkciók) típusa és mértéke.
Egy kategóriába tartoznak azok a mozgásos tünetcsoportok, amelyek a komplex rehabilitáció megvalósítása szempontjából azonos vagy hasonló feladatot jelentenek.
Ebből a szempontból a következő csoportosítás alakítható ki:

• Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok.

• Petyhüdt bénulást okozó kórformák.

• Korai agykárosodás okozta (spasztikus, atetotikus, ataxiás jellegű) mozgás-rendellenességek.

• Ortopédiai és egyéb kórformák.

Ajánlások a mozgáskorlátozott személyek alkalmazásakor munkaadóknak.
A jelentősen eltérő kóreredet és károsodás miatt a mozgássérült emberek egyénileg is sok eltérést mutatnak.
A tapasztalatszerzési lehetőségek és a környezethez való alkalmazkodás akadályozottságának mértéke nagy egyéni eltérésekkel határozza meg – többek között azt is – hogy a mozgáskorlátozott személy egyáltalán megtalálhatja e a helyét a munka világában, és ha megtalálta, akkor milyen lehetőségei (és korlátai) vannak alkalmazásának, karrierútjának.
A munkaadóknak tekintettel kell lennie arra, hogy a mozgásfejlődés menete és a mozgáson alapuló tevékenységek
kivitelezése megváltozik, s ezáltal elsősorban a magasabb szintű, összetett mozgásformákra épülő
(fizikai) munkakörök betöltése nem, vagy csak komoly korlátozások mellett lehetséges.
Mivel a mozgáskorlátozott személy mozgásos tapasztalatszerzésének megváltozása nehezíti az érzékelés-észlelés folyamatát, az információ-felvételt és ezáltal az ismeretszerzést, ezért a munkaadónak körültekintően kell alkalmazni (vagymás munkakört kell felajánlani) a mozgáskorlátozott munkavállalót az olyan munkakörökben, ahol a külvilágból származó információk gyors felfogása és ennek alapján a gyors döntések meghozatala alapkövetelmény.

A mozgáskorlátozott munkavállalóval történő kommunikáció – mivel a mozgásos akadályoztatás miatt nem, vagy nehezebben tud kommunikálni a fogyatékos nonverbálisan, illetve metasíkon – türelmet, komolyabb odafigyelést kíván meg a munkaadótól (közvetlen vezető), illetve a munkacsoporttól.
A beszédszervek sérülése akadályozhatja a beszéd kialakulását, késve jelentkezik, illetve hibás lehet, emiatt a munkacsoportba történő beilleszkedés nehézkes lehet, erre ugyancsak figyelnie kell a közvetlen vezetőnek.
Több odafigyeléssel, a fogyatékos munkavállalóval történő beszélgetésekkel, a munkacsoport felkészítésével a mozgássérült
munkavállaló szociális kapcsolati képessége fejleszthető.
Munkája, szakértelme révén megbecsült, elismert tagja lehet egy olyan közösségnek, amelyik befogadta, elfogadta őt, egyenrangú partnerként kezeli, számít munkájára, szakértelmére.

A munkakörnyezet akadálymentesítésének a szempontjai:

A mozgáskorlátozottság tartóssága, visszafordíthatatlansága gyakran az átlagostól eltérő pszichés, szociális és fizikai szükségleteket teremt.

A sajátos szükségletek – kórformától és egyéni mozgásállapottól függően a következőterületen jelentkeznek:

• hely- és helyzetváltoztatás (nagy-mozgások),

• érzékelés-észlelés, tapasztalat-, információ- és ismeretszerzés,

• önkiszolgálás, önellátás, mindennapos tevékenységek, önálló életvitel,

• kézfunkció, manipuláció, író- és rajzoló mozgásteljesítmény, tárgy- és eszközhasználat,

• kommunikáció (verbális és nonverbális),

• énkép, önismeret, személyközi kapcsolatok.

Humán akadálymentesítés:
A mozgássérült munkavállalóval célszerű tisztázni a felvételi eljáráskor, vagy a munkába álláskor, hogy mi az a mozgásforma, amiben segítséget igényel (pl.: a többi kollégától).
Nem javasolt a munkacsoport számára, hogy minden egyes mozdulatnál a segítségére siessen, mert ezzel sértheti a mozgássérült munkavállaló önértékelését, emberi méltóságát.
Javasolt, hogy a munkaadó, a közvetlen munkahelyi vezető, a munkacsoport tagjai és mozgássérült munkavállaló állapodjanak meg egy olyan jelzésrendszerben, amikor a fogyatékos személy munkatársai segítségét kéri a mozgásban, helyváltoztatásban.
Mivel a mozgássérült munkavállalónak alapvetően több időbe kerül az egyes mozgásformák végrehajtása (helyváltoztatás, helyzetváltoztatás, mindennapos tevékenységek), ezért a munkacsoporttól több türelem kívántatik meg.

Fizikai Akadálymentesítés:
Az akadálymentesítésnél alapvető kérdés annak eldöntése, hogy a mozgássérült munkavállaló otthonából (távmunka), vagy a munkahelyen tudja/kívánja az adott munkafolyamatokat és feladatokat ellátni.
Távmunkánál nagy valószínűség szerint a mozgássérült munkavállaló már kialakította azt az otthoni munkakörnyezetet,
amelyik megfelelő számára a „bedolgozáshoz”, így a munkaadónak alapvetően nem kell speciális,  a fogyatékos munkavégzését segítő eszközökbe beruháznia.
Ennek ellenére még ebben az esetben is javasolt, hogy szakember (rehabilitációs szakmérnök) keresse fel a mozgássérült személyt otthonában, és tanácsaival segítse a hatékonyabb, kényelmesebb, egészségesebb munkakörnyezet megteremtését.
A szakember javaslatot tehet a munkaadónak is a tekintetben, hogy milyen (speciális) eszközöket kell beszereznie ahhoz,
hogy a fogyatékos munkatárs munkáját, munkavégzését segíteni tudja.
Sokkal komolyabb odafigyelést és beruházást igényel az, amikor egy meglevő munkakörnyezetet (pl.: iroda, üzem) kell akadálymentesíteni annak érdekében, hogy a mozgássérült munkavállaló a többiekkel – közel – azonos feltételek mellett tudja ellátni munkafeladatát.
Az akadálymentes munkakörnyezet kialakításánál célszerű figyelembe venni a következőket:

Hely a vízszintes közlekedéshez
a) A közlekedési útvonalaknak, folyosóknak, egyéb helyiségeknek megfelelően szélesnek, magasnak, akadályoktól mentesnek kell lennie.
b) Az adott munkaszervezetben a munkavédelmi (fő)előadók a legtöbb esetben a közlekedési utakat rendszeresen 
ellenőrzik, és eltávolítanak minden olyan bútort és berendezési tárgyat, amelyik gátolja a szabad mozgást.
Nem jelent számukra lényegesen több munkát az, ha figyelmük a megváltozott munkaképességű munkavállalóvízszintes közlekedésére is kiterjed.
c) Zárt végű közlekedő utakon, ajtók előtt, lifteknél a kerekesszékes és egyéb mozgás-segédeszközt használó munkavállalóknak 
megfelelő helyre van szükségük ahhoz, hogy megforduljanak/elforduljanak.
d) Az irodák, üzemegységek többségében a tájékozódást segítő információs táblákat is kihelyeznek, melyek az ép munkavállalókat segítik az eligazodásban.
Ezek a táblák kiegészíthetőek a mozgássérült személy tájékozódását segítő feliratokkal (pl.: mozgássérült mosdó), elenyésző többletköltség mellett.
e) Kiemelt figyelmet kell kapnia a menekülő útvonalak akadálymentesítésének.

2. Bejáratok
a) A munkahelyhez vezető ajtóknak, kapuknak megfelelően szélesnek és magasnak kell lennie.
A szervezetek munkavédelmi szakemberei rendszerint tudják, hogy melyek ezek a (szabványosított) méretek.
A gyáregységek többségében a bejáratok kellően méretesek ahhoz, hogy a kerekesszék és az azt hajtó kéz, a járókeret, a támbot,

a mankó biztonságosan elférjen/átférjen. Irodákban szükség lehet egyes bejáratokat szélesíteni, és/vagy
olyan útvonalakat kialakítani (a munkakörnyezet megközelíthetőségét figyelembe véve), amelyeknél a fogyatékos munkavállaló kényelmesen elférhet.

b) Körültekintést igényel az irodák, a raktárak és egyéb (kisegítő és kiegészítő) helyiségek ajtajainak és szabad tereinek kialakítása. Alapvetés, hogy a kerekesszékben ülő embernek annyi hely kell az ajtónyitáshoz, hogy a kilincset lenyomva az ajtó
nyitási ívén kívül tudjon maradni.
c) Az irodák és üzemegységek többségénél érintőkártyás beléptető / ajtónyitó rendszerek kerültek kialakításra,
melyek a mozgássérült munkavállaló számára is megfelelőek, amennyiben (1) ezek elhelyezése a megfelelő magasságokban
történt, (2) olyan RFID technológiát alkalmaznak, amelyik lehetővé teszi néhány méteres hatótávolságból
is az ajtók automatikus kinyitását/becsukását.
d) Ajánlatos a küszöböket megszüntetni, mert ezekben a mozgássérült kolléga megbukhat, balesetet szenvedhet.
e) Ahol csapóajtók vannak, azokat (1) vagy ki kell támasztani (amennyiben ezt a munkabiztonság lehetővé teszi),

(2) vagy fotocellás/RFID-s változatra kell kicserélni, illetve kiegészíteni. Ez ugyan jelentős többletköltséget jelenthet

a munkaadó számára, de az automatikus ajtónyitás/zárás a többi munkavállalók munkáját is megkönnyíti,

így haszna van valamennyi munkavállaló számára.

f) A gombkilincseket célszerű lecserélni a hagyományos változatra. Ez a csere a fotocellás/RFIDs ajtókhoz hasonlóan a többi munkavállalók munkáját is kényelmesebbé teszi.
3. Függőleges közlekedést segítő eszközök
a) Az irodák és üzemegységek akadálymentesítésénél – ahol erre lehetőség van – kerülni kell (meg kell szüntetni)
a szintkülönbségeket. Erre a liftek, rámpák, lejtők egyaránt alkalmasak lehetnek.
b) Lifteknél, egyéb felvonóknál biztosítani kell a mozgássérült személy számára az önálló kezelhetőséget azzal,
hogy a kapcsológombokat olyan magasra szerelik, ami még a számára is elérhető.
4. Bútorok, berendezések, kiegészítők
a) Az irodák, üzemek többségében használt bútorok jelentős része nem, vagy csak komoly fenntartásokkal felel meg a mozgássérült munkavállaló igényeinek.
b) A mellékhelyiségek bútorait (vagy annak legalább egy részét) alacsonyabbra kell szerelni, illetve ki kell alakítani
a fogyatékos személy számára az igényeinek és szükségleteinek megfelelő, az átlagosnál tágasabb, kapaszkodókkal, jelzőberendezéssel felszerelt WC-fülkét.
c) A bútorok és egyéb berendezési tárgyak között elegendő helynek kell lennie ahhoz, hogy a kerekesszékes (járókeretes) munkavállaló kényelmesen el tudjon helyezkedni, illetve meg tudjon fordulni.
d) A kapcsolókat, kezelőgombokat olyan magasra kell helyezni, hogy azokat a kerekesszékes munkavállaló is kényelmesen el tudja érni.
e) Szakorvosi/üzemorvosi és/vagy rehabilitációs szakmérnöki javaslat figyelembe vételével olyan bútorokat (asztal, szék) célszerű vásárolni, amelyik személyre szabottan megfelel a mozgássérült munkavállaló igényeinek, lvárásainak.

Kommunikáció, infó-kommunikáció:
a) A mozgássérült személyeket – megfelelő szakmai ismeretek birtokában – a kommunikációs és infó-kommunikációs
eszközök az élet szinte minden területén, így a munka világában is segítik.
b) A mozgássérült személyek képzésénél a munkaadónak javasolnia kell a számítástechnikai ismeretek javítását/ fejlesztését, illetve lehetővé kell tennie, hogy ezek a személyek – rehabilitációs szakmérnök bevonásával megismerjék a speciális kommunikáció szoftver- és hardvereszközeit. 
c) Szükség esetén ezen eszközöket célszerű a munkacsoport nem fogyatékos tagjaival is megismertetni.
d) Nehéz verbális kommunikációnál még a legegyszerűbb számítógép is komoly segítséget jelent.

e) Beszéd hiányában kézírás és/vagy számítógép segítségével könnyebben kommunikálhatunk a kollégánkkal.

f) A munkaadónak – amennyiben ezt a fogyatékos munkavállaló igényli – be kell szereznie azokat a speciális hardver- és szoftvereszközöket (pl.: fejegér, szemmozgást követő beviteli eszköz), amelyek hiányában nem tudja sikeresen és eredményesen elvégezni munkafeladatait.
g) Ha a mozgássérült személy augmentatív vagy alternatív kommunikációs eszközt használ (kép-, jelkép- szimbólumrendszerek, betűtáblák, elektronikus kommunikátorok, számítógépek stb.), akkor a munkacsoport tagjainak, illetve vezetőjének is célszerű megismerni ennek használatát a kölcsönös kommunikáció kialakítása érdekében.

Speciális, egyénre szabott gyógyászati és rehabilitációs eszközök, lehetőségek:

a) Ezek kiválasztásánál a munkaadónak célszerű kikérnie az adott munkavállaló lehetőségeinek/korlátainak és igényeinek figyelembe vételével szakorvos/üzemorvos, rehabilitációs szakmérnök tanácsát.
b) Amennyiben a mozgássérült munkavállalónak vannak tapasztalatai (pl.: előző munkahely) a speciális eszközök vonatkozásában, a munkaadó bátran kikérheti tanácsait, illetve szakemberrel közösen tervezhetik meg/alakíthatják ki a munkakörnyezetet.
Egy ilyen környezet a mozgássérültet motiválja, kedveli, örül benne dolgozni, munkateljesítményére ösztönzően hat.
c) Az egyénre szabott cafeteria-rendszerben is tekintettel lehet a mozgássérült munkavállalóra a munkaadó.
Javasolhat keret biztosításával olyan lehetőségeket (pl.: gyógyüdülő, gyógyfürdő), amelyek a mozgássérült kolléga rehabilitációját, állapotának javulását segítik elő.