Az akadálymentesítés szó hallatán az embernek általában a rámpák, a széles ajtók, a lekerekített járdaszegélyek jutnak eszébe.

Hazánkban az akadály mentesítést törvényi kötelezettség szabályozza.

A fogyatékossággal élő személyek teljes társadalmi integrációja a teljes körű (fizikai, jogi, gazdasági és szociálpszichológiai) akadálymentesítés útján valósulhat meg.Az Európiai Unió és az ENSZ vonatkozó joganyaga az akadálymentesítés főfogalmán belül olyan részfogalmakat definiál, mint hozzáférhetőség, ésszerű alkalmazkodás egyetemes tervezés.Jól elkülönül ezektől az „előnyben részesítés” fogalmi köre, amely sosem képezi az akadálymentesítési kötelezettségek részét.
A párhuzamos magyar jogszabályokkal való összehasonlítás kimutatja, hogy hazánkban hiányzik a nyugatihoz hasonló következetes fogalmi rendszer.
Így a munkahelyi akadálymentesítési kötelezettségek tartalma behatárolhatatlan, ami súlyos elméleti és gyakorlati következményekhez vezet.

Az akadálymentesítés elméleti fogalma:
Az akadálymentesítés szó hallatán az embernek általában a rámpák, a széles ajtók, a lekerekített járdaszegélyek jutnak eszébe.
Ha környezetünkben ezek az építészeti elemek jelen vannak, örömmel nyugtázzuk, hogy mégiscsak fogyatékos barát kerületben, városban,
társadalomban élünk, hiszen megtörtént az akadálymentesítés.
De vajon beérhetjük e ennyivel?
Mikor mondhatjuk, hogy valóban a fogyatékossággal élő emberek integrációjára kész társadalomban élünk, vagyis mikor valósul meg a teljes akadálymentesség?
Az akadálymentesség-fogalom valódi jelentésének feltárásához először is az „akadály” szót kell definiálnunk.
Akadályként foghatunk fel minden olyan, a fogyatékossággal élő emberen kívül eső tényezőt, amely gátat szab annak, hogy a többségi társadalom tagjaihoz képest egyenlőesélyekkel vehessen részt a társadalmi élet minden szegmensében.
Teljes akadálymentességről tehát akkor beszélünk, ha mindenfajta ilyen akadályt sikerül elhárítani, és így fennállhat az egyenlő esélyű társadalmi részvétel ehetősége.

A fizikai akadálymentesség európai követelményrendszere:

A fogyatékkal élők társadalmi részvételének akadályoztatottsága természetesen Európában is problémát jelent, melyet hagyományosan a szociális jogalkotás és a szociálpolitika igyekezett orvosolni a maga eszközeivel.
Merőben új problémakezelési mechanizmusnak számított azonban itt (és talán számít még ma is) a diszkriminációtilalom bevezetése.
Az antidiszkriminációs trend mellett ma is létezik a kontinensen olyan szociális modell, amely alapjaiban nem ezt a módszert követi.
Az erőteljesen a társadalmi szolidaritás alapján álló skandináv megoldás ugyanis nem volt képes magába fogadni az individuális szemléletű diszkrimináció-fogalmat.

Az akadálymentesítési követelményeket biztosító szankciórendszer a hatályos magyar jogban.
Az akadálymentesítésre vonatkozó kötelezéseket tartalmazó, az előbbiekben összefoglalt magyar jogforrások mellett hasonlóan széttagolt a szankciókat magukban foglaló normák rendszere. Az Mvt.-ben foglalt kötelezettségek megsértése esetén a munkaügyi ellenőrzés során a munkaügyi felügyelő jogosult felhívni a foglalkoztató
figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására; kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság megszüntetésére, meghatározott
határidőn belül; megtilthatja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás, vagy a foglalkoztatás jogszabályba ütközik és a sérelem rövid határidőn
belül nem orvosolható; továbbá munkaügyi bírság kiszabására tehet javaslatot.

A jogalkotó felelőssége a fogalmi bizonytalanságért az érintettekkel szemben:

A jogdogmatikai anomáliák nemcsak elméleti problémákat okoznak.
A felmerülő gyakorlati nehézségek felkutatása érdekében nem elég megvizsgálnunk a munkahelyi diszkriminációval kapcsolatos bírói gyakorlatot,
de még az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatainak tára sem szolgáltat reprezentatív adatokat az e téren megvalósuló diszkriminatív esetek tekintetében.
Ténykérdés ugyanis, hogy az igazságszolgáltatás, valamint a hatósági jogalkalmazás gépezetébe az eseteknek csak igen kicsiny hányada kerül.
Magyarországon elmondható, hogy az akadálymentesítési esetek jéghegyének csak a csúcsa kerül a jogalkalmazó, igazságszolgáltató zervek elé.
Más kérdés, hogy a jéghegy talapzatának hazai helyzetéről nem mondható el sok pozitívum Magyarországon tehát nem azért nem jutnak el a jogvita szintjéig az akadálymentesítés körében felmerülő munkáltató és munkavállaló közti konfliktusok, mert munkahelyi szinten a vitás esetek nagy része megoldódna.

A továbbiakban megtörtént esetek leírásával fogjuk alátámasztani a fogyatékos személyek nehézségeit az akadálymentesítés elmulasztásával kapcsolatban.
1, Különösen az értelmi fogyatékkal élő, valamint az autista, autisztikus személyek tekintetében érzékelhető a krízis.
Ezt illusztrálja az autista fiatalember, aki egy vezető informatikai céghez nyert felvételt.
Kezdetben igen jó kapcsolata volt a részlegvezetővel, aki megfelelően tudott reagálni a fiatalember kommunikációs nehézségeire.
Vezetőváltás után azonban az új elöljáró és a munkatársak egyaránt szabadulni kívántak tőle.
A fiatalember korábban kielégítően ellátott munkaköre nem változott, tehát a munkáltató nem menthette volna ki magát a fent felsorolt mentesülési okok alapján.
Munkaviszonyának megszüntetésének oka az akadálymentesítés elmulasztása volt.

2, A másik – pozitív kimenetellel zárt – esetben egy autista hölgyről volt szó, aki egy speciális munkaközvetítő szervezet segítségével állt munkába.
A munkahelyfeltáró szakember kimerítő vizsgálatot folytatott a cégnél a terep lehetőségeinek, valamint a hölgy képességeinek felmérése végett.
A munkába állás után a következő intézkedések zajlottak az alkalmazkodás jegyében: az első hetekben a foglalkoztatási tanácsadóval valóegyüttes munkavégzés, a munkahelyi szabályok könnyen érthető formában való rögzítése, a munkavállaló időbeosztásának részletes megtervezése, a munkatársak és a közvetlen felettes számára alapvető képzés tartása az autizmussal kapcsolatban.
Az alkalmazkodási folyamat eredményeképpen jelenleg az érintett teljes értékű munkát tud végezni munkahelyén.

 
3, Egy kis faluban élő mozgáskorlátozott sorstársunk mondja ki a szomorú helyzetéről a záró mondatokat:

„Közlekedési baleset következtében lettem kerekes székes. Nehéz úgy élnem a mindennapokon, hogy el vagyok zárva a lehetőségektől.
Például attól, hogy munkába járjak, mert, ha akadálymentes lenne a közlekedés, még talán bírnék dolgozni is.
Így viszont nyomorultan érzem magam, de nem pusztán a fogyatékosságom miatt, hanem azért, mert a rokkantsági pénzem és a fogyatékossági támogatásom
arra sem elég, hogy a rezsit és az egyéb kiadásaimat fedezni tudjam.
Szerettem volna, hogy akadály-mentesen esetleg visszamehessek a munka világába, de az én életemben erre már nincs túl sok remény.
Pénzem, pedig arra nincs, hogy egy akadály-mentes városba költözhetnék. Í
gy aztán, végül, már csak a kérdésem maradna:
Azok a döntéshozók, akik azt szeretnék elérni, hogy minél több megrokkant ember dolgozzon, hogyan gondolták azt, hogy akadály-mentesítés nélkül is vissza lehet menni a munka világába, például egy kicsi faluból?”
A három eset jól illusztrálja, hogy az akadálymentesítés magyar, lényegében hozzáférhetőségi fogalma messze kisebb terjedelmű jogot ad a fogyatékos munkavállalók/álláskeresők kezébe, mintha a munkáltatók a nyugati értelemben vett ésszerű alkalmazkodásra lennének kötelezettek.
Az akadálymentesítésről szóló első állásfoglalásában ugyan megjegyzi, hogy „az akadálymentesség fogalmát tehát szélesen kell értelmezni, és az semmiképpen nem korlátozható csak az épületek akadálymentesítésére ámde a fogalom tartalmát egyáltalán nem, még példálódzóan sem részletezi.
Összegezve az írás célja az volt, hogy rávilágítson, az akadálymentesítés, elsősorban a munkahelyi akadálymentesítés koncepciózus, differenciált fogalmi rendszerének megalkotása sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem odázható el tovább Magyarországon.
Az akadálymentesítés elméleti fogalmának meghatározása az „akadály” személy-, illetve csoportközpontú helyes felmérésével kezdődik.
Általános értelemben ilyen módon akadálynak tekintendő tehát minden olyan tényező, mely valamely tevékenységnek gátat szab.
Mivel az akadály minden hátrányos helyzetű személy esetén más-más konkrét tényezőkben manifesztálódik, az akadálymentesítéssel kapcsolatos jogszabályi kötelezettségnek szükségképpen megfelelően általánosan kell megfogalmazódnia, azonban megfelelően kikényszeríthetőnek is kellene lennie.
Az akadálymentesítés fogalmi rendszerének nemzetközi történeti alakulását szemlélve megállapítható, hogy a magyar fogalmak nem felelnek meg a Nyugat-Európában honos trendnek, mely a Konvenció és a Keretirányelv közvetítésével a magyar jogalkotóra immár közvetlen hatással kellene, hogy legyen.
A jogalkotási termékekben, a jogalkalmazói, valamint a munkahelyi gyakorlatban egy szemléletbeli tévedés eloszlatása szükséges: a fogyatékossággal élő személyek speciális igényeihez való alkalmazkodás nem az előnyben részesítés, pozitív intézkedések körébe tartozik, hanem a szoros értelemben vett diszkrimináció felszámolásához kapcsolódó intézkedés.
Ilyenformán nem tehető egyéni mérlegelés alapján meghozott, jutalmazási jellegűnek tekintett döntés tárgyává az, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges költségeket, időt és energiát – az ésszerűség, illetve az arányos tehervállalás mértékéig – felszabadítja-e a munkáltató célra, hanem ez minden munkáltatónak tulajdonképpeni kötelezettsége.
Más kérdés a ráfordítások helyes elosztása a lehetséges teherviselők – köz- és magánszféra között.
A korábban említett példában szereplő autista hölgy esetének sem abból az alapszituációból kellett volna kinőnie, hogy a munkáltató „jóvoltából” egy erre specializálódott nonprofit szervezet felvállalhatta a munkahelyi adaptáció megoldását, hanem ezeknek a lépéseknek a megtételére minden munkáltatónak kötelezettnek kellene éreznie magát.
Természetesen az ésszerű, arányos teherviselés mértékéig, illetve a külső anyagi-szakértői segítség igénybevételének lehetősége mellett.
A fentebb említett tévedés eloszlatásának alapfeltétele lenne, hogy az állami döntéshozók, valamint a munkáltatók megfelelő mennyiségű és minőségi információkkal rendelkezzenek a fogyatékos személyek világáról, előnyös adottságaikról, hátrányaik jellegéről.
Előbb-utóbb súlyos jogi és anyagi következményei lesznek a magyar jogalkotói-tétlenségének.
A konvenciós vagy az európai jogi kötelezettségek elmulasztásával kapcsolatos, lehetséges jogkövetkezményekről már a fentiekben szó volt.
Csak idő kérdése, hogy az illetékes nemzetközi testületek vagy akár egyéni panaszosok, vállalkozó szellemű ügyvédi irodák, közérdekű igényérvényesítésre jogosult civil szervezetek mikor indítanak a megfelelő nemzetközi fórumok előtt eljárásokat, amelyekben elmarasztalhatják,vagy legalábbis gondolkodásra késztethetik a magyar államot.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Akad%C3%A1lymentes%C3%ADt%C3%A9s
Irodalom: Halmos Szilvia Vezető sáv- a teljes körű munkahelyi akadálymentesítéshez munkáltatók számára. 2008. Salva Vita Alapítvány