Hogyan hat a fogyatékkal élőkre a azociális törvény módosítása és az egészségügyi ellátó rendszerben zajló változás? 
A döntéshozók elérkezettnek látták az időt a nagy ellátórendszerek megreformálására

Hogyan hat a fogyatékkal élőkre a azociális törvény módosítása és az egészségügyi ellátó rendszerben zajló változás?   
A döntéshozók elérkezettnek látták az időt a nagy ellátórendszerek megreformálására, azonban mind az egészségügyi ellátórendszerben végrehajtandó centralizációs törekvések, mind a szociális törvény módosítása kapcsán bekövetkező változások nehezebb, még kilátástalanabb helyzetbe sodorhatják a fogyatékkal élőket, valamint az őket ápoló hozzátartozóknak is egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük.
Az egészségügyi ellátórendszer felülvizsgálatával összefüggésben meghozott rendelkezések az alapellátás és az ügyeleti rendszer átalakításán túlmenően a kórházi ellátást is centralizálni kívánják.
A háziorvosi praxis közösségek kialakítása, valamint a körzetek újraszabása és a kisebb beteglétszámú praxisok megszüntetése miatt előfordulhat, hogy a betegeknek, akár több-tíz kilométert is utazniuk kell majd. Ugyanezt eredményezheti az ügyeleti rendszer átszervezése is.
Mindezek az intézkedések újabb nehézségeket okozhatnak a kisebb településeken élőknek, különösen a fogyatékkal élő, vagy idős betegek kerülhetnek nehéz helyzetbe, ha még az üzemanyag korlátozások is akadályozzák majd az orvoshoz való eljutásukat.
Az összevonásra kerülő sürgősségi és kórházi centrumokban is – a megnövekvő beteglétszámok miatt - elképzelhető, hogy még többet kell majd várakozni az orvoshoz való bejutásra.
A mentőszolgálat segítségét igénybe vevő betegek is valószínű, hogy hosszabb ideig várakozhatnak, ha az új rendelkezések szerint, este tíz óra után az ügyeleti ellátás is a mentősökre hárul.

A másik nagy területen – a szociális ellátórendszerben – is drasztikus változásokra számíthatunk.
A tíz éve vajúdó átalakítás mostanra megvalósulni látszik, miszerint ezen a területen egyre csökken az állami felelősségvállalás.
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvényben is már megfogalmazódott, hogy az állam csak „törekszik” az egyének szociális biztonságára, de a döntéshozók 2015. március 1-től el is kezdték lebontani a szociális hálót, az ellátást igénylők jogosultsági feltételeinek megszigorításával.
Mostanra viszont már megvalósult az újabb szigorítás, miszerint elsősorban az egyénnek kell önmagáról gondoskodni, de, ha önhibáján kívül arra nem képes, akkor a közeli hozzátartozó feladata a segítés, és csak ezt követően jöhet szóba az önkormányzati, vagy állami segítség.
A MEOSZ Elnöke levélben kereste meg a Belügyminisztert a szociális törvénnyel kapcsolatban. A MEOSZ - törvénnyel kapcsolatos – aggályairól ide kattintva olvashatunk:
A Fogyatékkal Élők Nemzetközi Világ Napja minden évben december 3-án szerepel a „Jeles Napok” között, de a fogyatékkal élők úgy érzik, hogy a döntéshozók egyre kevésbé veszik figyelembe az érintettek speciális problémáit.
Például, nemcsak az akadály-mentesítések területén felmerülő hiányosságok pótlása akadozik, ha az erre vonatkozó határidők is eltörlésre kerültek,
de a fogyatékkal élők által lakott intézményekben az emelkedő rezsiszámlák kifizetésével is gondok lehetnek. Azok a családok viszont mély-szegénységbe sodródnak, akik maguk gondozzák és ápolják a fogyatékkal élő családtagjukat.
Közülük azok vannak legnehezebb helyzetben, akik felnőtt hozzátartozójuk ápolása címén csupán pár tízezer forintos ápolási díjból kénytelenek „vegetálni” akkor, amikor elszabadult az infláció, egekben az élelmiszerárak, de a szolgáltatások árai és rezsiköltségek is magasra szöknek.

A felnőtteket ápoló hozzátartozók ápolási díjának megemelése mindenképpen szükséges lenne, főleg azért is, mert az állam válláról leveszik az ápolással járó terheket.
Ez utóbbi probléma most különösen aktuális, mivel a kórházakból kiszervezik az idős és krónikus betegek belgyógyászati ellátását, illetve a rehabilitációs ellátások nagy részét is felszámolták már.
Például egy súlyosabb agyvérzés után, amikor a beteg lebénul, vagy egy komoly baleset miatt válik súlyosan egészségkárosodottá, az ő ellátásukat otthoni körülmények között nehéz megoldani, főleg anyagiak hiányában a csupán pár tízezer forintos havi pénzellátásból.
Legalább a minimálbér összegét el kellene, hogy érje a felnőtteket otthonápoló családtag havonkénti ápolási díjának összege ahhoz, hogy a közeli hozzátartozó otthon maradhasson a súlyos beteggel.
Ezt, a napi 24 órás szolgálatot – ha a családtag a beteg hozzátartozó gondozását végzi – biztosítási jogviszonyként kellene elismeri.
Főleg azért is, mert akadnak olyanok is az otthonápoló családtagok közül, akik a magatehetetlen beteg gondozása miatt súlyos egészségkárosodottá válnak maguk is, de, ha megrokkannak, akkor nem válnak rokkantsági ellátásra jogosulttá a biztosítási jogviszony hiánya miatt.
A döntéshozóknak ezt a problémát sürgősen rendeznie kellene, már, csak azért is, mert – ellátás hiányában – súlyosan sérül a szociális biztonsághoz való joga annak, aki az állami felelősségvállalás helyett maga próbálkozik az ápolt családtagjának a mindennapi életben maradását elősegíteni, miközben a megrokkanása esetén ő nem lesz jogosult még rokkantsági ellátásra sem! Sőt, a jövőben már két megrokkant családtagról kell majd gondoskodnia a további hozzátartozónak!
A szomszédos megyében fogyatékkal élők komoly gondjairól a Népszava online riportjában az érintettek és a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei elnöke dr. Hegedűs Lajos is nyilatkozott. A nyilatkozatot ide kattintva lehet elolvasni.
A döntéshozók figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszert érintő intézkedéseik miatt – az alapvető emberi jogok súlyosan sérülhetnek - nemcsak a betegjogok, hanem az érintettek szociális biztonsághoz való jogai is!

Írta: Gerencsér József

©Gj