Csapdában a felnőtt hozzátartozóit otthonápoló személyek

"Mintha rólunk teljesen megfeledkeztek volna, hogy valamiből nekünk is meg kellene tudni élni”

A híres költőnk, Radnóti Miklós szavai jutottak eszünkbe, amikor azokra az ápolási díjasokra gondolunk, akik felnőtt, magatehetetlen családtagot ápolnak, segélyes ápolási díjakért. Ők maguk mondták ki azt az üzenetet, ami az ilyen nyomorgó családok életét jellemzi, hogy „halálra vannak ítélve”, mert a segélyes ápolási díjból megélni képtelenség, de a nyugdíjuk is, csak minimális lehet majd, ebben a csapdában.
„Járkálj csak halálraítélt”! – „ezzel a gondolattal éljük a mindennapokat” - mondta egyikük.
A felnőtt rokkantakat otthonápolókat úgy érte az ápolási díjasok ellátásában meghozott kormányzati döntés, mint a „hideg zuhany”, mert, mint mondták: „Megint sikerült megosztani egy társadalmi csoportot, melyben mi vagyunk a vesztesek.
Mintha rólunk teljesen megfeledkeztek volna, hogy valamiből nekünk is meg kellene tudni élni”.
Az elkeseredett ápolódíjasok azt mondják, hogy felemásra sikeredett az ápolási díjban részesülők helyzetének rendezése, mert rengeteg kérdőjel maradt még - a sorsukat eldöntő - le kormányzati döntések után 2019-ben.
A segélykiáltásaik teljesen jogosak!
Bátran kimondhatjuk, hogy kemény és embert próbáló feladatot végeznek nemcsak fizikálisan, de lelkileg is azok, akik beteg családtagot kénytelenek ápolni otthonukban.
Ha viszont a súlyos betegek közeli hozzátartozóinak ápolási díjára gondolunk, akkor kimondhatjuk bátran, hogy a körül teljes a káosz, a zűrzavar, sőt, agyon vannak diszkriminálva azok, akik ezt a 24 órás betegfelügyeletet igénylő embert próbáló és ugyanazt a munkát különböző összegű segélyes pénzekért kénytelenek elvégezni.
Mint ismeretes, ebben az évben petíciók benyújtása mellett kiállásik, demonstrációk is voltak az ápolási díj minimálbér szintjére történő emelésének érdekében, illetve azért, hogy „rendes” munkaviszonyként számítsák be ezeket az otthonápolással eltöltött időket.
A „követelésekre” meg is született a döntés, mely azonban igencsak diszkriminatívra sikeredett.
A döntéshozók más szemüveggel néztek azokra a közeli hozzátartozókra, akik beteg gyermeket ápolnak otthon, és más szemüveggel néztek azokra, akik felnőtt korú, súlyos beteg családtagot kénytelenek ápolni otthoni felügyelettel.
Látszik, hogy a döntéshozóknak fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent fizikális megterhelés szempontjából az, ha valaki például a 20 kg-os beteg gyermekét ápolja, vagy az, ha valaki egy 100-150 kg-os magatehetetlen felnőtt hozzátartozóját kénytelen ápolni, ha az ápolásra szoruló személy, például egy baleset következtében, vagy agyvérzés miatt maradt mozgásában súlyosan korlátozott.
Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb testsúlyú beteg mozgatásához gyakran két ember szükséges, mert a magatehetetlen test mozgatása egy embernek rendkívüli mértékben megterhelő, és akár bele is rokkanhat a beteg családtag ápolásába.
Az ápolási díjban részesülők számára megosztó az a fajta politikai döntés, hogy a tartós ápolásra szoruló beteg gyermek után végre elismerték, hogy nem elég a segélyes pénzellátás. Azonban a felnőtt személyeket ápolók továbbra is nevetségesen alacsony ápolási díjat kapnak, ami nem fair. 

A 2023. évre meghatározott – felnőtt hozzátartozók ápolása címén járó - ápolási díjak havonkénti összege – a gondozottak állapotától függően - alig pár tízezer forint pénzellátást jelent:

Az alapösszegű ápolási díj nettó összege: 41. 100,-Ft/hó

Emelt összegű ápolási díj nettó összege: 61. 650,-Ft/hó

Kiemelt összegű ápolási díj nettó összege: 73. 980,-Ft/hó

Az ápolási díjban részesülők problémáit tovább fokozza az a tény is, hogy, ha például: a tartósan beteg családtagjuk ápolásába ők maguk is belerokkannak, vagy baleset éri őket és megrokkannak, netán súlyos betegséget diagnosztizálnak náluk az orvosok és rokkanttá nyilvánítják őket, akkor pénzellátást nem minden esetben fognak kapni. Ugyanis, a biztosítási jogviszonyban nem számít be az ápolás díj folyósításának időtartama.
Ez azt jelenti, hogy, ha például az ápolási díjban részesülő személy a felsorolt okok miatt megrokkan, és megváltozott munkaképességű személyek ellátásának igénybevételére nyújt be kérelmet, akkor:
A megváltozott munkaképességű személynek rendelkeznie kell a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 nap biztosítási idővel, 10 éven belül 2555 nap biztosítási idővel, vagy 15 éven belül legalább 3650 nap biztosítási idővel. Mivel az ápolási díj folyósításának időtartama viszont nem számít be a biztosítási időkbe, így csak „a vakszerencsének köszönhető”, ha valaki azt megússza, hogy nem rokkan meg az ápolási díj igénybevétele után.
Több mint 60 ezer embert említett 2015. évben az EMMI államtitkára (Rétvári Bence), akik a biztosítási idők hiánya miatt nem kaphattak rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátást. Közöttük szerepeltek az olyan ellátatlanok is, mint, akik a megrokkanásuk előtt ápolási díjban részesültek.
Mivel az ápolási díj egy szociális juttatási ellátási forma, és szociális juttatás után még egy szociális juttatás nem vehető igénybe, ezért alakult ki az a „faramuci” helyzet, hogy, ha valaki tartós beteg hozzátartozóját ápolja, abba belerokkan, vagy kiderül, hogy az otthonápolónak is súlyos betegsége lett időközben, vagy baleset következtében rokkant meg, akkor megnézheti magát, de örökre, mert pénzbeli ellátásra nem lesz jogosult. Nem lesz jogosult pénzbeli ellátásra, ha nincs meg az ellátás igénybevételéhez a biztosítási ideje.
Nemrég, az addig méltányossági ellátást sem ismerő megváltozott munkaképességű személyeket érintő rendeleten enyhítettek egy picit úgy, hogy akik rendelkeznek a szükséges biztosítási idő egy részével, azok számára „egy kis alamizsnát odadobtak”, de az, csak töredéke az amúgy is segélyes pénzellátásoknak.
Végül összegezve: továbbra is csapdában vergődnek azok, akik a felnőtt hozzátartozójuk otthonápolását felvállalva ezekkel a mindennapos problémákkal is szembe kell, hogy nézzenek. Arról már nem is beszélve, hogy, aki felnőtt hozzátartozót ápol, hiába számít be az öregségi nyugdíjhoz az ápolási díj folyósításának időtartama - az csak minimális nyugdíjra számíthat, mivel maga az ápolási díj is segélyes összeg. Nekik sem a 100 ezer Ft/hó ápolási díj, sem az 50 ezer Ft/hó összegű nyugdíj kiegészítés nem jár, így rendkívül hátrányos helyzetben vannak, azonos társadalmi csoporton belül, az ápolódíjasok táborában.
Ennyire megosztani és diszkriminálni nem lett volna szabad a döntéshozóknak az ápolási díjban részesülőket!

A kormányzati megosztó hibás döntések eredménye, hogy azonos társadalmi csoportokon belül is súlyos diszkriminációkat alkalmaztak.

2023-ra sem változott sokat a helyzet.

Nagyon minimális összeggel 2000-3000 Ft-tal emelték csak az otthon beteg hozzátartozójukat ápolók díját évente.

Több érdekvédelmi szervezet számításai szerint is minimum a minimálbérnek megfelelő összeget kellene megadni nekik ami nagyjából évi 50 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek évente.

Szomszédos országokban munkaviszonyként ismerik el az otthonápolást ami beleszámít a nyugdíjba.

Nagyon jó lenne ha végre hazánkban is megbecsülnék az otthonukban súlyos beteg fogyatékkal élő felnőtt hozzátartozóikat ápoló személyeket.

A MEOSZ még 2019-ben  az ápolási díj felülvizsgálata során olyan stratégia kidolgozását kérte, mely rövid távon az ápolási díjban részesülők helyzetét rendezi, hosszú távon pedig egy olyan szolgáltatási gyűrűt biztosít, amely megadja a választás lehetőségét az érintetteknek.

Írd alá a petíciót ha egyetértesz a törekvésekkel az ügyben!

A petíciót ITT lehet aláírni.

Ezért kell legalább minimálbérre emelni az ápolási díjat

Videó szerzője: aHang