A fogyatékossággal élők csoportja az ország egyik legnagyobb létszámú kisebbsége.

A leggyakoribb fogyatékosság a mozgássérültség

Ez az írás azt mutatja meg, hogy mekkora társadalmi réteget érint a fogyatékossággal élő emberek lakhatásának megoldatlansága, illetve hogyan és miért kell ezzel a szerteágazó problémakörrel a mindenkori kormányoknak foglalkoznia.

A 2016-os népszámlálás során 408216 személy, vallotta magát fogyatékossággal élőnek.

A fogyatékossággal élők csoportja az ország egyik legnagyobb létszámú kisebbsége.

A leggyakoribb fogyatékosság a mozgássérülés, ez érinti a fogyatékossággal élők csaknem felét.

Emellett a társadalom elöregedésével egyre nagyobb arányban lesznek jelen az öregedés során szerzett mozgás- és érzékszervi fogyatékossággal élő emberek a társadalomban.

A fogyatékos emberek gyakran láthatatlanok, mivel az otthon-közeli szolgáltatások, a családjóléti, szociális és egészségügyi alapellátások csak részben vagy egyáltalán nem elérhetőek számukra. 92%-uk magánháztartásban él, s közel 39 ezer fő él intézményekben (8%).

Az intézményi ellátásra várakozók száma 2017-ben közel 2300 fő volt.

A kitagolási folyamat meglehetősen lassan halad, s ennek keretében csak az intézményekben élők 10%-a, köztük túlnyomórészt az enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos emberek jutnak családias, kis létszámú lakhatási körülmények közé, ún. támogatott lakhatásba

Ez azt is jelenti, hogy az intézetben élő, magas támogatási szükségletű emberek szinte teljesen kiszorulnak ebből az emberi méltóságot tisztelő, az egyéni szükségleteket és preferenciákat jobban figyelembe vevő lakhatási lehetőségből.

További probléma, hogy a saját vagy családi háztartásban élő fogyatékos emberek csak elenyésző számban tudnak igénybe venni támogatott lakhatást.

Ennek egyik oka az, hogy az állam jelenleg kizárólag a kitagolás keretében hoz létre támogatott lakhatást, ahová kizárólag a nagy létszámú szociális intézményekből kerülhetnek be a fogyatékossággal élő emberek – a családokból nem.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________

fogyatékossággal élő: A KSH fogyatékosságnak tekinti azt a maradandó állapotot vagy sajátosságot, amikor a személy testi, értelmi, érzékszervi, mozgásszervi vagy kommunikációs képességét számottevően vagy egyáltalán nem birtokolja, és ez jelentős mértékben gátolja a társadalmi életben való részvételében, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.

Forráskritikával élve a fogyatékos népesség még nagyobb lehet, mert a népszámlálás önbevalláson alapszik és magas lehet a látencia.

Kitagolási folyamat: a nagy létszámú, totális intézmények felszámolását célzó folyamatok összessége („intézménytelenítés”).
Az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról tartalmazza a kitagolási kötelezettséget.
A folyamat megtervezésére és lebonyolítására jelentős uniós forrásokat kap az ország. A kitagolási folyamat során a totális intézményi férőhelyeket támogatott lakhatási szolgáltatásokkal váltják ki.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A támogatott lakhatás a fogyatékos személyek, a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek részére biztosított ellátás, amely az ellátott szükségleteihez igazodva nyújt személyre szabott támogatást a lakhatásban a minél önállóbb életvitel fenntartása / elősegítése érdekében.

A szolgáltatás biztosítja a lakhatást, személyi támogatást a szükségleteknek megfelelően, valamint étkezést, ápolás-gondozást, fejlesztést, részvételt a társadalmi életben.

A másik ok pedig az, hogy alulról jövő kezdeményezések (pl. civil szervezetek, önkormányzatok, egyházak) számára erre a célra egyáltalán nincs elérhető pályázati forrás, holott újonnan létrehozni és működtetni a szolgáltatást bonyolult és nagy beruházást igénylő feladat: állami szerepvállalás vagy pályázati támogatás nélkül szinte lehetetlen.

Ez azt jelenti, hogy a jelenleg családban élő fogyatékos embereknek, vagyis az érintettek 92%-ának gyakorlatilag nincs esélyük arra, hogy méltó lakhatási lehetőséghez jussanak a családi háztartáson kívül.

Ez a helyzet különösen nagy terhet ró a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyt ápoló családokra, és súlyosan sérti a fogyatékos emberek alapvető jogait, valamint nincs összhangban Magyarország emberi jogi kötelezettségvállalásaival sem (pl. ENSZ Egyezmény 19. cikke).

A fentiek alapján elmondható, hogy a támogatott lakhatás igénybe vevőinek száma rendkívül alacsony, és csak lassan növekszik, hiszen kizárólag kiváltással jönnek létre új férőhelyek, illetve egy-egy civilszervezet megfeszített munkájának köszönhetően. A nagy létszámú intézetekben nincs felvételi moratórium, így a családokból továbbra is bekerülnek az ellátottak a felszámolásra ítélt tömegintézményekbe (nincs más ellátási lehetőség, ha családon belül már nem tudják megoldani a fogyatékos hozzátartozó gondozását!

A fogyatékos emberek számára a fizikai akadálymentesség, a magas szintű inkluzíve oktatáshoz való hozzáférés, valamint az otthon közeli szolgáltatások jelentik a kulcsot.
Jellemző probléma, hogy a fogyatékos személyeknek gyakran az otthonuk elhagyása is gondot jelent.

A KSH kimutatása szerint a fogyatékos emberek lakáskörülményei rosszabbak, lakásaik kisebbek a népesség átlagához képest.
Az önálló háztartás megalapításában a gazdasági hátrányok és az akadálymentes lakáspiac hiánya egyaránt komoly szerepet játszanak.

Gyakorlatilag nincs adat a lakáspiacon megjelenő ingatlanok akadálymentesítettségi helyzetéről.

Lakás-akadálymentesítési problémák:

A fogyatékos emberek jövedelme rendszerint alacsony, a piaci albérleteket még a népesség egészéhez mérten is nehezen tudják megfizetni.

Az érintetteknek kevesebb mint 1%-a tud évente állami támogatással javítani otthona akadálymentességén, melynek túl alacsony az összege, illetve 10 évente csak egy alkalommal lehet igénybe venni.

Nagyon hasznos lenne, hogy a 10 évet 5 évre csökkentené az állam!

Ezen kívül további nehézséget jelent, hogy az egyedülálló fogyatékos emberek nem vehetik igénybe a kormány otthonfelújítási támogatását akadálymentesítési célra sem.

Az utófinanszírozás miatt az önrész előteremtése is gyakorlatilag lehetetlen, hiszen az alacsony jövedelmek miatt az érintettek nagy része nem hitelképes.

A kitagolási folyamat kormány által vállalt határideje 2036.

Az OTP Bankhoz 2010 és 2020 között beérkezett akadálymentesítési támogatási igénylések alapján.

Átlagosan 196 590 forint volt a megítélt és felhasznált támogatás. (Kovács Vera; 2020)
Lakásfelújításról lévén szó, ez meglehetősen alacsony összeg, nem elégséges a felmerülő akadálymentesítési problémák nagy részének a megoldásához.

A lehető leginkább integrált lakhatást az akadálymentes önkormányzati bérlemények biztosítása jelenthetné.

Ennek akadályai a következők:

● A lakások akadálymentességéről az önkormányzatok többsége nem vezet nyilvántartást.

● Egyénileg hozzáférhető, helyi akadálymentesítési támogatás jellemzően nem érhető el a településeken.

● A legtöbb önkormányzatnak nincs a lakások akadálymentesítésére vonatkozó, átfogó stratégiája.

A közintézmények akadálymentessége országos tekintetben igen hiányos.

Az érintettek önálló életviteléhez nélkülözhetetlen a megfizethető és elérhető otthon közeli szolgáltatások nyújtása (pl.: 0-24 órás személyi asszisztencia, házi segítségnyújtás, támogató szolgálat stb.).
Ezzel szemben az önkormányzatoknak nem kötelességük, hogy például támogató szolgálatot üzemeltessenek, így csak töredékük nyújt ilyen jellegű segítséget. Jelenleg hozzávetőleg csupán minden tizedik fogyatékossággal élő ember részesülhet szociális szolgáltatásokban és ennek oka nem az igények hiánya, hanem a szolgáltatások kétségbe ejtően korlátozott elérhetősége.

Az állam alkotmányos feladata a fogyatékos emberek védelme külön intézkedésekkel, például hogy megfelelő alapjövedelemmel rendelkezzenek, hozzájussanak szükségleteik szerint a szociális alapszolgáltatásokhoz, illetve elérhetővé kell tenni számukra, hogy lakhatáshoz jussanak. (pl. albérlet támogatás, akadálymentes bérlakások, támogatott lakhatás szolgáltatások).

Az önálló lakhatási lehetőségek kialakítása szükséges és megkerülhetetlen lépés a fogyatékos emberek jogérvényesüléséhez és társadalmi integrációjához.
Ehhez elengedhetetlenül szükséges a szociális ellátórendszer reformja, amely figyelembe veszi az érintettek jövedelmét, szükségleteit, lakhatási igényeit is, és támogatja a fogyatékos emberek minél önállóbb lakhatási megoldásait.