A keresztény hagyományok szerint November 1-je a „Mindenszentek napja”

November 2-a a „Halottak napja”.

A keresztény hagyományok szerint November 1-je a „Mindenszentek napja”, November 2-a a „Halottak napja”.
A „Mindenszentek napja” a katolikus egyház ünnepnapjából – felekezetektől függetlenül – fokozatosan alakult át az elhunytakról való megemlékezés napjává.
November 1-jén nagy a jövés-menés a temetőkben. Sokan már október utolsó hetében, előre felkeresik szeretteik sírját, ha a sírkertekben ilyenkor a tömeges látogatást szeretnék elkerülni. A szokások közé tartoznak: a sírtisztítás, a sírok rendbetétele, feldíszítése, de a virágcsokrok elhelyezése mellett elmaradhatatlan hagyomány a mécses,- vagy gyertyagyújtás is. Utóbbi abból a hitből ered, hogy a hazalátogató halottak ne tévedjenek el és találjanak vissza a sírjukhoz a fények útján.

Az utóbbi időkben szomorúan tapasztaljuk, hogy „fogy a magyar”. Hiába a „családbarát politika” és a „családtámogatási intézkedések sorozata”, fogyóban a születések száma, ezzel szemben viszont nő az elhunytak száma. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számadatai évről - évre erről a szomorú tényekről árulkodnak, miszerint évente kb. 90 ezer gyermek születik, de például tavaly nem érte el még a 88 ezer főt sem a születések száma, a halálozásoké viszont kb. évi 140 ezer fő körül alakul. Az elhunytak számának jelentős része, főként időseket és krónikus betegeket takar, de sajnos, még mindig sok a közlekedési balesetekben elhunytak száma is.

A rokkantak és fogyatékkal élők halálozási adatairól kb. tíz év óta, nem látunk hivatalosan közölt számokat, de a 2012. decemberi adatok szerint kb. fele-fele arányban hunytak el a korhatár alatti,- valamint a nyugdíjas kort betöltött rokkantak, évente összesen kb. 45 ezer fős létszámmal. Ez kb. 30% -os arányt jelentett az elhunytak összlétszámához viszonyítottan.

Mára már azért is elkeserítő a népesedési helyzet, mert az elöregedő társadalmunk nagy kihívások előtt áll, ha 2023. évben 141,5% -on áll az „öregedési index” és a költségvetésre egyre nagyobb terheket rónak az egészségügyi ellátással kapcsolatos, valamint a nyugdíjak kifizetésével járó kiadások. Mindezek mellett, sajnos forráshiányos a szociális ellátórendszerre fordítható kiadások mértéke is. Az idősek, a rokkantak és fogyatékkal élők, valamint az őket otthonápoló hozzátartozók anyagi kiszolgáltatottsága miatt egyre nő a nélkülözők száma, miközben a szakértők szerint, az életminőség romlása és a szegénység az élethossz megrövidülésével együtt jár.

Ahhoz, hogy a várható élettartam kapcsán minél több évet egészségben tölthessünk, a szociális biztonságunk az egyik legfontosabb szempont kellene, hogy legyen. Ehhez viszont az állami forrásokat nem szűkíteni, hanem bővíteni kellett volna. Sajnálatos tény, hogy a szociális törvény módosítása által egy évvel ezelőtt - 2022. év novemberben - a társadalom legkiszolgáltatottabbjai a szociális biztonság további szűkítésével szembesülhettek, miszerint „az egyén legyen öngondoskodó, a család, a karitatív szervezetek, vagy az önkormányzat támogassa őt”. Az állam, csak legutolsóként hajlandó megtenni a segítségnyújtást a bajbajutottaknak.

Napvilágot látott az a hír is, miszerint - a temetkezési szolgáltatók elmondták – egyre többen viszik haza szeretteik urnáját, mert képtelenek megfizetni az egyre növekvő temetkezési árakat. Nemcsak a növekvő szegénység miatt szomorú ezt hallani, hanem azért is, mert a távoli jövőben eltűnőbe veszhet az a szép hagyomány, hogy a temető csendjében a halottainkra emlékezve tisztelgünk a síroknál. Tegyük tiszteletünket hozzátartozóink sírjánál már csak azért is, hogy a hétköznapi rohanások után megpihenve, emlékezzünk arra is, hogy múlt nélkül nem épülhet fel, és nem folytatódhat a jövő.