Nem túlzó a kijelentés, hogy siralmas a helyzete azoknak a családoknak, ahol fogyatékkal élők, rokkantak, vagy idős hozzátartozók ápolását kell megoldani a közeli hozzátartozónak.
A napi 24 órás helytállásért csupán „aprópénzt fizet” az állam. Az ápolásra szoruló személy állapotától függően, 2023. évben az alapösszegű ápolási díj bruttó: 45. 665,-Ft/hó összegű, a megemelt ápolási díj bruttó: 68.500,-Ft/hó összegű, a kiemelt ápolási díj: 82.200,-Ft/hó összegű csupán. Ezek az alacsony összegű pénzbeli ellátások nyugdíj-járulék kötelesek.

Azonban, a közeli hozzátartozó ápolásával eltöltött évek hiába számítanak - az ápolási díj összege utáni nyugdíj-járulékfizetési kötelezettség miatt - szolgálati időnek a nyugdíjhoz, ezek után a rendkívül alacsony ápolási díjak után az öregségi nyugdíjak összege is „brutálisan” alacsony lesz.
Emiatt duplán rosszul jár az, aki emberségből nem hagyja magára az ápolásra szoruló családtagját.
Ám rendszeresen „Félresöpri az Orbán-kormány az otthonápolók kérését, minimálbérről és munkaviszonyról szó sem lehet.” Írta meg a Népszava Hírportál még szeptemberben.

A sors furcsa fintora, hogy míg a fogyatékkal élők és rokkantak szociális, - vagy az idősotthonban elhelyezettek térítési díjait jelentősen megemelték a növekvő kiadásokra hivatkozva, addig az állam az otthonápolási feladatokat végző családtag - napi 24 órás helytállással elvégzett - munkáját méltatlanul alacsony összeggel honorálja csupán. Így az érintett családok végleg kiszolgáltatott helyzetbe sodródnak, ugyanis az ápolásra szoruló rokkantak és fogyatékkal élők pénzbeli ellátásai is csak segélyszerű juttatások, de az ápolási díjak összege is.

Örvendetes, hogy a MEOSZ-nak sikerült legalább elérni azt, hogy a súlyosabb állapotú fogyatékkal élő gyermekek után járó ápolási díj összege a mindenkori minimálbérrel azonos összegű legyen, illetve azok a szülők, akik hosszú évekig ápolják a súlyos fogyatékkal élő gyermeküket, részükre 50 ezer Ft/hó összegű nyugdíj-kiegészítés is jár. Azonban a felnőtteket, időseket ápolók helyzete fizikálisan is nagyon megterhelő, ha mozgáskorlátozott hozzátartozót kell ápolniuk. Viszont az ápolási díj folyósításának időtartama nem számít be a biztosítási jogviszonyba, így, ha a közeli hozzátartozó az éveken át tartó, ápolási feladat közben, vagy az ápolt halálát követően megrokkan, nem lesz jogosult rokkantsági ellátásra.

Mivel az ápolt halálával az ápolási díj folyósítása is megszűnik, a közeli hozzátartozó egyetlen forint jövedelem nélkül marad, akár hosszú évekig. Ugyanis, az ilyen esetekben rendkívül nehéz a munkaerőpiacra való visszajutás, még egészséges ember számára is a kieső idők és az időközben elavult tudás miatt, de betegen, vagy megrokkantan már szinte lehetetlen. Így a „a 22-es csapdájában vergődők sorsa” teljesen ellehetetlenülhet.

A döntéshozók - ezekre a komoly problémákra nem is gondolva - magukra hagyják azokat a családokat, ahol krónikus betegeket, vagy fogyatékossággal élőket kell a nap 24 órájában gondozni, végtelenül kiszolgáltatottként.
Az index.hu hírportál cikkében viszont arról olvashatunk, hogy az egyik ellenzéki párt javaslatára az önkormányzatok segítségével lehetne enyhíteni az otthonápolási díjat igénylők anyagi problémáin.

Ez a kezdeményezés is csupán, csak egy apró „szépségtapasz” lenne, ha 15-20 ezer Ft/hó összegű kiegészítést kaphatna az önkormányzatoktól az ápolási díjban részesülők egy része. Ugyanis, ha az ilyen családok jövedelmi viszonyait, és az otthonápolási munka nehézségeit együtt vizsgáljuk, akkor országos szinten, minden otthonápolási feladatot ellátó személyt, legalább minimálbérrel kellene díjazni, illetve nyugdíj-kiegészítéssel ellátni, ezért a felelősségteljes munkáért. Azért is, mert az ápolt családtagok - a rokkantak fogyatékkal élők, idős kisnyugdíjasok - pénzbeli juttatása is rendkívül alacsony mértékű, mely a szükségleteik töredékét sem fedezi, így hosszútávon nélkülözni kénytelenek.

Az intézkedési terveket és javaslatokat a döntéshozóknak már rég ki kellett volna dolgozni, azokat meg kellett volna valósítani, hogy emberhez méltó életet élhessenek a társadalom legkiszolgáltatottabbjai - a rokkantak, a fogyatékkal élők és a tartós ápolásra szoruló idősek - valamint az őket gondozó családtagok is, mert az elöregedő társadalmunkban egyre többen szorulnának otthon-gondozási segítségre, mivel a kórházakban az idősek belgyógyászati osztályait („az elfekvőket”) felszámolják. Az állami szociális,- és idősotthoni férőhelyek száma, valamint az állami támogatások összege nem emelkedik, így a családok számára az ilyen intézményekbe való bejutásnál nemcsak a sokéves várólisták okoznak gondot, hanem a térítési díjak jelentős mértékű emelkedése is, amit sok család képtelen lenne megfizetni.
A közeli hozzátartozó munkából való kiesése, valamint a segélyszerű otthonápolási díjak miatt viszont, az érintett családok élete romba dőlhet a több évig tartó anyagi nélkülözés folytán.

Mivel a probléma nagyon is aktuális, valamint ezer sebből vérzik – az idős, gondozásra szoruló családtagokról is a nagykorú gyermekek kötelessége az ápoló gondoskodás – ezért minél többeknek ajánljuk a petíció aláírását már csak azért is, mert a probléma előbb-utóbb minden családot érinthet.

Írd alá a petíciót ha egyetértesz azzal, hogy legalább a minimálbért kell, hogy megkapják az otthon súlyosan beteg hozzátartozóit ápolók!

A petíciót online Szabad a Hang oldalán lehet aláírni online ide kattintva.