Mikor érjük utol Európát, ha akadálymentesítésről van szó?

Mikor érjük utol Európát akadálymeneteseítés tertén?

Egy társadalmat az alapján ítélnek meg, hogy hogyan bánik a rokkantakkal és a fogyatékkal élőkkel.

„A MÁV azt várja a fogyatékkal élőktől, hogy utazás előtt másfél nappal szóljanak, egy kerekesszékes nőt már büntetni akartak”
Ezzel a címmel jelent meg a napokban a Népszavában egy írás mely egy mozgáskorlátozott honfitársunk kálváriájáról szól.

A cikk nagyon jól rávilágít arra a problémára, hogy mennyire le vagyunk maradva a külföldhöz képest az akadálymentesítéssel, az egyenlő bánásmód elvével miközben az esélyegyenlőség a mozgásukban súlyosan korlátozott kerekesszékeseket is megilleti.

„Tisztelt MÁV, mit kell tennem, ha nem tudom előre megtervezni nyaralásom minden napját, de nem szeretném felmérgesíteni a kalauzokat?” Ezt a kérdést tette fel egy kerekesszékes utas, miután a jegykezelő meg akarta büntetni. Állítása szerint az ellenőr azt kifogásolta, hogy utazását nem jelentette be 48 órával korábban.”

A történet előzményét érintett utas mesélte el lapnak ami ITT olvasható.

Nagyon faramuci ez a hozzáállás a vasúti személyszállítást végző állami társaság részéről.

A társaság azt állítja, hogy a mozgáskorlátozott utasoknak az utazás előtt legalább 36 órával azért kell értesíteniük a társaságot hogy „a segítségnyújtás iránti igényükről, hogy a vasúttársaság felkészülhessen, és minden szükséges intézkedést megtehessen a szolgáltatás biztosítása érdekében”.

A fogyatékkal élők és mozgásukban korlátozottak utazásáról a társaság szabályzata rendelkezik, amit egy Uniós rendelet ír elő.

Ám az uniós szabályozás pedig egyébként úgy szól: "a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek ugyanolyan jogaik vannak a szabad mozgáshoz, mint a többi állampolgárnak."

Ha igény van segítségre, akkor a vasúttársaság, az állomásüzemeltető, a jegyértékesítő vagy az utazásszervező előzetes értesítése szükséges.

Erről bővebben ITT lehet olvasni.

„Külföldön ez egyszerűen úgy működik, hogy felszállok az alacsony padlós vonatok egyikére, és elutazom oda, ahova szeretnék, és akkor, amikor akarok. Mindig teljes árú jegyet kell vennem, ami teljesen érthető, hiszen maximális esélyegyenlőség van. Itthon a nehézségeket úgy kompenzálják, hogy fillérekért, 90 százalékos jeggyel utazhatok”-írta meg az érintett a lapnak.

A jelenlegi Uniós rendelkezés szerint:
„A fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyeket ugyanúgy megilleti a jog, hogy repülőn, vasúton, autóbusszal vagy hajóval utazzanak, mint bárki mást. Amikor Ön jegyet vált az útra, az eladónak olyan formátumban kell információkkal szolgálnia az utazásról, amelyhez Ön hozzá tud férni, és arról is tájékoztatnia kell Önt, milyen segítő eszközök állnak majd a rendelkezésére azon a járművön – repülőn, vonaton, autóbuszon vagy hajón –, amellyel utazni fog.”
További információk ITT.

Tanulságként levonható, hogy a hazai tömegközlekedésben még mindig hátránnyal vesznek részt fogyatékkal mozgáskorlátozottsággal élő kerekesszék honfitársaink.

Vajon mikor érjük utol Európát, ha akadálymentesítésről van szó?

Igaz a mondás, hogy egy társadalmat az alapján ítélnek meg, hogy hogyan bánik a rokkantakkal és a fogyatékkal élőkkel!

Írta: Gerencsér József