Fogadd el önmagad, hogy téged is elfogadjanak!

Fogadd el önmagad, hogy téged is elfogadjanak

Pozitív hozzáállás, ha fél lábbal is két lábon jársz…

Egy 37 éves szegedi riporter, műsorvezető öt évvel ezelőtt pár nap leforgása alatt elveszítette a bal lábát, de az optimizmusát és az élet dolgaihoz a pozitív hozzáállását nem adta fel. A lábában elzáródtak az artériák, leállt a keringése, az orvosoknak nagyon gyorsan dönteniük kellett, de neki sem volt ideje átgondolni, hogy mi lesz, olyan villámcsapásszerűen gyorsan történt minden. Erről számolt be a Népszava.

„A szegedi Máté Roland öt éve egy titokzatos betegség miatt elveszítette a bal lábát. Állítja, hogy semmit nem változott ettől az élete: ugyanúgy dolgozik, bulizik, sportol, ahogy korábban. Kampányokban vesz részt és blogot ír, mindezt azért, hogy minél jobban elfogadják az emberek a fogyatékkal élőket. Ezen a téren azt tapasztalja: a gyerekeknek az elfogadás nem jelent gondot, legfeljebb a felnőttek nevelik ki belőlük a pozitív hozzáállást” – erről és a pozitív hozzáállásról szól a „Népszava” hírportál portréja.

Máté Roland elmondta: „Először próbálták a vérrögöket eltávolítani, majd megismételték lejjebb, de nem segített. Akkor közölték velem, hogy nagyon nagy gáz van, ha nem csapják le a lábamat, 1 százalék a túlélés esélye. Az amputáció előtt, ami már a harmadik műtét volt, annyira fájt mindenem, hogy szerintem a szenvedéstől nem voltam normális, azt kérdeztem az orvostól, tudok-e majd táncolni. Az operáció után pedig azért nem volt időm aggódni az elveszített lábam miatt, mert rettenetesen fájt a másik. Egy darabig benne volt a pakliban, hogy azt is amputálni kell. Az volt bennem, hogy ezt az egészet valamiért megkaptam, de menni kell tovább, siránkozás helyett meg kell oldani. A másik meg, hogy a családomra gondoltam, ha elkezdek nyekeregni, nekik is sokkal rosszabb lesz”.

Hitt a családjában, elfogadta önmagát és elfogadta a saját helyzetét. Nem siránkozott, nem kesergett, a munkába temetkezett, mert hasznosnak szerette volna érezni magát ugyanúgy, mint régen, amikor tele volt tervekkel. A lábamputáció után a rehabilitáció sikeressége és a műláb használatának fontossága foglalkoztatta, mivel újra a pörgős hétköznapokra vágyott, mert attól lenne rosszul, ha a mindennapjai nem lennének feladatokkal telítve és beosztva, mert ugyanaz az ember akart maradni, mint a műtét előtt volt.

Kampányokban azért vesz részt, hogy javítson a fogyatékkal élők elfogadásának terén. Az elfogadás azért is fontos szempont, mert a munkaerőpiacon hátrányban vannak azok, akik fogyatékossággal élnek. Viszont, a szakma szeretete és a hivatástudat megerősítette abban, hogy, lehet folytatni ugyanott is, ahol átmenetileg a kényszer okozta helyzet miatt abbamaradt a munka. Szerencsésnek érzi magát, hogy továbbra is azt csinálja amit szeret, és ugyanaz maradt, mint aki volt.

A kitartásának üzente: fogadd el önmagad, hogy téged is elfogadjanak!

Hírforrás:
https://nepszava.hu/3208131_fogyarekkal-elok-mulab-elfogadas-tarsadalom-mate-roland-portre-magyarorszag