Gondoskodáspolitika helyett, út szélén hagyott otthonápolók

Gondoskodáspolitika helyett, út szélén hagyott otthonápolók
Szomorú, ha ezt hívják „gondoskodáspolitikának”...

Többször foglalkoztunk már a fogyatékkal élőket és krónikus betegeket otthonápoló közeli hozzátartozók ápolási díját érintő problémákkal.

Nevezetesen azzal is, hogy az örvendetes, hogy a tartósan beteg gyermeket ápoló közeli hozzátartozó ápolási díjának összege azonos a mindenkori minimálbér összegével és 20 éves időtartamú ápolás esetén 50 ezer Ft/hó összegű nyugdíj-kiegészítés is megilleti a tartós ápolást végző közeli hozzátartozót. Azonban, ha az ápolásra szoruló családtag felnőtt korában válik fogyatékossá, egészségkárosodottá, baleset, vagy betegség következtében, az őt ápoló közeli hozzátartozó alig kap havi pár tízezer forint pénzbeli juttatást és az ápolás díja évente csupán 5% mértékkel emelkedik.

Emiatt nagyon nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe sodródnak a felnőtteket otthonápoló családtagok, miközben napi 24 órás helytállást követelnek meg tőlük a gondozással járó feladatok. Az anyagi kiszolgáltatottság mellett óriási nyomással nehezedik rájuk a lelki teher mellett a fizikális teher is, hiszen egy magatehetetlen, vagy túlsúlyos beteg mozgatásával, pelenkázásával, fürdetésével járó nehézségek fizikailag rendkívül megterhelők. Ha ezeket a feladatokat hosszú éveken át napi szinten egyetlen személy végzi el, akár bele is rokkanhat. Ha viszont ez bekövetkezik - az otthonápoló hozzátartozó - rokkantsági pénzellátásra nem válik jogosulttá a biztosítási idők hiánya miatt, mivel az ápolási díj folyósításának időtartama nem számít biztosítási jogviszonynak.

Nem célom, de az Egyesületünknek sem célja a politikai döntéshozók kritizálása. Azonban, sajnos, nem lehet megkerülni a politikát, ha a politikai döntések következményeit vizsgáljuk, hogy azok milyen hatással vannak az emberi sorsokra.

A hangzatosan szép szavakkal és ígéretekkel már „tele van a padlás”. A „gondoskodáspolitika” szép kifejezés, de valójában, ha arra gondolunk, hogy a felnőtteket otthonápolók megalázóan alacsony ápolási díjban részesülnek, akkor a „gondoskodáspolitika” kifejezés csak egy üres szó, mely mögött nincs érdemi tartalom. Sőt, kifejezetten káros és megosztó, hogy azonos társadalmi csoporton belül mennyire diszkriminatív az otthonápolást végző közeli hozzátartozók munkájának megítélése a döntéshozók által, ha a tartósan beteg gyermeküket otthonápolók munkáját a mindenkori minimálbérrel és 50 ezer Ft/hó összegű nyugdíj-kiegészítéssel díjazzák, a felnőtteket évtizedekig ápoló hozzátartozók viszont alig pár tízezer Ft/hó ápolási díjban részesülnek, de részükre a havi 50 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés sem jár. Sőt, a felnőtteket otthonápoló hozzátartozók nyugdíja is sokkal alacsonyabb lesz, a csupán pár tízezer Ft/hó összegű ápolási díjak miatt. A döntéshozók átgondolatlan „gondoskodáspolitikájának” következményei rendkívül károsak, mivel azonos társadalmi csoporton belül ugyanazért a napi 24 órás helytállásért az egyik fél munkáját elismerik, a másikét nem, vagy csak részben, arra viszont egyáltalán nem gondolva, hogy, ha az otthonápolást végző közeli hozzátartozó megrokkan, akkor - a biztosítási jogviszony hiánya miatt - pénzellátás nélkül marad.

Ezek ellen a diszkriminatív intézkedések ellen: „petícióval és rendhagyó kiállítással harcol egy civil szervezet a hozzátartozóikat otthon ápolók díjazásának emeléséért.

Az Orbán-kormány elutasítása mellett a közönnyel is meg kell küzdeniük” – erről olvashatunk a Népszava hírportál cikkében.

A cikkben említést tesznek arról is, hogy a „gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár” is kapott meghívást a rendezvényre, melyre nem ment, pedig megrázó eset-történetekről a helyszínen is beszámoltak néhányan, hogy mennyi nehézséggel jár a napi 24 órás otthonápolási szolgálat és mennyire méltatlan ezért a megterhelő munkáért a havi alig pártízezer forintos díjazás.

A civil szervezet aktivistái a helyszínen társadalmi közönnyel is szembesültek, amikor a petíció aláírásának kérdése is szóba jött: „A rideg „nem” válasz mellett volt, aki magyarázattal is szolgált. „Ez nem az én problémám” – mondták többen. Mások azzal utasították el a civileket, hogy „képzelje, nekem meg a nyugdíjam kevés.” És sokan ígérték azt is: „Még átgondolom.” – erről is olvashatunk a cikkben.

Aki ma még nem érintett, holnap már az lehet, mert a baj pillanatok alatt bekövetkezhet. Akkor majd szembesül a problémákkal. Ha például valaki hosszútávon ápolja a hozzátartozóját és, ha a beteg meghal, az még nehezebb helyzetbe kerül, mert megszűnik még a minimális juttatás is. A kieső évek után nehéz a munkaerőpiacra a visszajutás, ha már elavult a tudás. Az érintetteket szakadékba lökik, ahelyett, hogy segítenék. Nagy szükségük volna a szociális hálóra!

A döntéshozók részéről azonban továbbra sincs fogadókészség a felnőtteket otthonápolók ápolási díjának tisztességes megemelésére, így számukra marad a nyomor számol be erről is írásában a Népszava Hírpotál „Félresöpri az Orbán-kormány az otthonápolók kérését, minimálbérről és munkaviszonyról szó sem lehet” címmel.

Pont ezen okok miatt lenne indokolt, hogy minél többen aláírják a petíciót, mert bármikor, bárki beleeshet ebbe a rendkívül nehéz élethelyzetbe.

A petíciót ide kattintva lehet aláírni.

Sajnos, a döntéshozókat az út szélén hagyott emberek sorsa hidegen hagyja, hiszen a szociális törvényt 2022. év végén úgy módosították, hogy az emberek a gondjaikkal - segítség nélkül - magukra lettek hagyva. Az egyén legyen öngondoskodó, de, ha önhibáján kívül arra képtelen, akkor a családjának kötelessége a helytállás. Amennyiben arra a család sem képes, az egyházi,- és civil szervezeteknél lehet próbálkozni, vagy az önkormányzatnál, mert az állam már, csak utolsó a sorban, ha segítségre van szükségünk.

A döntéshozók elfelejtették az ígéretüket, hogy „senkit sem hagyunk az út szélén”, de a felnőtteket otthonápoló közeli hozzátartozókat mégis magukra hagyták?

Szomorú, ha ezt hívják „gondoskodáspolitikának”...

Az otthon ápoltak kilátástalan sorsa: „Ha én most itt meghalok, mit csinálnak a két gyerekkel?”
Videó szerzője: Szabad Európa