Kegyetlen világ sújtja a rokkantakat
Kegyetlen világ sújtja a rokkantakat
Érdemes biztosítást kötni?
Kegyetlen világ sújtja a rokkantakat, érdemes biztosítást kötni írja az economx internetes portál szerint.
„Ma Magyarországon a megváltozott munkaképességűek nagy része alig pár tízezer forintos ellátást kap az államtól, és javarészt a betegségük ellenére is dolgozniuk kell.
Van azonban megoldás arra, hogy több pénzt szerezzenek.”-írja az economix
Közel negyedmillió megváltozott munkaképességű személyt tartanak ma nyilván hazánkban, akik közül sokan csak havi néhány tízezer forintos ellátásban részesülnek, és a betegségük mellett is dolgozniuk kell.
Kik az egészség károsultak?
A megváltozott munkaképességűeket az egészségi állapotuk mértéke szerint kategóriákba sorolják: 51-60 százalékos egészségi állapot mellett B, 31-50 százalékos mellett C, 1-30 százalékos egészségi állapot mellett pedig D és E kategóriákba.
Az első két kategóriában az 1-es szám azt jelzi, hogy valaki rehabilitálható és dolgozhat, míg a 2-es azt, hogy szüksége van rehabilitációra, de nem dolgozhat.
Ugyanakkor A D és az E kategóriába tartozók között a foglalkoztathatóság szempontjából lehet különbséget tenni.
A rokkantság egy olyan paradox helyzetet idéz elő, amikor a bevételek csökkenek, a kiadások viszont növekednek, például a magánorvos, a gyógyszerek vagy a gyógytorna költségeivel, esetleg egy drága műtét árával, vagy azzal, hogy új eszközökre lesz szükség a rokkant otthonában, esetleg át kell alakítani a lakást.
Bár léteznek kifejezetten a megváltozott munkaképességűekre szabott, a munkahelyi elhelyezkedést segítő programok, amikkel megnövelhető az ellátás összege, és segítenek aktívnak maradni, sok esetben ez inkább kényszer a megélhetés miatt.
Az érintettek – mint a fogyatékossággal élők, az őket otthonápoló hozzátartozók, valamint a társadalmi felzárkózás szempontjából további hátrányos helyzetű családok - az elmúlt 10-14 év során a szociális, - és egészségügyi ellátórendszer leépítésének súlyos következményeit a saját bőrükön tapasztalták meg.
Elég, ha csak az alábbiakra gondolunk: 2012. január 1-től „Hungarikum”, hogy megszüntették a rokkantsági, - és baleseti rokkantsági nyugdíjakat, helyette „aprópénz jár csupán” a rokkantak számára. A pénzellátásukhoz köthető orvos-bizottsági szakvéleményezés rendszerét is 2012. évtől úgy megszigorították, hogy az alapján a rokkantak soros felülvizsgálatakor a rokkantsági kategóriákba besorolást követően sokak pénzellátását felezték, harmadolták, vagy negyedelték, de az őket otthonápoló családtagok is, alig pár tízezer Ft/hó összegű ápolási díjban részesülhetnek, ha súlyos betegségben szenvedő, vagy baleset következtében megrokkant hozzátartozót ápolnak.
A jogorvoslati lehetőségek igénybevételének szűkítése is egyre jobban megnehezíti a betegek helyzetét.
Ehhez jönnek még a további nehézségek, miszerint: az állami egészségügyi ellátórendszer egyre szembetűnőbben akadályozza a beteg-utak elérhetőségét, elég, ha csak a maratoni várólistákra gondolunk, de akadozik a gyógyszer, - és gyógyászati segédeszköz ellátás is.
A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök TB támogatása folyamatosan csökken, illetve a támogatott körből kivonásra kerülő termékekért a betegeknek vagy teljes árat kell megfizetni, vagy a termékek egy része tartós hiánycikké válik, esetleg a forgalmazásból kivonásra kerül.
2010. év óta nincsenek akadály-mentesítésekről szóló tervek, sőt, eltűntek az „akadály-mentesítési határidők is.
Tíz évvel ezelőtt megszűnt a méltányossági közgyógy- ellátás, a rehabilitációs ellátásokat, valamint a házi-gondozás iránti kérelmek lehetőségét is lekorlátozták,
sőt, a szociális ellátórendszer „reformjára” hivatkozással a lakhatási támogatás is meg lett szüntetve.
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény szerint: az állam már csak „törekszik” a társadalombiztosítási ellátásokra, de azok közül, például az idősekről, vagy a súlyos betegekről való gondoskodás címén az állami felelősségvállalást áthárította a családokra, miszerint az a felnőtt, nagykorú gyermek(ek) kötelessége. „A szociális ellátórendszer reformja címén” 2015. évtől egyre szűkülnek az ellátások igénybevételének lehetőségei, de a 2022. év végén módosított „szociális törvény” már kertelés nélkül kimondja: az egyén kötelessége az öngondoskodás, amennyiben arra képtelen, a család kötelessége a róla való gondoskodás, majd azt követően a civil szervezetek, vagy az önkormányzat segítsége kérhető, és „az állam a legutolsó a sorban”.
A megváltozott munkaképességűek ellátása idén átlagosan 123 ezer forint, azaz a minimálbérnek alig a felét teszi ki, de sokan csak havi pár tízezer forintot kapnak. A 25 éves kor előtt keletkezett súlyos egészségkárosodásra járó rokkantsági járadék összege pedig mindössze 58 ezer forint.
A minimálbér fele sem jár átlagosan a rokkantságra
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a tavalyi évben 34 ezer személyt nyilvánítottak újonnan megváltozott munkaképességűnek.
Jelenleg az érintettek száma összesen 244 ezer fő, akik részesülnek is pénzbeli ellátásban (pár éve ez a szám még a félmilliót közelítette),
csakhogy ennek az átlagos összege a KSH adatok szerint 123 801 forint ami még a minimálbér felét sem éri el.
Ugyanakkor lehet olyan életbiztosítást kötni, ami rokkantság esetén térít.
Van azonban megoldás arra, hogy több pénzhez juthasson az aki megrokkan A Granits biztosító szerint.
De felmerül a kérdés, hogy előre fizessünk azért, ha véletlen egy balesetben, vagy majdan a betegségekben megrokkanunk?
Aztán, hogy fizet-e a biztosító vagy sem, az már más kérdés.
Az persze szomorú valóság, hogy milyen kevés pénzből tengeti életét az, aki megrokkan......
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény szerint: az állam már csak „törekszik” a társadalombiztosítási ellátásokra, de azok közül, például az idősekről, vagy a súlyos betegekről való gondoskodás címén az állami felelősségvállalást áthárította a családokra, miszerint az a felnőtt, nagykorú gyermek(ek) kötelessége.
„A szociális ellátórendszer reformja címén” 2015. évtől egyre szűkülnek az ellátások igénybevételének lehetőségei, de a 2022. év végén módosított „szociális törvény” már kertelés nélkül kimondja: az egyén kötelessége az öngondoskodás, amennyiben arra képtelen, a család kötelessége a róla való gondoskodás, majd azt követően a civil szervezetek, vagy az önkormányzat segítsége kérhető, és „az állam a legutolsó a sorban.
Valóban kegyetlen a világ, ha már előre biztosítást kell kötni arra, hogy mi lesz, ha megrokkansz, miközben se normális állami egészségügyi, se normális rokkantsági ellátásra nem számíthat már ebben az országban a közönséges földi halandó?
Érdemes biztosítást kötni?
Kegyetlen világ sújtja a rokkantakat, érdemes biztosítást kötni írja az economx internetes portál szerint.
„Ma Magyarországon a megváltozott munkaképességűek nagy része alig pár tízezer forintos ellátást kap az államtól, és javarészt a betegségük ellenére is dolgozniuk kell.
Van azonban megoldás arra, hogy több pénzt szerezzenek.”-írja az economix
Közel negyedmillió megváltozott munkaképességű személyt tartanak ma nyilván hazánkban, akik közül sokan csak havi néhány tízezer forintos ellátásban részesülnek, és a betegségük mellett is dolgozniuk kell.
Kik az egészség károsultak?
A megváltozott munkaképességűeket az egészségi állapotuk mértéke szerint kategóriákba sorolják: 51-60 százalékos egészségi állapot mellett B, 31-50 százalékos mellett C, 1-30 százalékos egészségi állapot mellett pedig D és E kategóriákba.
Az első két kategóriában az 1-es szám azt jelzi, hogy valaki rehabilitálható és dolgozhat, míg a 2-es azt, hogy szüksége van rehabilitációra, de nem dolgozhat.
Ugyanakkor A D és az E kategóriába tartozók között a foglalkoztathatóság szempontjából lehet különbséget tenni.
A rokkantság egy olyan paradox helyzetet idéz elő, amikor a bevételek csökkenek, a kiadások viszont növekednek, például a magánorvos, a gyógyszerek vagy a gyógytorna költségeivel, esetleg egy drága műtét árával, vagy azzal, hogy új eszközökre lesz szükség a rokkant otthonában, esetleg át kell alakítani a lakást.
Bár léteznek kifejezetten a megváltozott munkaképességűekre szabott, a munkahelyi elhelyezkedést segítő programok, amikkel megnövelhető az ellátás összege, és segítenek aktívnak maradni, sok esetben ez inkább kényszer a megélhetés miatt.
Az érintettek – mint a fogyatékossággal élők, az őket otthonápoló hozzátartozók, valamint a társadalmi felzárkózás szempontjából további hátrányos helyzetű családok - az elmúlt 10-14 év során a szociális, - és egészségügyi ellátórendszer leépítésének súlyos következményeit a saját bőrükön tapasztalták meg.
Elég, ha csak az alábbiakra gondolunk: 2012. január 1-től „Hungarikum”, hogy megszüntették a rokkantsági, - és baleseti rokkantsági nyugdíjakat, helyette „aprópénz jár csupán” a rokkantak számára. A pénzellátásukhoz köthető orvos-bizottsági szakvéleményezés rendszerét is 2012. évtől úgy megszigorították, hogy az alapján a rokkantak soros felülvizsgálatakor a rokkantsági kategóriákba besorolást követően sokak pénzellátását felezték, harmadolták, vagy negyedelték, de az őket otthonápoló családtagok is, alig pár tízezer Ft/hó összegű ápolási díjban részesülhetnek, ha súlyos betegségben szenvedő, vagy baleset következtében megrokkant hozzátartozót ápolnak.
A jogorvoslati lehetőségek igénybevételének szűkítése is egyre jobban megnehezíti a betegek helyzetét.
Ehhez jönnek még a további nehézségek, miszerint: az állami egészségügyi ellátórendszer egyre szembetűnőbben akadályozza a beteg-utak elérhetőségét, elég, ha csak a maratoni várólistákra gondolunk, de akadozik a gyógyszer, - és gyógyászati segédeszköz ellátás is.
A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök TB támogatása folyamatosan csökken, illetve a támogatott körből kivonásra kerülő termékekért a betegeknek vagy teljes árat kell megfizetni, vagy a termékek egy része tartós hiánycikké válik, esetleg a forgalmazásból kivonásra kerül.
2010. év óta nincsenek akadály-mentesítésekről szóló tervek, sőt, eltűntek az „akadály-mentesítési határidők is.
Tíz évvel ezelőtt megszűnt a méltányossági közgyógy- ellátás, a rehabilitációs ellátásokat, valamint a házi-gondozás iránti kérelmek lehetőségét is lekorlátozták,
sőt, a szociális ellátórendszer „reformjára” hivatkozással a lakhatási támogatás is meg lett szüntetve.
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény szerint: az állam már csak „törekszik” a társadalombiztosítási ellátásokra, de azok közül, például az idősekről, vagy a súlyos betegekről való gondoskodás címén az állami felelősségvállalást áthárította a családokra, miszerint az a felnőtt, nagykorú gyermek(ek) kötelessége. „A szociális ellátórendszer reformja címén” 2015. évtől egyre szűkülnek az ellátások igénybevételének lehetőségei, de a 2022. év végén módosított „szociális törvény” már kertelés nélkül kimondja: az egyén kötelessége az öngondoskodás, amennyiben arra képtelen, a család kötelessége a róla való gondoskodás, majd azt követően a civil szervezetek, vagy az önkormányzat segítsége kérhető, és „az állam a legutolsó a sorban”.
A megváltozott munkaképességűek ellátása idén átlagosan 123 ezer forint, azaz a minimálbérnek alig a felét teszi ki, de sokan csak havi pár tízezer forintot kapnak. A 25 éves kor előtt keletkezett súlyos egészségkárosodásra járó rokkantsági járadék összege pedig mindössze 58 ezer forint.
A minimálbér fele sem jár átlagosan a rokkantságra
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a tavalyi évben 34 ezer személyt nyilvánítottak újonnan megváltozott munkaképességűnek.
Jelenleg az érintettek száma összesen 244 ezer fő, akik részesülnek is pénzbeli ellátásban (pár éve ez a szám még a félmilliót közelítette),
csakhogy ennek az átlagos összege a KSH adatok szerint 123 801 forint ami még a minimálbér felét sem éri el.
Ugyanakkor lehet olyan életbiztosítást kötni, ami rokkantság esetén térít.
Van azonban megoldás arra, hogy több pénzhez juthasson az aki megrokkan A Granits biztosító szerint.
De felmerül a kérdés, hogy előre fizessünk azért, ha véletlen egy balesetben, vagy majdan a betegségekben megrokkanunk?
Aztán, hogy fizet-e a biztosító vagy sem, az már más kérdés.
Az persze szomorú valóság, hogy milyen kevés pénzből tengeti életét az, aki megrokkan......
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény szerint: az állam már csak „törekszik” a társadalombiztosítási ellátásokra, de azok közül, például az idősekről, vagy a súlyos betegekről való gondoskodás címén az állami felelősségvállalást áthárította a családokra, miszerint az a felnőtt, nagykorú gyermek(ek) kötelessége.
„A szociális ellátórendszer reformja címén” 2015. évtől egyre szűkülnek az ellátások igénybevételének lehetőségei, de a 2022. év végén módosított „szociális törvény” már kertelés nélkül kimondja: az egyén kötelessége az öngondoskodás, amennyiben arra képtelen, a család kötelessége a róla való gondoskodás, majd azt követően a civil szervezetek, vagy az önkormányzat segítsége kérhető, és „az állam a legutolsó a sorban.
Valóban kegyetlen a világ, ha már előre biztosítást kell kötni arra, hogy mi lesz, ha megrokkansz, miközben se normális állami egészségügyi, se normális rokkantsági ellátásra nem számíthat már ebben az országban a közönséges földi halandó?
- Találatok: 201
