Megváltozott munkaképességű személyek „komplex minősítésének buktatói”
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere 2012-től gyökeresen megváltozott
Az új szabályozás szigorítása is drasztikus változásokat hozott a rokkantak és fogyatékkal élőknek
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere - mint köztudott - 2012. évtől gyökeresen megváltozott.
Nemcsak a rokkantsági,- és baleseti rokkantsági nyugdíjak megszüntetése okozott problémát az érintettek számára, hanem az állapotukat elbíráló orvos-szakértői bizottságok részére a döntéshozók által elrendelt új „komplex minősítő” szabályozás szigorítása is drasztikus változásokat hozott a rokkantak és fogyatékkal élők amúgy is kiszolgáltatott helyzetében.
A 7/2012. II. 14. NEFMI rendelet életbeléptetésével, az új „komplex minősítő szabályozás” szigorításának következményeként, valamint a jogorvoslati lehetőségek beszűkülésével - az elmúlt évtizedben - jelentős mértékben csökkent a megváltozott munkaképességű személyként ellátásban részesülők száma.A jogorvoslati lehetőségeknél nemcsak a régebben II. fokra benyújtható fellebbezés lehetőségét szüntették meg és azt követően a munkaügyi bíróságra benyújtható keresetet - a munkaügyi bíróságok megszüntetésével - hanem a más formában ingyenesen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek igénybevételét is, melyek mára már, csak kevesek számára elérhetők.
A megváltozott munkaképességű személyek, ha állapotuk miatt mégis jogi útra terelik az orvos-bizottsági szakértői véleményezéssel kapcsolatos kifogásaikat, valamint azzal összefüggésben, a közigazgatási határozatban foglaltakat, akkor az érintettek számára ez óriási terhet jelent, hiszen az orvos-szakértői bizottságok szakvéleményét, csak orvos-szakértők cáfolhatják meg. Emiatt is nehezített a jogorvoslati eljárás, hiszen az érintett személy jogi képviselőjének is nehézségekbe ütközhet az érvelés, de a bíróságok is orvos-szakértők kirendelését és bevonását kérhetik a vitatott és vitatható „komplex minősítések” esetén.
A pereskedéssel járó anyagi és lelki teher, pedig további nehézségeket okoz az érintett betegek számára, akik egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródva élik meg a mindennapokat.
Vitatandó kérdés továbbá az is, hogy, ha az orvos-bizottsági szakértői vélemény alapján megváltozott munkaképességű az érintett beteg - aki a pénzellátásához szükséges biztosítási idővel is rendelkezik - akkor a szociális körülményeinek vizsgálata miért szükséges, ha jogosult a biztosítási jogviszonya alapján a rokkantsági,- vagy rehabilitációs ellátásra? Csupán azért, mert a többször módosított szociális törvény kimondja, hogy elsősorban az egyén legyen öngondoskodó, vagy, ha arra képtelen, akkor a családja gondoskodjon róla? Ahol rokkant, vagy fogyatékkal élő van a családban, ott nagyon nehéz anyagilag az élet. Főként akkor, ha a rokkant, vagy fogyatékkal élő személy a közeli hozzátartozója révén ápolásra szoruló személy, mert az ápolási díjak is ugyanúgy, mint a rokkantsági ellátások, megalázóan alacsonyak. Sokaknak alig pár tízezer forint jut ilyen jogcímen ellátásként.
A rendkívül megszigorított ellátórendszer másik indoka az volt, hogy minél több rokkant dolgozzon, így mára már - főként a megélhetési kényszer miatt - a megváltozott munkaképességű személyek mintegy fele kénytelen munkát vállalni alacsony bérekért is, de akkor is, ha a megmaradt egészsége azt nem engedné.
A sok-sok megválaszolatlan kérdés közül például, arra sohasem kapnak választ az érintettek, hogy miért nem a valós állapotuknak megfelelő a „komplex minősítésük”, ha például a betegségeik miatt már dolgozni képtelenek, miközben az orvos-bizottsági szakvélemény alapján munkavégzésre alkalmasnak véleményezik őket.
„Ha a bíróság által megállapított egészségi állapot a közigazgatási szerv határozatában foglaltaktól eltérő mértékű, a bíróság nem írhatja elő a közigazgatási szervnek, hogy a megismételt eljárásban milyen minősítési kategória alapul vételével döntsön a megváltozott munkaképességű személy ellátásáról. A perben megállapított egészségi állapothoz tartozó komplex minősítés elvégzése a közigazgatási szerv feladata” - mondta ki a Kúria.
A Kúria - ez utóbbi gondolattal összefüggésben - meghozott ítéletéről az „Adózóna” hírportálon olvashatunk:
Írta: Gerencsér József
Az új szabályozás szigorítása is drasztikus változásokat hozott a rokkantak és fogyatékkal élőknek
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere - mint köztudott - 2012. évtől gyökeresen megváltozott.
Nemcsak a rokkantsági,- és baleseti rokkantsági nyugdíjak megszüntetése okozott problémát az érintettek számára, hanem az állapotukat elbíráló orvos-szakértői bizottságok részére a döntéshozók által elrendelt új „komplex minősítő” szabályozás szigorítása is drasztikus változásokat hozott a rokkantak és fogyatékkal élők amúgy is kiszolgáltatott helyzetében.
A 7/2012. II. 14. NEFMI rendelet életbeléptetésével, az új „komplex minősítő szabályozás” szigorításának következményeként, valamint a jogorvoslati lehetőségek beszűkülésével - az elmúlt évtizedben - jelentős mértékben csökkent a megváltozott munkaképességű személyként ellátásban részesülők száma.A jogorvoslati lehetőségeknél nemcsak a régebben II. fokra benyújtható fellebbezés lehetőségét szüntették meg és azt követően a munkaügyi bíróságra benyújtható keresetet - a munkaügyi bíróságok megszüntetésével - hanem a más formában ingyenesen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek igénybevételét is, melyek mára már, csak kevesek számára elérhetők.
A megváltozott munkaképességű személyek, ha állapotuk miatt mégis jogi útra terelik az orvos-bizottsági szakértői véleményezéssel kapcsolatos kifogásaikat, valamint azzal összefüggésben, a közigazgatási határozatban foglaltakat, akkor az érintettek számára ez óriási terhet jelent, hiszen az orvos-szakértői bizottságok szakvéleményét, csak orvos-szakértők cáfolhatják meg. Emiatt is nehezített a jogorvoslati eljárás, hiszen az érintett személy jogi képviselőjének is nehézségekbe ütközhet az érvelés, de a bíróságok is orvos-szakértők kirendelését és bevonását kérhetik a vitatott és vitatható „komplex minősítések” esetén.
A pereskedéssel járó anyagi és lelki teher, pedig további nehézségeket okoz az érintett betegek számára, akik egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródva élik meg a mindennapokat.
Vitatandó kérdés továbbá az is, hogy, ha az orvos-bizottsági szakértői vélemény alapján megváltozott munkaképességű az érintett beteg - aki a pénzellátásához szükséges biztosítási idővel is rendelkezik - akkor a szociális körülményeinek vizsgálata miért szükséges, ha jogosult a biztosítási jogviszonya alapján a rokkantsági,- vagy rehabilitációs ellátásra? Csupán azért, mert a többször módosított szociális törvény kimondja, hogy elsősorban az egyén legyen öngondoskodó, vagy, ha arra képtelen, akkor a családja gondoskodjon róla? Ahol rokkant, vagy fogyatékkal élő van a családban, ott nagyon nehéz anyagilag az élet. Főként akkor, ha a rokkant, vagy fogyatékkal élő személy a közeli hozzátartozója révén ápolásra szoruló személy, mert az ápolási díjak is ugyanúgy, mint a rokkantsági ellátások, megalázóan alacsonyak. Sokaknak alig pár tízezer forint jut ilyen jogcímen ellátásként.
A rendkívül megszigorított ellátórendszer másik indoka az volt, hogy minél több rokkant dolgozzon, így mára már - főként a megélhetési kényszer miatt - a megváltozott munkaképességű személyek mintegy fele kénytelen munkát vállalni alacsony bérekért is, de akkor is, ha a megmaradt egészsége azt nem engedné.
A sok-sok megválaszolatlan kérdés közül például, arra sohasem kapnak választ az érintettek, hogy miért nem a valós állapotuknak megfelelő a „komplex minősítésük”, ha például a betegségeik miatt már dolgozni képtelenek, miközben az orvos-bizottsági szakvélemény alapján munkavégzésre alkalmasnak véleményezik őket.
„Ha a bíróság által megállapított egészségi állapot a közigazgatási szerv határozatában foglaltaktól eltérő mértékű, a bíróság nem írhatja elő a közigazgatási szervnek, hogy a megismételt eljárásban milyen minősítési kategória alapul vételével döntsön a megváltozott munkaképességű személy ellátásáról. A perben megállapított egészségi állapothoz tartozó komplex minősítés elvégzése a közigazgatási szerv feladata” - mondta ki a Kúria.
A Kúria - ez utóbbi gondolattal összefüggésben - meghozott ítéletéről az „Adózóna” hírportálon olvashatunk:
Írta: Gerencsér József
- Találatok: 176
