Uniós egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól
Az önálló életvitel az Egyezmény szerint
A munkavállalás az Egyezmény szerint
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény egy ENSZ-dokumentum, amelyet az Európai Unió és tagállamai is elfogadtak, és célja a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak teljes körű védelme és biztosítása.
Ez az egyezmény, hivatalos nevén A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD), 2006. december 13-án került elfogadásra New Yorkban, és Magyarország 2007-ben hirdette ki a 2007. évi XCII. törvénnyel. Az Európai Unió és mind a 27 tagállama is részes fele az egyezménynek EUR-Lex.
Ebben az írásban a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Uniós egyezmény három sarkalatos pontját mutatjuk be, ezek a munkavállalás, az önálló életvitel, és a törvény előtti egyenlőség.
Munkavállalás:
A munkavállalás az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 27. cikke foglalkozik a munkavállalással és foglalkoztatással. Eszerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon, vagyis mindennemű megkülönböztetés nélkül.
A részes államoknak biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élő személyeknek a szabadon választható munkát egy befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon.
Lehetővé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat, másokhoz hasonlóan férhessenek hozzá az általános szakmai és pályaválasztási tanácsadáshoz, valamint a szakképzéshez és továbbképzéshez.
Az államoknak elő kell mozdítaniuk a fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedését és előrelépését a munkaerőpiacon.
Segítséget kell nyújtaniuk a munkahely megtalálásához, a vállalkozásuk elindításához, a nyílt munkaerőpiacon vagy a közszférában való elhelyezkedéshez.
Az Európai Unió rendelkezései a munkavállalásról
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv(2000/78/EK)
A munkavállalásról szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet.
Önálló életvitel:
Az önálló életvitel az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 19. cikke szól az önálló életvitelről, a 26. cikke a habilitációról és rehabilitációról, a 28. cikke pedig a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről.
Az önálló életvitelről és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikk szerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez, illetve a másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogukat.
A részes államok a következőket biztosítják:
-A lakhatás tekintetében a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük legyen lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és ne legyenek kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni;
-a közösségben éléshez és az abba történő beilleszkedéshez való segítséget, tehát a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférési lehetőséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, személyes segítséghez;
-mindenki számára elérhető közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára is, és igényeikhez igazítottak legyenek.
A habilitációról és rehabilitációról szóló 26. cikk alapján a részes államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosítsák a legteljesebb függetlenséget, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérését és megtartását.
E jog megvalósulása érdekében a részes államok átfogó habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén, olyan módon, hogy ezek a szolgáltatások és programok:
- a lehető legkorábbi szakaszban kezdődjenek,
-az egyéni igények és a képességek értékelésén alapuljanak,
- támogassák a közösségben való részvételt és az abba való befogadást, önkéntes alapon működjenek,
-a fogyatékossággal élő személyek lakóhelyéhez a lehető legközelebb legyenek.
Az Egyezmény 28. cikke szól a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről.
Eszerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a megfelelő életminőséghez, beleértve a megfelelő élelmet, ruházatot, lakhatást.
A részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhessék e jogot.
A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a szociális védelemhez, ennek érdekében biztosítják
- a fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáférését a tiszta vízhez, megfelelő és megfizethető szolgáltatásokhoz, eszközökhöz és más segítségnyújtáshoz;
-a hozzáférést a szociális védelmi programokhoz és a szegénység csökkentését célzó programokhoz;
-a fogyatékosság okán fellépő kiadásokhoz kapcsolódó állami támogatást, megfelelő képzést, tanácsadást, pénzügyi segítségnyújtást;
- a fogyatékossággal élő személyek állami lakhatási programokhoz való hozzáférését;
-a nyugellátáshoz és a nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja és irányelvei
5. számú általános észrevétel (2017) a 19. cikkről: Önálló életvitel és a közösségbe való befogadás – 19. cikk
ENSZ Irányelvek az intézményi elhelyezés megszüntetéséről, beleértve a veszélyhelyzeteket is (2022)
Az önálló életvitelről szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
A fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019–2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióról szóló 1295/2019. (V. 27.) Korm. határozat
A Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 2009. évi VI. törvény
2/2023. (II. 23.) számú Alkotmánybírósági határozat
13/2022. (VI. 2.) számú Alkotmánybírósági határozat
Törvény előtti egyenlőség:
Törvény előtti egyenlőség az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 12-16. cikkei rendelkeznek a törvény előtti egyenlőségről; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről; a személy szabadságáról és biztonságáról; a kínzás tilalmáról; valamint a kizsákmányolástól, erőszaktól és visszaélésektől való mentességről.
A törvény előtti egyenlőségről szóló 12. cikk szerint a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van ahhoz, hogy a törvény előtt mindenhol személyként ismerjék el őket. Az államok elismerik, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség.
Az államok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a cselekvőképesség gyakorlásához szükséges segítség hozzáférhető legyen.
Emellett biztosítják, hogy a cselekvőképesség gyakorlása során megfelelő biztosítékok legyenek a visszaélések megelőzésére.
E biztosítékok célja:
-tiszteletben tartani az érintett személy jogait, akaratát és a saját döntéseit;
-biztosítsák, hogy az intézkedések mentesek legyenek az indokolatlan befolyástól;
-az intézkedések arányosak legyenek és azokat az érintett személy körülményeire tekintettel hozzák;
- az intézkedések a lehető legrövidebb ideig tartsanak;
-az intézkedéseket független és pártatlan hatóság vagy igazságügyi szerv rendszeresen felülvizsgálja.
Az Egyezmény 13. cikke szerint a részes államok a fogyatékossággal élő személyek számára másokkal azonos alapon biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést. A részes államok kötelessége az is, hogy megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek részvételét valamennyi eljárási típusban és szakaszban, független attól, hogy az érintett személy milyen eljárási pozícióban van. A részes államok emellett előmozdítják az igazságügyi igazgatás területén dolgozók megfelelő képzését is.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja
1. számú általános kommentár 12.cikk (2014) A törvény előtti egyenlőségről
Az Európai Unió rendelkezései a törvény előtti egyenlőségről
(2012/29/EU)
A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelvről bővebben ITT lehet olvasni, az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról.
A törvény előtti egyenlőségről szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
A támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény
A témában megjelent írás:
A kitagolás folyamatai Európában és Magyarországon
A munkavállalás az Egyezmény szerintA Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény egy ENSZ-dokumentum, amelyet az Európai Unió és tagállamai is elfogadtak, és célja a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak teljes körű védelme és biztosítása.
Ez az egyezmény, hivatalos nevén A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD), 2006. december 13-án került elfogadásra New Yorkban, és Magyarország 2007-ben hirdette ki a 2007. évi XCII. törvénnyel. Az Európai Unió és mind a 27 tagállama is részes fele az egyezménynek EUR-Lex.
Ebben az írásban a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Uniós egyezmény három sarkalatos pontját mutatjuk be, ezek a munkavállalás, az önálló életvitel, és a törvény előtti egyenlőség.
Munkavállalás:
A munkavállalás az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 27. cikke foglalkozik a munkavállalással és foglalkoztatással. Eszerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon, vagyis mindennemű megkülönböztetés nélkül.
A részes államoknak biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élő személyeknek a szabadon választható munkát egy befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon.
Lehetővé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat, másokhoz hasonlóan férhessenek hozzá az általános szakmai és pályaválasztási tanácsadáshoz, valamint a szakképzéshez és továbbképzéshez.
Az államoknak elő kell mozdítaniuk a fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedését és előrelépését a munkaerőpiacon.
Segítséget kell nyújtaniuk a munkahely megtalálásához, a vállalkozásuk elindításához, a nyílt munkaerőpiacon vagy a közszférában való elhelyezkedéshez.
Az Európai Unió rendelkezései a munkavállalásról
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv(2000/78/EK)
A munkavállalásról szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet.
Önálló életvitel:
Az önálló életvitel az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 19. cikke szól az önálló életvitelről, a 26. cikke a habilitációról és rehabilitációról, a 28. cikke pedig a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről.
Az önálló életvitelről és a közösségbe való befogadásról szóló 19. cikk szerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogát a közösségben való élethez, illetve a másokkal egyenlő szabad döntéshez való jogukat.
A részes államok a következőket biztosítják:
-A lakhatás tekintetében a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük legyen lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és ne legyenek kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni;
-a közösségben éléshez és az abba történő beilleszkedéshez való segítséget, tehát a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférési lehetőséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, személyes segítséghez;
-mindenki számára elérhető közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára is, és igényeikhez igazítottak legyenek.
A habilitációról és rehabilitációról szóló 26. cikk alapján a részes államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosítsák a legteljesebb függetlenséget, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérését és megtartását.
E jog megvalósulása érdekében a részes államok átfogó habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén, olyan módon, hogy ezek a szolgáltatások és programok:
- a lehető legkorábbi szakaszban kezdődjenek,
-az egyéni igények és a képességek értékelésén alapuljanak,
- támogassák a közösségben való részvételt és az abba való befogadást, önkéntes alapon működjenek,
-a fogyatékossággal élő személyek lakóhelyéhez a lehető legközelebb legyenek.
Az Egyezmény 28. cikke szól a megfelelő életszínvonalról és a szociális védelemről.
Eszerint a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a megfelelő életminőséghez, beleértve a megfelelő élelmet, ruházatot, lakhatást.
A részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül élvezhessék e jogot.
A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek jogát a szociális védelemhez, ennek érdekében biztosítják
- a fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáférését a tiszta vízhez, megfelelő és megfizethető szolgáltatásokhoz, eszközökhöz és más segítségnyújtáshoz;
-a hozzáférést a szociális védelmi programokhoz és a szegénység csökkentését célzó programokhoz;
-a fogyatékosság okán fellépő kiadásokhoz kapcsolódó állami támogatást, megfelelő képzést, tanácsadást, pénzügyi segítségnyújtást;
- a fogyatékossággal élő személyek állami lakhatási programokhoz való hozzáférését;
-a nyugellátáshoz és a nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja és irányelvei
5. számú általános észrevétel (2017) a 19. cikkről: Önálló életvitel és a közösségbe való befogadás – 19. cikk
ENSZ Irányelvek az intézményi elhelyezés megszüntetéséről, beleértve a veszélyhelyzeteket is (2022)
Az önálló életvitelről szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
A fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2019–2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepcióról szóló 1295/2019. (V. 27.) Korm. határozat
A Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről szóló 2009. évi VI. törvény
2/2023. (II. 23.) számú Alkotmánybírósági határozat
13/2022. (VI. 2.) számú Alkotmánybírósági határozat
Törvény előtti egyenlőség:
Törvény előtti egyenlőség az Egyezmény szerint
Az Egyezmény 12-16. cikkei rendelkeznek a törvény előtti egyenlőségről; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről; a személy szabadságáról és biztonságáról; a kínzás tilalmáról; valamint a kizsákmányolástól, erőszaktól és visszaélésektől való mentességről.
A törvény előtti egyenlőségről szóló 12. cikk szerint a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van ahhoz, hogy a törvény előtt mindenhol személyként ismerjék el őket. Az államok elismerik, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség.
Az államok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a cselekvőképesség gyakorlásához szükséges segítség hozzáférhető legyen.
Emellett biztosítják, hogy a cselekvőképesség gyakorlása során megfelelő biztosítékok legyenek a visszaélések megelőzésére.
E biztosítékok célja:
-tiszteletben tartani az érintett személy jogait, akaratát és a saját döntéseit;
-biztosítsák, hogy az intézkedések mentesek legyenek az indokolatlan befolyástól;
-az intézkedések arányosak legyenek és azokat az érintett személy körülményeire tekintettel hozzák;
- az intézkedések a lehető legrövidebb ideig tartsanak;
-az intézkedéseket független és pártatlan hatóság vagy igazságügyi szerv rendszeresen felülvizsgálja.
Az Egyezmény 13. cikke szerint a részes államok a fogyatékossággal élő személyek számára másokkal azonos alapon biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést. A részes államok kötelessége az is, hogy megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek részvételét valamennyi eljárási típusban és szakaszban, független attól, hogy az érintett személy milyen eljárási pozícióban van. A részes államok emellett előmozdítják az igazságügyi igazgatás területén dolgozók megfelelő képzését is.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja
1. számú általános kommentár 12.cikk (2014) A törvény előtti egyenlőségről
Az Európai Unió rendelkezései a törvény előtti egyenlőségről
(2012/29/EU)
A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelvről bővebben ITT lehet olvasni, az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról.
A törvény előtti egyenlőségről szóló hazai jogszabályok és határozatok
Magyarország Alaptörvénye
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
A támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény
A témában megjelent írás:
A kitagolás folyamatai Európában és Magyarországon
- Találatok: 119
