Skip to main content
Hungary 94.0% Hungary

Total:

82

Countries
203788
Today: 21
Total: 203,788

Blog

A szegénység és a fogyatékosság ma Magyarországon

A fogyatékossággal élő emberek Magyarországon is egyértelműen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak
szegeny rokkant
Rosszabb egészségi állapotúak, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozásokkal rendelkeznek.

„A fogyatékosság nem csupán biológiailag, hanem társadalmilag is meghatározott fogalom: nemcsak egészségi, hanem társadalmi hátrányt is jelent” – hívták fel a figyelmet a TÁRKI Társadalomkutató Intézet kutatói azon a webináriumon, ahol a Magyarországon fogyatékossággal élő emberek és családjaik kirekesztődésének okait vizsgáló, 2019-ben indított kutatássorozatuk eredményeit mutatták be melyből kiderült, hogy a fogyatékossággal élők a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak Magyarországon.
-Olvashatjuk a Qubit. internetes portálon.

„A fogyatékossággal élő emberek Magyarországon is egyértelműen a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak: rosszabb egészségi állapotúak, alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel és foglalkozásokkal rendelkeznek. Körükben sokkal nagyobb a szegénységben élők aránya, nagyobb eséllyel válnak zaklatás, erőszak vagy bűncselekmények áldozatává, mindamellett, hogy általában kisebb eséllyel kapnak megfelelő jogvédelmet is, ráadásul nagy részük eleve korlátozott jogi keretek között él.”
Fogalmazta meg kutatása eredményeként a TÁRKI kutatócsoportja.
"Az eredményekből kiderül, hogy a magyarok zömmel elfogadók, vagy legalábbis így nyilatkoznak, ha a környezetükben lakó mozgáskorlátozott és érzékszervi fogyatékossággal élőkről kérdezik őket, és többségük úgy véli, hogy rajtuk kívül a környék lakói is elfogadják az ilyen embertársaikat. Valamivel alacsonyabb ennél (87–90 százalék) az autista felnőttek és gyerekek elfogadása a közvetlen környezetben, jelentősen alacsonyabb viszont az értelmi fogyatékossággal élő embereké: a válaszadók negyede, illetve ötöde nem szívesen látná őket szomszédjaként."

Vajon a szegényebb családok gyermekei nagyobb eséllyel születnek valamilyen fogyatékossággal?
Vagy éppen fordítva, elszegényedik az a család, amelyikben fogyatékossággal születik egy gyermek?
Menich Nóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Gyerekesély-kutató Csoportjának munkatársaezekre a kérdésekre kereste a választ az Esély című szociálpolitikai folyóiratban.

A kutató áttekintette az elmúlt évek Európára vonatkozó empirikus vizsgálatait, és megállapította, hogy a kutatások egyöntetűen arról számolnak be, hogy a fogyatékos gyermek és a család társadalmi-gazdasági helyzete között egyértelmű összefüggés van.
A fogyatékossággal élő gyermekek nagyobb arányban élnek alacsony jövedelmű háztartásokban, rosszabb lakáskörülmények között, deprivált területeken és eladósodott háztartásokban.

Ráadásul az érintett családok kitörési esélyei rosszabbak is, mint másokéi.

A pénzbeli erőforrások hiánya pedig minden társadalmi csoportban bizonyíthatóan magasabb stressz-szinthez is vezethet.
Különösen így van ez a fogyatékos gyermek nevelése és gondozása miatt emberi megpróbáltatásoknak is komolyan kitett családokban.

Nemzetközi kutatások azt is mutatják, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek háztartásaiban a családtagok rosszabb életminőségről, fizikai és mentális egészségi állapotról számolnak be, rosszabb anyagi körülmények között élnek másoknál. A kutató szerint ebből is következik, hogy a fogyatékossággal élő embereket és családjaikat gyakran címkézik a „szegények legszegényebbikeként”.

Isteni büntetés, orvosi probléma vagy társadalmi kérdés?

A 19. századtól tört utat az orvosi jellegű megközelítés.
Eszerint ez egy olyan probléma, amelyre megoldás csak a fogyatékos test meggyógyítása lehet.
Ez a megközelítés is az egyénre, családra teszi a terhet, de itt legalább esély kínálkozik arra, hogy ezt a megfelelő orvos kompenzálni tudja.
Egy kutatás azt találta az 1960-as években, amikor ez a nézet volt a domináns, hogy azok a szülők, akik intézményi gondozásba adták a gyereküket, nagyobb harmóniában, nyugodtabb és aktívabb életet éltek. Tehát, ha megszűnt az orvosi probléma, azzal helyreállt a rend.

Csak az 1960-as évektől kezdve kezdtük azt felismerni, hogy a fogyatékosság nem egy társadalmi környezettől független állapot, az ember pedig nem csak biológiai adottságok összessége.
Az erre érzékeny emberi jogi vagy társadalmi megközelítés szerint nem is az az igazi kérdés, hogy mi az ok, vagy van-e felelős, hanem az, hogy milyen részvételi lehetőségektől fosztja meg a fogyatékossággal élőket és a családtagjaikat a társadalmak kirekesztő működésmódja.
A társadalmi modell szerint a fogyatékosság és az egészségkárosodás közé tehát nem tehető egyenlőségjel. Az egészségkárosodás okoz egyfajta fogyatékosságot, de az orvosi és társadalmi kérdések itt már erősen keverednek.

A fogyatékosság okozza a szegénységet, vagy a szegénység okozza a fogyatékosságot?

A klasszikus közgazdaságtani megközelítés szerint a fogyatékossággal élő gyermek jelenléte a családban növeli az elszegényedés, és csökkenti a szegénységből való kitörés valószínűségét, mert a fogyatékossággal élő gyermek több kiadást jelent a családnak, mint egy egészséges utód.
Ez azt mutatja, hogy a gyermek fogyatékossága legalább részben oka a család szegénységének.
Egy másik megközelítés viszont a (szocio)epidemiológiai kutatásokra épít, amelyek egyértelműen azt mutatják ki, hogy a szegény családok körében több fogyatékos gyerek születik az átlagosnál. Vagyis a szegénység megelőzi a fogyatékos gyermek születését.

Menich azt írja, hogy az általa áttekintett kutatások alapján egyértelmű oksági magyarázatokba csak nagyon korlátozottan lehet bocsátkozni.
Nem lehet biztosan azt mondani, hogy csak a szegénység fokozza a fogyatékossággal születő gyermek valószínűségét,
de azt sem, hogy csak a fogyatékossággal élő gyermekkel járó többletköltség szegényíti el az érintett családokat. Az összefüggések szerinte jóval komplikáltabbak.

Azt számtalan kutatás igazolja több európai országból, hogy egy fogyatékossággal élő gyermek többletköltséget jelent a családnak.
Ez így van azokban a jóléti államokban is, ahol az egészségügyi, oktatási, szociális ellátások és más közszolgáltatások mindenkinek magas színvonalon járnak.
A közvetlen költségek között leggyakrabban a gyerekek fejlesztésével, felügyeletével és egészségügyi ellátásával kapcsolatos kiadások, valamint az oktatási, utazási, étkezési költségek merülnek fel.

Menich bemutatja a szakirodalom azon részét is, amely szerint a szegénységben élő emberek nagyobb valószínűséggel válnak krónikus beteggé, átmenetileg vagy tartósan egészségkárosodottá.
Ennek okaként a kutatások általában azt említik, hogy a szegényebbek nehezebben jutnak hozzá a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, és részben ezáltal rosszabb egészségi állapotban is vannak, mint a nem szegények.
Ezek a megállapítások a gyerekekre különösen igazak: a szegénység rosszabb egészségkilátásokat jelent a gyerek születésekor és későbbi életszakaszaiban egyaránt.
Kimutatták az összefüggést a szegénység és a korai gyerekhalál, a kora születés, az alultápláltság és az elhízás között is, sőt a szegény családok gyermekei nagyobb eséllyel lesznek háztartási balesetek áldozatai is.

Esetleg egy harmadik tényező okozza a fogyatékosságot és a szegénységet is?

Menich szerint az úgynevezett potenciális közbejövő változókat is. Ezek olyan tényezők, amelyek mind a gyermekkori fogyatékossággal, mind a szegénységi kockázattal együtt mozognak és magyarázatot adhatnak mindkettőre. Ilyen változó például a szülők iskolai végzettsége: az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyakrabban szegények, és gyakrabban születik fogyatékossággal élő gyermekük. E magyarázat szerint az alacsonyabb iskolai végzettség vezet rosszabb munkakörülményekhez, majd szegénységhez, míg a rosszabb munkakörülmények és az ezekből fakadó életmód okozhatja a fogyatékosságot is.

Ilyen magyarázó tényező lehet még az, ha más fogyatékossággal élő családtagok is vannak a családban, vagyis genetikai jellegű az összefüggés. A több fogyatékossággal élő családtag anyagi nehézségeket is okoz, és az átlagnál nagyobb eséllyel vezethet fogyatékossággal élő gyermek születéséhez.

Továbbá az egyszülős háztartásokba is nagyobb eséllyel születik fogyatékossággal élő gyermek, míg bizonyos országokban egyes etnikai és bevándorló csoportokban is nagyobb ennek a valószínűsége – és mindkét esetben magasabb szegénységi kockázat is társul ezekhez a csoportokhoz. Az azonban nem derül ki Menich tanulmányából, hogy a bevándorló csoporthoz való tartozás okoz-e szegénységet, és ez a szegénység okoz-e nagyobb eséllyel fogyatékosságot a születendő gyermeknél.

Mit lehet tenni?

A bemutatott összefüggések szerint arra engednek következtetni, hogy az érintett családok nagy része a fogyatékossággal élő gyermek születése előtt is szegény volt, és nem csak a speciális szükségletek miatt fordult rosszabbra a pénzügyi helyzete. Ezt a szegénységet nagy eséllyel olyan tényezők okozzák, mint az egyedülálló szülői állapot, az alacsony iskolai végzettség, az etnikai kisebbségi lét vagy a családban már meglévő fogyatékossággal élő családtag.

Mivel a fogyatékossággal élő családok szegénységét okozó tényezők részben függetlenek attól, hogy fogyatékossággal születik-e egy gyermek, így ha egy társadalom a család szegénységének megszüntetésére akar koncentrálni, akkor érdemes lehet az alapoknál kezdeni: például a fogyatékossággal élő felnőttek foglalkoztatási helyzetének, az alacsony iskolai végzettségű felnőttek munkaerőpiaci részvételének vagy az egyedülálló anyák munka és gyereknevelés közti egyensúlyának problémáinak kezelésére.

Az tehát nem derül ki biztosan, hogyan is vezet a szegénység a fogyatékossághoz, de az biztos, hogy ha a szegénységet akarjuk csökkenteni az érintett társadalmi csoportokban, akkor komplex módon érdemes a problémára figyelni, mert az összefüggés bizonyított a szegénység, a fogyatékosság és más tényezők között.

Aprópénzből élj, ha rokkant vagy?.... A „Bankmonitor” alig pár hónapja hozta nyilvánosságra, hogy - bár a KSH létminimum adatokat már nem közöl, mint még régebben, de - a számítások szerint a létminimum jelenleg 160.100,-Ft/hó összegű. Leírták, hogy egy felnőtt ebből az összegből éppen, csak szűkösen tudná fedezni a megélhetési költségeit.

  • Találatok: 226