Visszatekintés a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerére és azok változásaira
Tíz évvel ezelőtt gyökeres változás következett be az érintettek ellátórendszerében.
Az érintett betegek nem értik, hogy miért kellett erre tíz esztendőt várniuk?
A rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, valamint a rehabilitációs-járadék 2011. december 31.-i megszűnését követően - minden átmenet nélkül - a 2012. január 1.-től hatályos 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény rendelkezései léptek életbe.
A változás kapcsán megszűnő rokkantsági nyugdíjakat és rehabilitációs-járadékot jövedelempótló pénzbeli ellátási formák követték, rokkantsági,- és rehabilitációs ellátás néven.
Akkoriban, de azóta is az érintettek közül többen arra panaszkodtak, hogy a rokkantságban eltöltött évek, az új szabályozások miatt már nem számítanak be, hanem kiesnek a nyugdíj-jogosultsági időkből, így akik már fiatalabb korban megrokkantak, azoknak nem biztos, hogy lesz esélyük megszerezni az öregségi nyugdíj igényléséhez szükséges 20 év szolgálati időt.
Ugyanis, az érintettek bármennyire is szeretnének dolgozni, azt vagy a megromlott egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, vagy egyéb tényezők játszanak közre, hogy nem foglalkoztatják őket.
Például a munkakörhöz szükséges képzettség hiánya, vagy, ha a mozgásában korlátozott fogyatékkal élő személy olyan településen él, ahol nincs akadálymentes közlekedési lehetőség a munkába való eljutáshoz, akkor a munka, csak vágyálom marad.
A döntéshozók ígérete szerint, azok a rokkantak, akik nem szereznek elégséges szolgálati időt a nyugdíj-jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, részükre a rokkantsági ellátást folyósítják majd a továbbiakban is.
Viszont a rokkantsági ellátás - az elvont rokkantsági nyugdíj helyett – már csupán egy jövedelempótló szociális ellátási forma, és az Alaptörvényben megfogalmazottak szerint, az idős és beteg hozzátartozóról való gondoskodás elsősorban a család feladata, mint például a szülőtartás, így az érintettek közül sokan emiatt is sérelmezik a rokkantsági nyugdíjak eltörlését.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakításához szorosan illeszkedik a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet is.
Ennek a rendeletnek a megalkotásával a döntéshozók az ellátórendszer egyszerűsítését ígérték, de az érintettek számára bonyolultabbnak és átláthatatlanabbnak tűntek az orvos-bizottságok által kiállított szakvélemények. Ugyanis, a 2011. december 31.-ig alkalmazott orvos-bizottsági szakvéleményezés szerinti I.-II.-III. csoportba tartozó rokkantsági kategóriák, valamint a rehabilitációs-járadékos kategória helyett az új rendszerben még több kategória szerepel úgy, mint: B1, C1, kategóriákba soroltak a rehabilitáltak attól függően, hogy rövidebb, vagy hosszabb időtartam szerint véleményezik a rehabilitálhatóságukat. A rokkantsági ellátottak esetében a B2, C2, kategóriák, valamint D, és E, kategóriák szerepelnek az állapotok súlyosságát figyelembe véve.
A 2012. év elején bevezetett új komplex minősítés kapcsán a betegtapasztalatok azt igazolták vissza, hogy az orvos-bizottságok által elvégzett szakvéleményezésekkel összefüggésben az érintettek közül jelentősen megnőtt azoknak a létszáma, akiket a soros felülvizsgálatok során visszaminősítettek, miközben állapotukban javulás nem következett be.
Előfordultak olyan esetek is, hogy az érintettek állapotromlása ellenére javulást véleményeztek az orvosi-bizottságok.
Ezekről a problémákról a jelentősen megnövekvő fellebbezések, valamint a munkaügyi bíróságokhoz fordulók számának növekedése is árulkodó jelzés volt annak ellenére, hogy az érintetteket rendkívüli módon megviselte az a tortúra, amivel az együtt járt, mivel köztudott, hogy a jogorvoslati utakat végigjárni nem volt egyszerű a kiszolgáltatott és nagy beteg embereknek.
Különösen érzékenyen érinti ez azokat a családokat, ahol rokkant, vagy fogyatékkal élő családtagok is vannak, mivel 2012. január 1-től drasztikusan átalakult a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere is. A 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény, mely 2012. január 1-től hatályos, illetve a hozzákapcsolódó 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet új komplex minősítő szabályozás rendszere rendkívül megnehezítette az érintettek helyzetét.
A MEOSZ a 2012. január 1.-től hatályba léptetett változásokat folyamatosan végig kísérve próbált kiállni a jogsérelmeket elszenvedőkért még úgy is, hogy az anyagilag megkárosított rokkantak perközösségének érdekeit képviselve még a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz is fordult.
A kormánynak számtalan javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne az érintett betegek kárát enyhíteni, illetve az életminőségükön javítani, hogy ne kelljen anyagi nélkülözést elszenvedniük.
Sőt, a MEOSZ üdvözölte a jogtalanul visszaminősített rokkantak kárpótlásra vonatkozó rendelkezéseket is, bár az ez irányú kormányzati intézkedést késedelmesnek tartja, mivel az ellátórendszert érintő negatív változások tíz éve keltek életre, és a jogtalanul visszaminősített károsultak közül sajnos az elmúlt évek alatt már sokan elhaláloztak. A MEOSZ szerint túl hosszúra sikeredett a betegek várakoztatása a kárpótlásra.
Az érintett betegek nem értik, hogy miért kellett erre tíz esztendőt várniuk?
Ahhoz, hogy mihamarabb megtörténhessen az érintettek szerény kárpótlása, hatékonyabban és rugalmasabban kellett volna, kellene kezelni a helyzetet.
Írta: Gerencsér József
Az érintett betegek nem értik, hogy miért kellett erre tíz esztendőt várniuk?
A rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, valamint a rehabilitációs-járadék 2011. december 31.-i megszűnését követően - minden átmenet nélkül - a 2012. január 1.-től hatályos 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény rendelkezései léptek életbe.
A változás kapcsán megszűnő rokkantsági nyugdíjakat és rehabilitációs-járadékot jövedelempótló pénzbeli ellátási formák követték, rokkantsági,- és rehabilitációs ellátás néven.
Akkoriban, de azóta is az érintettek közül többen arra panaszkodtak, hogy a rokkantságban eltöltött évek, az új szabályozások miatt már nem számítanak be, hanem kiesnek a nyugdíj-jogosultsági időkből, így akik már fiatalabb korban megrokkantak, azoknak nem biztos, hogy lesz esélyük megszerezni az öregségi nyugdíj igényléséhez szükséges 20 év szolgálati időt.
Ugyanis, az érintettek bármennyire is szeretnének dolgozni, azt vagy a megromlott egészségi állapotuk nem teszi lehetővé, vagy egyéb tényezők játszanak közre, hogy nem foglalkoztatják őket.
Például a munkakörhöz szükséges képzettség hiánya, vagy, ha a mozgásában korlátozott fogyatékkal élő személy olyan településen él, ahol nincs akadálymentes közlekedési lehetőség a munkába való eljutáshoz, akkor a munka, csak vágyálom marad.
A döntéshozók ígérete szerint, azok a rokkantak, akik nem szereznek elégséges szolgálati időt a nyugdíj-jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, részükre a rokkantsági ellátást folyósítják majd a továbbiakban is.
Viszont a rokkantsági ellátás - az elvont rokkantsági nyugdíj helyett – már csupán egy jövedelempótló szociális ellátási forma, és az Alaptörvényben megfogalmazottak szerint, az idős és beteg hozzátartozóról való gondoskodás elsősorban a család feladata, mint például a szülőtartás, így az érintettek közül sokan emiatt is sérelmezik a rokkantsági nyugdíjak eltörlését.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakításához szorosan illeszkedik a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet is.
Ennek a rendeletnek a megalkotásával a döntéshozók az ellátórendszer egyszerűsítését ígérték, de az érintettek számára bonyolultabbnak és átláthatatlanabbnak tűntek az orvos-bizottságok által kiállított szakvélemények. Ugyanis, a 2011. december 31.-ig alkalmazott orvos-bizottsági szakvéleményezés szerinti I.-II.-III. csoportba tartozó rokkantsági kategóriák, valamint a rehabilitációs-járadékos kategória helyett az új rendszerben még több kategória szerepel úgy, mint: B1, C1, kategóriákba soroltak a rehabilitáltak attól függően, hogy rövidebb, vagy hosszabb időtartam szerint véleményezik a rehabilitálhatóságukat. A rokkantsági ellátottak esetében a B2, C2, kategóriák, valamint D, és E, kategóriák szerepelnek az állapotok súlyosságát figyelembe véve.
A 2012. év elején bevezetett új komplex minősítés kapcsán a betegtapasztalatok azt igazolták vissza, hogy az orvos-bizottságok által elvégzett szakvéleményezésekkel összefüggésben az érintettek közül jelentősen megnőtt azoknak a létszáma, akiket a soros felülvizsgálatok során visszaminősítettek, miközben állapotukban javulás nem következett be.
Előfordultak olyan esetek is, hogy az érintettek állapotromlása ellenére javulást véleményeztek az orvosi-bizottságok.
Ezekről a problémákról a jelentősen megnövekvő fellebbezések, valamint a munkaügyi bíróságokhoz fordulók számának növekedése is árulkodó jelzés volt annak ellenére, hogy az érintetteket rendkívüli módon megviselte az a tortúra, amivel az együtt járt, mivel köztudott, hogy a jogorvoslati utakat végigjárni nem volt egyszerű a kiszolgáltatott és nagy beteg embereknek.
Különösen érzékenyen érinti ez azokat a családokat, ahol rokkant, vagy fogyatékkal élő családtagok is vannak, mivel 2012. január 1-től drasztikusan átalakult a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere is. A 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény, mely 2012. január 1-től hatályos, illetve a hozzákapcsolódó 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet új komplex minősítő szabályozás rendszere rendkívül megnehezítette az érintettek helyzetét.
A MEOSZ a 2012. január 1.-től hatályba léptetett változásokat folyamatosan végig kísérve próbált kiállni a jogsérelmeket elszenvedőkért még úgy is, hogy az anyagilag megkárosított rokkantak perközösségének érdekeit képviselve még a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz is fordult.
A kormánynak számtalan javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne az érintett betegek kárát enyhíteni, illetve az életminőségükön javítani, hogy ne kelljen anyagi nélkülözést elszenvedniük.
Sőt, a MEOSZ üdvözölte a jogtalanul visszaminősített rokkantak kárpótlásra vonatkozó rendelkezéseket is, bár az ez irányú kormányzati intézkedést késedelmesnek tartja, mivel az ellátórendszert érintő negatív változások tíz éve keltek életre, és a jogtalanul visszaminősített károsultak közül sajnos az elmúlt évek alatt már sokan elhaláloztak. A MEOSZ szerint túl hosszúra sikeredett a betegek várakoztatása a kárpótlásra.
Az érintett betegek nem értik, hogy miért kellett erre tíz esztendőt várniuk?
Ahhoz, hogy mihamarabb megtörténhessen az érintettek szerény kárpótlása, hatékonyabban és rugalmasabban kellett volna, kellene kezelni a helyzetet.
Írta: Gerencsér József
©Gj
- Találatok: 680
