A „Fogyatékos Emberek Világnapján” az őket ápolók és gondozók is kitüntető figyelmet érdemelnének...
Az ENSZ1992-ben nyilvánította december 3-át a Fogyatékossággal élő emberek világnapjává
Azóta, minden évben december 3-a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja
„A fogyatékkal élők világnapja egy nap a nemzetközi naptárban, mégis szimbolizálja azokat a lépéseket, amelyeket minden nap meg kell tennünk annak érdekében,
hogy sokszínű és elfogadó közösségeket hozzunk létre” – olvasható az ebből az alkalomból létrehozott egyik honlapon.
Az ENSZ 1992. évben hívta fel a világ figyelmét a betegség, baleset, vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira.
Azóta, minden évben december 3-a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja.
A legfontosabb cél az lenne, hogy ezek az emberek, valamint az ápolásukat és gondozásukat segítő hozzátartozók életminősége, anyagi helyzete javuljon, vagy legalábbis, ne romoljon tovább. Hiába létezik papíron a jobbító szándék, ha az elmúlt évtizedben is elmaradt a látványos javulás.
A megváltozott munkaképességű személyek közel fele súlyos betegen is dolgozni kénytelen, főként az anyagi nehézségek és a megélhetési kényszer miatt.
Az érintettek munkahelyre történő eljutása is nehezített – főleg a kisebb településeken élőké - az akadály-mentesítés hiánya miatt. 2010. év óta megszűntek az akadály-mentesítési határidők, de azóta a négyévenkénti akadálymentesítő tervek sem kell, hogy már elkészüljenek.
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény az állami felelősségvállalás helyett a családok felelősségvállalására helyezi a hangsúlyt.
Sőt, ezt a célt kívánta megerősíteni a 2022. év novemberében módosított szociális törvény is, miszerint az egyén legyen öngondoskodó, de, ha önhibáján kívül arra képtelen, akkor a család kötelessége a helytállás, majd ezt követően a civil szervezetek, az önkormányzatok következnek és az állam csupán a legutolsó a sorban.
Hazánkban ma - a sajtóhírek szerint - több mint félmillióan vannak olyan súlyos betegek, akik a közeli hozzátartozók ápolására és gondozására szorulók, mert önellátó képességük hiányos, vagy a betegségük miatt teljes mértékben elveszett. Számuk azonban csupán becslésekre épül, a valóságban az érintettek sokkal többen lehetnek, mert a kilátástalan helyzetben lévő családok közül, vannak, akiknek érdekérvényesítő képessége eleve hiányos, márpedig az ellátások igénylése, csak kérelem alapján elbírálható.
Az ápolásra szorulók gondozását végző közeli hozzátartozók társadalmi csoportját a jogalkotók döntéshozatala súlyosan diszkriminálja. Ugyanis, a tartósan beteg gyermekek után járó havi ápolási díj összege - már szerencsére - megegyezik a mindenkori minimálbér összegével és tartós ápolás esetén nyugdíj kiegészítés is jár a gyermek ápolását végző szülőnek. Ugyanakkor, aki olyan felnőtt hozzátartozót ápol, akinek az önellátó,- és önkiszolgáló képessége teljes mértékben hiányzik, azok után a súlyos betegek után, csupán töredékét kaphatja ápolási díjként a közeli hozzátartozó és nyugdíj kiegészítésre sem lesz jogosult, akkor sem, ha 20-30 évig ápolja a magatehetetlen felnőtt betegét.
Akadnak olyan súlyos betegek is, akik elvesztették a közeli hozzátartozójukat, ezáltal kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Fura helyzet áll elő, ha például egy nagynéni ápolja tovább, az elhunyt testvérének súlyos beteg felnőtt gyermekét és, ha az unokahúga, vagy unkaöccse, az önellátó-képesség teljes hiányában szenved, akkor az ápolása és gondozása után egyetlen Ft ápolási díj sem jár a nagynéninek! Utóbbiak, az otthonápolást végző távolabbi hozzátartozók, ha napi 24 órában végzik a gondozással járó rendkívül megterhelő munkát - a joghézag miatt - nem részesülhetnek egyetlen Ft ápolási díjban sem, ami teljesen méltánytalan! Főleg, ha várólisták vannak a tartósan beteg, fogyatékkal élők számára is a szociális intézményekben történő elhelyezésre.
Az öngondoskodási szakértők szerint, a súlyos betegségben szenvedő, vagy fogyatékkal élő szeretteiket lesújtó anyagi helyzetben kénytelenek ápolni a közeli hozzátartozók…
Írta: Gerencsér József
Azóta, minden évben december 3-a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja
„A fogyatékkal élők világnapja egy nap a nemzetközi naptárban, mégis szimbolizálja azokat a lépéseket, amelyeket minden nap meg kell tennünk annak érdekében,
hogy sokszínű és elfogadó közösségeket hozzunk létre” – olvasható az ebből az alkalomból létrehozott egyik honlapon.
Az ENSZ 1992. évben hívta fel a világ figyelmét a betegség, baleset, vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira.
Azóta, minden évben december 3-a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja.
A legfontosabb cél az lenne, hogy ezek az emberek, valamint az ápolásukat és gondozásukat segítő hozzátartozók életminősége, anyagi helyzete javuljon, vagy legalábbis, ne romoljon tovább. Hiába létezik papíron a jobbító szándék, ha az elmúlt évtizedben is elmaradt a látványos javulás.
A megváltozott munkaképességű személyek közel fele súlyos betegen is dolgozni kénytelen, főként az anyagi nehézségek és a megélhetési kényszer miatt.
Az érintettek munkahelyre történő eljutása is nehezített – főleg a kisebb településeken élőké - az akadály-mentesítés hiánya miatt. 2010. év óta megszűntek az akadály-mentesítési határidők, de azóta a négyévenkénti akadálymentesítő tervek sem kell, hogy már elkészüljenek.
A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény az állami felelősségvállalás helyett a családok felelősségvállalására helyezi a hangsúlyt.
Sőt, ezt a célt kívánta megerősíteni a 2022. év novemberében módosított szociális törvény is, miszerint az egyén legyen öngondoskodó, de, ha önhibáján kívül arra képtelen, akkor a család kötelessége a helytállás, majd ezt követően a civil szervezetek, az önkormányzatok következnek és az állam csupán a legutolsó a sorban.
Hazánkban ma - a sajtóhírek szerint - több mint félmillióan vannak olyan súlyos betegek, akik a közeli hozzátartozók ápolására és gondozására szorulók, mert önellátó képességük hiányos, vagy a betegségük miatt teljes mértékben elveszett. Számuk azonban csupán becslésekre épül, a valóságban az érintettek sokkal többen lehetnek, mert a kilátástalan helyzetben lévő családok közül, vannak, akiknek érdekérvényesítő képessége eleve hiányos, márpedig az ellátások igénylése, csak kérelem alapján elbírálható.
Az ápolásra szorulók gondozását végző közeli hozzátartozók társadalmi csoportját a jogalkotók döntéshozatala súlyosan diszkriminálja. Ugyanis, a tartósan beteg gyermekek után járó havi ápolási díj összege - már szerencsére - megegyezik a mindenkori minimálbér összegével és tartós ápolás esetén nyugdíj kiegészítés is jár a gyermek ápolását végző szülőnek. Ugyanakkor, aki olyan felnőtt hozzátartozót ápol, akinek az önellátó,- és önkiszolgáló képessége teljes mértékben hiányzik, azok után a súlyos betegek után, csupán töredékét kaphatja ápolási díjként a közeli hozzátartozó és nyugdíj kiegészítésre sem lesz jogosult, akkor sem, ha 20-30 évig ápolja a magatehetetlen felnőtt betegét.
Akadnak olyan súlyos betegek is, akik elvesztették a közeli hozzátartozójukat, ezáltal kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Fura helyzet áll elő, ha például egy nagynéni ápolja tovább, az elhunyt testvérének súlyos beteg felnőtt gyermekét és, ha az unokahúga, vagy unkaöccse, az önellátó-képesség teljes hiányában szenved, akkor az ápolása és gondozása után egyetlen Ft ápolási díj sem jár a nagynéninek! Utóbbiak, az otthonápolást végző távolabbi hozzátartozók, ha napi 24 órában végzik a gondozással járó rendkívül megterhelő munkát - a joghézag miatt - nem részesülhetnek egyetlen Ft ápolási díjban sem, ami teljesen méltánytalan! Főleg, ha várólisták vannak a tartósan beteg, fogyatékkal élők számára is a szociális intézményekben történő elhelyezésre.
Az öngondoskodási szakértők szerint, a súlyos betegségben szenvedő, vagy fogyatékkal élő szeretteiket lesújtó anyagi helyzetben kénytelenek ápolni a közeli hozzátartozók…
Írta: Gerencsér József
- Találatok: 87
