Közelednek az ünnepek és ilyenkor egy picit többet nassolnak az emberek.

Bizonyosan mindenki számára ismerős az a jelenség, hogy megbont egy zacskó chipset és nem bír leállni.

Szinte észre sem veszi az ember, szépen lassan (inkább gyorsan) elfogy.
Vagy egy mozi alkalmával alig bírja megállni, hogy film kezdésig ne kezdje el ropogtatni a pattogatott kukoricát, sőt – otthoni filmnézés vagy focimeccs elengedhetetlen részévé válik, hogy valamit nassoljon mellé és a megbontott nasik jó része el is fogy már az első fél órában…

Igazából ez egy nagyon átlagos és könnyen megmagyarázható, tudományosan alátámasztható dolog.

Ugyanis ezek az előre elkészített, ízes dolgok bizony függőséget okoznak. No nem kell ezt annyira erősen venni, mint például az alkoholfüggőséget, de tulajdonképpen a hatás ha kicsiben is, de szinte ugyanaz.

Kiváló angol kifejezés a „junk food” „szemét kaja” vagyis egészségtelen étel.

Bár nevében benne van az étel (food), mégsem nevezhetjük őket annak.

A szó szoros értelmében vett étel az, amit a természet megteremt; ami magból cseperedik az eső és napsütés hatására, ami a vízben él, négy vagy két lábon jár – a növények és az állatok – ezeket vesszük magunkhoz és ezeket készítjük el olyan módon, hogy számunkra fogyasztható legyen. Bennük rengeteg tápanyag van, szükség van rájuk mert abból merítünk szervezetünk számára energiát, éltet minket; létezésünkhöz elengedhetetlen a táplálék.

Kicsit vizsgájuk meg a szót, mielőtt tovább haladnánk… Táplálék. Egyszerű szó, melynek sokszor bele sem gondolunk valós jelentésébe: tápanyagokat tartalmazó és nyújtó dolog. Táplálja szervezetünk, testünk nyomelemekkel, fehérjékkel és minden földi jóval amire szüksége lehet normál működésének.

Tehát tulajdonképpen olyan étel, amelynek tartalma van táplál.

És itt jön képbe a szemét kaja.

Ezen belül most a Schack-kekkel (nasikkal) szeretnék foglalkozni.
Mint említettem korábban, nem igazán nevezhető ételnek, hiszen ezeket nem a természet teremtette, hanem az ember rakta össze.

Gondosan megtervezett falatokról beszélünk, melyeknek ízét és illatát úgy alkották meg, hogy a lehető legvonzóbb legyen a fogyasztó számára. Sokszor mesterségesen előállított ízfokozókkal öntik nyakon őket és már most összefut a nyál a számban ahogy eszembe jut a kedvenc hagymás-tejfölös, fodros chipsem – aminek íz terén az égvilágon semmi köze nincs se a hagymához, sem a tejfölhöz, valószínűleg burgonyát is csak képen látott!
Az addikció, a nem-bírok-leállni-vele érzés nagyon egyszerűen megmagyarázható.

Szervezetünkben ki van építve egy jutalomrendszer.

Amikor olyan dolgot teszünk, ami a túlélést segíti (ilyen az evés is), az agyunk örömközpontját stimuláljuk.

Nem kell túlgondolni; nagy vonalakban arról van szó, hogy amikor kialakul az éhségérzet és táplálkozással csillapítjuk, az illat és az íz, valamint a jóllakottság érzésének hatására megjutalmaz minket (túléltük az éhezést!), több más jó érzésért felelős vegyület között a már jól ismert dopamint is kezd termelni, átéljük a jutalom-érzetet és efelett örömöt élünk át. Persze mindez olyan lágy reakció, hogy észre sem vesszük igazán. A normál étellel szemben a nasiknak jutalomközpontunkra tett hatása ennek sokszorosa. Sőt mi több, olyannyira, hogy átveri szervezetünk – teljesen felülírja a teltségérzetünket, nemhogy jelezne „na most aztán már elég lesz”, de az intenzív ízek hatására erősödik bennünk a boldogság, a jutalomérzet. Így nem hogy kevesebbet, de mind többet és többet akarunk belőle. Nézzük még a küllemet: vizuálisan is kielégítő látványt nyújt már csupán maga a színes csomagolás is, és amit kiöntünk a zacskóból, szintén csábító megjelenéssel rendelkezik – aztán jön az illat, a roppanás, ami különös elégedettséggel tölt el, ezzel egy időben az ízorgia. Aztán ezek után persze jön a jól ismert kanapén fetrengős nyekergés. Majd újra éhesek leszünk.

Szükségünk van rá?

Egyébként nincs. És lehet is nélküle élni.
Szervezetünkre tett hatása ezeknek az ételeknek nem túl előnyös. Leginkább abszolút szükségtelen, nem hasznosítható zsírokkal, szénhidráttal és cukorral vannak tele. Ezért van az, hogy bár hirtelen sok energiával dob meg minket, hamar újra éhséget jelez testünk: hiszen semmilyen értékes tápanyagot nem nyújt számunkra, minden ami felszívódik belőle, nem egészségünket szolgálja. Rendszeres, eltúlzott fogyasztásuk olyan káros hatásokkal jár, mint bőrünk minőségének romlása, súlygyarapodás, vagy a keringési rendszer zavart működése – és lehetne még sorolni.
Mindemellett nem azt mondom, hogy időnként nem jutalmazhatjuk meg magunkat valami finomsággal, mert kétségkívül már életünk részét képezi és hozzájárul legalább annyira boldogság érzetünkhöz, mint egy jó film vagy könyv.

Mindazonáltal a „szemét kaja” megnevezés tökéletes; hiszen semmi természetes nincs benne, mű az egész – hozzá nem tesz csak elvesz. Azonban mint minden addiktív dologgal, tudni kell tartani az egyensúlyt és a mértéket.

És akkor minden rendben lesz – hogy egy kedves hasonlattal éljek egészségünk és örömérzetünk kiegyensúlyozott kapcsolatára reflektálva; a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.

Diétásnak hiszed őket, pedig hizlalnak! Veszélyes nassolni-valók, amiktől jobban teszed, ha óvakodsz

Te is azok közé tartozol, akik abban a reményben ropogtatnak puffasztott rizst vagy falatoznak diákcsemegét, hogy attól majd lefogynak? Sürgősen ki kell, hogy ábrándítsunk: ezek a becsapós nasik csak növelik a zsírraktárakat. Elmondjuk, pontosan melyik finomságtól kell óvakodnod, ha nem akarod, hogy pluszkilók rakódjanak rád!

Granola

A granoláról tévesen terjedt el, hogy fogyókúrás nassolnivaló; hiába készíted el otthon, a zabpelyhen kívül így is teszel bele aszalt gyümölcsöt, ami tele van gyümölcscukorral, illetve olajos magvakat, például mandulát, kesudiót vagy mogyorót, amik viszont fölösleges zsírokat tartalmazhatnak. Ha boltban veszed, a helyzet még rosszabb, mert az a fajta granola valószínűleg még fehér cukorban is dúskál.

Diákcsemege

A diákcsemege diétásnak tűnik, pedig a benne lévő rengeteg aszalt gyümölcstől igencsak hizlaló lehet. Az aszalt gyümölcsöknek magas a cukortartalma, nem is beszélve az olajos magvakról, amikről már megállapítottuk, hogy nagy mennyiségben milyen szívesen gazdagíthatják a zsírraktárakat.

Gyümölcslé

Sok helyen úgy hivatkoznak a bolti gyümölcslére, mint egy egészséges napindítóra – lehet, hogy tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, ugyanakkor a legtöbb fajta rengeteg hozzáadott cukrot is tartalmaz, amire semmi szüksége nincs a szervezetnek. Többet érsz azzal, ha otthon kifacsarsz néhány narancsot, vagy gyümölcscentrifugában kipréseled egy alma, egy cékla, egy zeller és egy répa levét.

Egy nassolni-való, ami árt a szívnek

Sok kedvenc ételünk tele van zsírokkal, cukorral és üres kalóriákkal, ezek pedig kifejezetten ártalmasak az egészségre nézve – még kisebb mennyiségben is. Dr. William Kraus, az amerikai Duke Health kardiológusa elmondta, hogy a chips és a sós perec a legártalmasabb nassolni-való, hiszen tele vannak feldolgozott szénhidrátokkal, amelyek veszélyeztetik a szív egészségét. Egy szakorvos így nyilatkozott:

Ezek nem elégítik ki az igényeket, kb. 20 percig tart a hatásuk, aztán újra éhes leszel, és közben nagyon egészségtelenek-olvasható az ELLE Magazin oldalán

Szerinte ökölszabály, hogy az automatákból kapható nassolni valókat el kell kerülni, és elmondta, hogy ha semmiképpen nem tudunk lemondani a nassolásról, akkor olyasmit válasszunk, amelyek a szívnek és az érrendszernek is jót tesznek. Ilyen lehet a rostokban gazdag dió, a gyümölcsök és a görög joghurt.

Mindazonáltal a „szemét kaja” megnevezés tökéletes; hiszen semmi természetes nincs benne, mű az egész – hozzá nem tesz csak elvesz. Azonban mint minden addiktív dologgal, tudni kell tartani az egyensúlyt és a mértéket.

És akkor minden rendben lesz – hogy egy kedves hasonlattal éljek egészségünk és örömérzetünk kiegyensúlyozott kapcsolatára reflektálva; a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.

Egyszerű egészséges nassolni valók

Videó szerzője: Pálfi Paula