A hátrányos megkülönböztetés tilalma
Mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani
Senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés
„Az élet hatalmas és csodálni való színei és titkai egyik oldala az, hogy az egyének csoportjai különböznek egymástól: szokásaikban, hagyományaikban, hitükben, bőrük színében és öltözködési módjukban, stb.
A különböző közösségeknek ezt a ’másságát’ természetesen el lehet fogadni megértéssel és türelemmel, mint olyat, amely gazdagítja az életet: lehet tisztelni és megbecsülni, még akár örülni is lehet neki.”
/Vaclav Havel/
Mi pontosan a hátrányos megkülönböztetés?
Hátrányos megkülönböztetésről beszélünk, ha egy személyt vagy személyek csoportját a vele vagy velük összehasonlítható helyzetben lévőkhöz képest, valamilyen védett tulajdonságuk miatt eltérően, számukra hátrányosabban kezelnek.
Az Alaptörvény II. és XV. cikke fogalmazza meg az egyenlő bánásmód követelményét.
Ennek elve alapján az összehasonlítható helyzetben lévő emberek vagy emberek csoportja azonos elbánásban is kell részesüljenek.
Ennek sérelme többféle módon bekövetkezhet: zaklatás, megtorlás, jogellenes elkülönítés és a hátrányos megkülönböztetés is ide tartozik.
A hátrányos megkülönböztetésnek két típusát különböztetjük meg:
A közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetést.
A közvetlen hátrányos megkülönböztetés esetén egy adott személy vagy csoport valamilyen tulajdonságára tekintettel, kedvezőtlenebb elbánásban részesül, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő más személy vagy csoport.
Ezt a tulajdonság lehet a neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, anyanyelve, egészségügyi helyzete, politikai, vallási vagy egyéb meggyőződése, de akár családi állapota is.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény számos tulajdonságot nevesít, amelyekre tekintettel hátrányos megkülönböztetés megvalósulhat. Ez a lista azonban nem taxatív, az itt felsoroltakon túl is vannak olyan tulajdonságok, amelyek miatt hátrány érheti az adott személyt vagy csoportot.
A védett tulajdonságok miatti megkülönböztetés esetén lehetőség van az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, amely egy független, autonóm szerv, csak a törvénynek van alárendelve, hatáskörében senki nem utasíthatja.
A Hatóság a sértett kezdeményezésére vagy hivatalból is eljárhat, vizsgálatot folytathat, amely egyezséggel vagy határozattal zárul. pl. az olyan álláshirdetések esetében, amelynek szakszerű elvégzéséhez nem feltétel az adott nemhez tartozás, de a hirdető mégis kifejezetten csak férfiak vagy nők részére hirdeti meg a pozíciót, akkor a másik nem részére ez a közvetlen hátrányos megkülönböztetés lesz, hiszen egy védett tulajdonsága miatt fog hátrányosabb elbánásban részesülni az állásra jelentkezés esetén.
A közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén az egyenlő bánásmód követelménye az adott rendelkezés hatására látszólag nem sérül, így közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem valósul meg, de mégis olyan helyzet alakul ki, ahol egyes személyek vagy csoportok lényeges nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe kerülnek.
Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani!
Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet élhesse.
Senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés azért, ahonnan származik, akinek érzi magát, amiben hisz vagy akit szeret.
Minden emberi sors értékekkel teli, nem lehetünk önzőek a saját magunk komfortja miatt.
Magyarországon ma sem könnyű kisebbségiként élni, tartozz bármelyik sérülékeny csoporthoz is.
Egy jogállamban a jog kiemelten védi azokat, akik vallásuk, származásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, bőrszínük vagy más egyéb védett tulajdonságuk miatt nehezebb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak
. Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet élje.
Sajnos ma azt látjuk, hogy a kormány a „többség nevében” rendszeresen figyelmen kívül hagyja a sérülékeny csoportok szempontjait, vagy egyenesen ellenségként, problémaként kezeli őket.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma az CRPD Egyezmény szerint:
Az Egyezmény 5. cikke szól az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességről. A törvény előtt minden személy egyenlő, és jogosult a törvények által nyújtott védelemre és kedvezményre. Az államok megtiltják a fogyatékosság alapján történő bármilyen megkülönböztetést, illetve biztosítják az egyenlő és hatékony jogi védelmet.
Az Egyezmény 10. cikke az élethez való jogról szól, amely szerint minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez. Az államok meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy másokkal azonos alapon élvezhessék ezt a jogot.
Az Egyezmény 11. cikke szól a vészhelyzetekről és a humanitárius szükségállapotokról. Eszerint az államok vállalják, hogy vészhelyzetekben, például fegyveres konfliktus, humanitárius szükségállapot és természeti katasztrófa esetén minden szükséges intézkedést meghoznak a fogyatékossággal élő személyek külön védelme és biztonsága érdekében.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja
6. számú általános észrevétel (2018) az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról – 5. cikk (angol) (magyar)
Az Európai Unió rendelkezései a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) Alapjogi Charta
A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló hazai jogszabályok és határozatok:
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény
Az Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat
Az Országos Fogyatékosságügyi Programról szóló 5/2015. (IV. 7.) OGY határozat
1992.évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény
A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény
Források:
Magyarország Alaptörvénye
2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, 8-9. §,
Demeter Judit: A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény elemzése
Senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés
„Az élet hatalmas és csodálni való színei és titkai egyik oldala az, hogy az egyének csoportjai különböznek egymástól: szokásaikban, hagyományaikban, hitükben, bőrük színében és öltözködési módjukban, stb.
A különböző közösségeknek ezt a ’másságát’ természetesen el lehet fogadni megértéssel és türelemmel, mint olyat, amely gazdagítja az életet: lehet tisztelni és megbecsülni, még akár örülni is lehet neki.”
/Vaclav Havel/
Mi pontosan a hátrányos megkülönböztetés?
Hátrányos megkülönböztetésről beszélünk, ha egy személyt vagy személyek csoportját a vele vagy velük összehasonlítható helyzetben lévőkhöz képest, valamilyen védett tulajdonságuk miatt eltérően, számukra hátrányosabban kezelnek.
Az Alaptörvény II. és XV. cikke fogalmazza meg az egyenlő bánásmód követelményét.
Ennek elve alapján az összehasonlítható helyzetben lévő emberek vagy emberek csoportja azonos elbánásban is kell részesüljenek.
Ennek sérelme többféle módon bekövetkezhet: zaklatás, megtorlás, jogellenes elkülönítés és a hátrányos megkülönböztetés is ide tartozik.
A hátrányos megkülönböztetésnek két típusát különböztetjük meg:
A közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetést.
A közvetlen hátrányos megkülönböztetés esetén egy adott személy vagy csoport valamilyen tulajdonságára tekintettel, kedvezőtlenebb elbánásban részesül, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő más személy vagy csoport.
Ezt a tulajdonság lehet a neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, anyanyelve, egészségügyi helyzete, politikai, vallási vagy egyéb meggyőződése, de akár családi állapota is.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény számos tulajdonságot nevesít, amelyekre tekintettel hátrányos megkülönböztetés megvalósulhat. Ez a lista azonban nem taxatív, az itt felsoroltakon túl is vannak olyan tulajdonságok, amelyek miatt hátrány érheti az adott személyt vagy csoportot.
A védett tulajdonságok miatti megkülönböztetés esetén lehetőség van az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, amely egy független, autonóm szerv, csak a törvénynek van alárendelve, hatáskörében senki nem utasíthatja.
A Hatóság a sértett kezdeményezésére vagy hivatalból is eljárhat, vizsgálatot folytathat, amely egyezséggel vagy határozattal zárul. pl. az olyan álláshirdetések esetében, amelynek szakszerű elvégzéséhez nem feltétel az adott nemhez tartozás, de a hirdető mégis kifejezetten csak férfiak vagy nők részére hirdeti meg a pozíciót, akkor a másik nem részére ez a közvetlen hátrányos megkülönböztetés lesz, hiszen egy védett tulajdonsága miatt fog hátrányosabb elbánásban részesülni az állásra jelentkezés esetén.
A közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén az egyenlő bánásmód követelménye az adott rendelkezés hatására látszólag nem sérül, így közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem valósul meg, de mégis olyan helyzet alakul ki, ahol egyes személyek vagy csoportok lényeges nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe kerülnek.
Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani!
Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet élhesse.
Senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés azért, ahonnan származik, akinek érzi magát, amiben hisz vagy akit szeret.
Minden emberi sors értékekkel teli, nem lehetünk önzőek a saját magunk komfortja miatt.
Magyarországon ma sem könnyű kisebbségiként élni, tartozz bármelyik sérülékeny csoporthoz is.
Egy jogállamban a jog kiemelten védi azokat, akik vallásuk, származásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, bőrszínük vagy más egyéb védett tulajdonságuk miatt nehezebb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak
. Minden ember egyenlő, és mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet élje.
Sajnos ma azt látjuk, hogy a kormány a „többség nevében” rendszeresen figyelmen kívül hagyja a sérülékeny csoportok szempontjait, vagy egyenesen ellenségként, problémaként kezeli őket.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma az CRPD Egyezmény szerint:
Az Egyezmény 5. cikke szól az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességről. A törvény előtt minden személy egyenlő, és jogosult a törvények által nyújtott védelemre és kedvezményre. Az államok megtiltják a fogyatékosság alapján történő bármilyen megkülönböztetést, illetve biztosítják az egyenlő és hatékony jogi védelmet.
Az Egyezmény 10. cikke az élethez való jogról szól, amely szerint minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez. Az államok meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy másokkal azonos alapon élvezhessék ezt a jogot.
Az Egyezmény 11. cikke szól a vészhelyzetekről és a humanitárius szükségállapotokról. Eszerint az államok vállalják, hogy vészhelyzetekben, például fegyveres konfliktus, humanitárius szükségállapot és természeti katasztrófa esetén minden szükséges intézkedést meghoznak a fogyatékossággal élő személyek külön védelme és biztonsága érdekében.
A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága általános kommentárja
6. számú általános észrevétel (2018) az egyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról – 5. cikk (angol) (magyar)
Az Európai Unió rendelkezései a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) Alapjogi Charta
A hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló hazai jogszabályok és határozatok:
Magyarország Alaptörvénye
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény
Az Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat
Az Országos Fogyatékosságügyi Programról szóló 5/2015. (IV. 7.) OGY határozat
1992.évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény
A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény
Források:
Magyarország Alaptörvénye
2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, 8-9. §,
Demeter Judit: A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény elemzése
- Találatok: 166
