Fogyatékosság és fogyatékosság-alapú társadalmi megkülönböztetés

A különböző törekvések ellenére a mai napig nem született világszerte általánosan elfogadott meghatározás a fogyatékosságra.
Fogyatékosság: (károsodásból eredő) bármilyen korlátozottság vagy hiányosság, amely gátolja valamely tevékenység emberileg normálisnak tartott módú és mértékű végzését.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) A funkcióképesség, a fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozása című dokumentuma a fogyatékosságra nem csupán „kóros egészségi állapotként” vagy „biológiai” rendellenességként tekint, hanem a társadalmi szempontokat is figyelembe veszi.
A WHO két alapfogalmat különböztet meg:
Károsodás: a test pszichés, fiziológiai vagy anatómiai struktúráiban vagy funkcióiban bekövetkezett veszteség, hiány vagy rendellenesség, ilyen lehet például a bénulás vagy a vakság.
Fogyatékosság: (károsodásból eredő) bármilyen korlátozottság vagy hiányosság, amely gátolja valamely tevékenység emberileg normálisnak tartott módú és mértékű végzését.

Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (2006) leszögezi, hogy „a fogyatékosság egy változó fogalom, továbbá, hogy a fogyatékosság a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következménye, amely gátolja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben”. Az 1. cikk meghatározása szerint „Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él…”2. Az, hogy ezek a károsodások milyen szinten korlátozzák az egyént, az a társadalomban való részvételét akadályozó tényezők mértékétől függ.

A nemzetközi szervezetek közelmúltban elfogadott álláspontja szerint a fogyatékosság egyrészt az adott személy egészségi állapota és más személyes tényezői (például életkor, nem, személyiségjegyek, iskolázottsági szint), másrészt az őt körülvevő társadalmi-fizikai környezet közti dinamikus kölcsönhatás eredménye.

Ezt a megközelítést „a fogyatékosság szociális modelljének” nevezzük.

„A fogyatékosság nem személyes tulajdonság, sokkal inkább állapotok bonyolult összessége, amelyek közül számosat a társadalmi környezet hoz létre.”
A funkcióképesség, a fogyatékosság és az egészség nemzetközi osztályozása, WHO (2001)

Mit jelent az, hogy valaki fogyatékossággal él?

A WHO becslése szerint a világ népessége mintegy 15%-ának, azaz több mint egymilliárd embernek van valamiféle fogyatékossága3, és ezek mindössze kb. 5%-a veleszületett rendellenesség. Az ENSZ Fejlesztési Programjának felmérése azt állapította meg, hogy a fogyatékossággal élők 80%-a fejlődő országokban él.

A Világbank becslése szerint a világ legszegényebb embereinek 20%-a valamilyen fogyatékossággal él.5
A fogyatékossággal élőket a világ legnagyobb kisebbségeként szokás emlegetni, más kisebbségektől eltérően azonban ez a csoport „nyitott”: bármelyikünk bármikor bekerülhet baleset, betegség vagy akár az öregedés miatt. Következésképp a fogyatékosság az emberi lét egyik velejárója. Feltételezések szerint az esetek többségében a fogyatékosság társadalmi, gazdasági vagy politikai tényezők, baleset vagy fegyveres konfliktus következményeként alakul ki. Napjainkban más szempontok is szerepet játszhatnak az egészségkárosodás kialakulásában, például a környezetszennyezés, a HIV/AIDS vagy a kábítószer-függőség. A fogyatékosság fejlesztéspolitikai kérdés is, hiszen könnyen kialakul az ördögi kör: a fogyatékosság növelheti a szegénység kockázatát, a szegénység pedig növelheti a fogyatékosság kialakulásának veszélyét.

Az esetek 50%-ában a fogyatékosság megelőzhető, és kialakulása közvetlen összefüggésben áll a szegénységgel.

A fogyatékossággal élők egyes csoportjai rendelkezhetnek saját társadalmi-kulturális múlttal. Esetleg közös nyelvet használnak, például az amerikai vagy francia jelnyelvet, vagy a Braille-írást, vagy akár olyan, csak rájuk jellemző kifejezéseket, amelyekkel a fogyatékosságra vagy saját magukra utalnak. Lehetnek szokásaik és hagyományaik, mint például a fogyatékos-öntudat és -büszkeség ünneplése. Manapság a fogyatékossággal élőkre gyakran a sokszínű társadalom sajátos kulturális csoportjaként tekintenek. A fogyatékosságot tiszteletben tartó kultúrában a fogyatékossággal élők léte elfogadott és megbecsült, és az emberek tisztában vannak azzal, hogy a fogyatékosok élete nem feltétlenül tragikus, és nem kevésbé értékes, mint bárki másé.

A döntéshez való jog

A fogyatékosjogi mozgalom képviselői többször aggályukat fejezték ki a szelektív abortusszal, azaz a terhességi szűrővizsgálat során azonosított magzati károsodás miatt történő terhességmegszakítással kapcsolatban. Míg a nőjogi mozgalom – a nők szabadságára és önrendelkezési jogára hivatkozva – alapvetően támogatja a nők feltétel nélküli jogát a terhességmegszakításhoz, a fogyatékossággal élő személyek jogaiért küzdő aktivisták erősen ellenzik a szelektív abortuszt.
Véleményük szerint ugyanis objektív és elfogulatlan tájékoztatást kellene nyújtani a jövendő szülőknek a fogyatékosságról, valamint további támogatást kellene felajánlani a részükre. Ha ezek elérhetőek volnának, akkor valószínűleg kevesebb nő döntene a terhesség megszakítása mellett a magzat (orvosilag valószínűsített) fogyatékossága esetén.
Az ENSZ A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai (1993) című dokumentuma előrelépést jelent annak elismerésében, hogy „a fogyatékossággal élőktől nem szabad megtagadni a szexualitás élményének, a szexuális kapcsolatoknak és a szülői szerep vállalásának megtapasztalását”, valamint hogy szükség van az ehhez kapcsolódó társadalmi előítéletek leküzdésére.
Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye kinyilvánítja a kínzás és embertelen bánásmód tilalmát és a fogyatékossággal élő személy azon jogát, hogy magánéletét és családi életét tiszteletben tartsák, hogy családot alapítson, továbbá hogy fogyatékossága alapján ne érje őt hátrányos megkülönböztetés.

A fogyatékosság orvosi és szociális modellje

Az 1970-es évek előtt a fogyatékossággal élőkre az orvostudomány kudarcaként és a körülmények áldozataként tekintettek, akik szánalmat érdemelnek.
Ezekre a fő jellemzőkre épül a fogyatékosság orvosi modellje, mely így a problémát egyértelműen az egyénre terheli, és azt feltételezi, hogy a fogyatékosság olyan betegség, amelyet csak orvosilag lehet rendbe hozni vagy gyógyítani.
Ezzel az uralkodó gondolkodásmóddal szemben hozott alapvető szemléletváltást az 1960-as években az Amerikai Egyesült Államokból induló „önálló életvitelért” mozgalom.
Az új – szociális modellnek nevezett – paradigma a fogyatékosság problémájának megoldását a társadalmi hozzáállás átalakításában és a korlátok eltávolításában látja.
Ennek a modellnek a középpontjában az akadályok megszüntetése, a pozitív attitűdök kialakításának elősegítése, valamint annak biztosítása áll, hogy a törvények és a vonatkozó szakpolitikák elősegítsék a teljes mértékű társadalmi részvételt és a diszkriminációmentességet.
Azon a feltételezésen alapul, hogy a fogyatékossággal élők által egyéni vagy kollektív szinten elszenvedett hátrányok elsősorban a komplex módon megnyilvánuló rendszerszintű diszkriminációból erednek, mely ugyanolyan mélyen gyökerezik, mint a szexizmus vagy a rasszizmus.

Egyenlőség és diszkriminációmentesség

Ma a legtöbb, fogyatékossággal kapcsolatos emberi jogi probléma a hátrányos megkülönböztetéshez kapcsolódik.
Noha a fogyatékossággal élőket pontosan ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint bárki mást, az élet szinte minden területén közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetést és kirekesztést tapasztalnak.
Ennek okai közt megtalálhatók a társadalmi előítéletek, a társadalom strukturális problémái, illetve saját egészségkárosodásuk.
Ezért ahhoz, hogy egyenlő esélyük legyen a részvételre, gyakran a társadalom részéről külön erőfeszítésre van szükség.
Ez főként olyan területekre érvényes, mint az információhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés.
Az ilyen megerősítő vagy esélykiegyenlítő intézkedések célja, hogy előmozdítsák azon konkrét csoportok képviseletét, amelyek hagyományosan hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, és ily módon növeljék a társadalmi egyenlőséget.

Észszerű alkalmazkodás

A diszkriminációmentességhez hozzátartozik a fogyatékossággal élők igényeihez való észszerű alkalmazkodás.
Az észszerű alkalmazkodás azokat „az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem okoznak aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását.”
Ilyennek minősülnek például az információhoz, közlekedéshez, munkahelyhez, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító egyedi megoldások, amelyek általános célja a fogyatékossággal élők közösségi életben való részvételének elősegítése.

A fogyatékosság ügye az emberi jogi dokumentumokban
Az 1961 előtt íródott legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumok egyike sem nevesíti a fogyatékosságot.
Az Európai Szociális Karta (1961) volt az első, amelyik konkrétan a fogyatékossággal élők jogaira vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott.
A Nemzetközi Emberi Jogi Kódex kiegészítéseként az alábbi ENSZ dokumentumok foglalkoztak kifejezetten a fogyatékossággal élők jogaival:

1971 Nyilatkozat az értelmi fogyatékos személyek jogairól
1975 Nyilatkozat a fogyatékos személyek jogairól
1982 A fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó világprogram
1983-1992 Fogyatékossággal élők nemzetközi évtizede
1993 A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai
1993 Bécsi Nyilatkozat
2006 A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény
A meghatározó emberi jogi dokumentumok közül sok a fogyatékosságügyi mozgalmaknak köszönheti létét.
Annak ellenére, hogy az alapvető nemzetközi emberi jogi dokumentumok komoly lehetőséget kínálnak
a fogyatékossággal élők emberi jogainak előmozdítására és védelmére, ez a lehetőség továbbra sem valósult meg teljes mértékben.
Ez volt az elsődleges oka annak, hogy megszületett az ENSZ új, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye.
Forrás: https://www.coe.int/hu/web/compass/disability-and-disablism