A KSH adatai szerint Magyarországon 2001-ben 577 ezer fogyatékos személy élt, ami a teljes népesség 5,7%-át jelen-tette.

         
          Miért szükséges akadálymentes környezet kialakítása?

Miért szükséges akadálymentes környezet kialakítása?
A KSH adatai szerint Magyarországon 2001-ben 577 ezer fogyatékos személy élt, ami a teljes népesség 5,7%-át jelen-tette.
Az 1990. évi népszámlálás adataihoz képest a fogyatékos személyek száma és aránya emelkedett (1990-ben 3,5% volt), ami összefügghet egyrészt azzal, hogy a fogyatékos emberek közül többen felvállalták a fogyatékosságukat, másrészt, hogy többen felismerték egészségi állapotuk fogyatékossággal kapcsolatos jellegét. 2020-ban ez 593. 256 fő volt.
Sokan azt is mondhatnák erre, hogy a teljes népességhez képest elenyésző a fogyatékossággal élők száma.
Azonban akadálymentesítéskor nem csak a tartós fogyatékosságban élők számára alakítunk ki élhető és biztonságosan önállóan használható környezetet, hanem az időszakosan megváltozott képességű személyek számára is.
A fogyatékossággal élőkön kívül tehát az akadálymentesítés könnyebben használhatóvá teszi a környezetet a bottal / mankóval közlekedőknek, az időseknek (a 70 éven felülieknek már több mint kétharmada minősítette magát egészségi állapota miatt korlátozottnak), a babakocsit toló anyukáknak, de a csomagjukat cipelőknek is. Így – ugyan az ép emberek gyakran észre sem veszik -, de az akadálymentes épített környezet bizonyos életkorban vagy családi állapotban, illetve balesetet követően szinte minden embert kedvezően érint.
A KSH tájékoztatása szerint az unió közös társadalomstatisztikai adatgyűjtésében szerepel az a kérdés, hogy van-e olyan betegsége, fogyatékossága, amely mindennapos tevékenységében tartósan korlátozza a megkérdezettet. A válaszokban a felnőtt, 16 éves és idősebb népesség közel 30%-a számolt be valamilyen mértékű korlátozottságról. Ugye ez a hányad már jelentős, csaknem a társadalom egyharmadát érinti! Így a („Design for All” tervezés mindenkinek) elve alapján nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezet tervezésekor a társadalom e hányadának igényeit sem.

A fizikai akadálymentesítés elemeit a legtöbben már ismerik és jogszabályok által előírtan helyesen alkalmazzák és tervezik, ezek például: akadálymentes parkoló, rámpa, felvonó, vizes helyiségek és az akadálymentes külső- és belső közlekedés biztosítása.

Azonban nemcsak a mozgásszervi fogyatékosokra kell gondolnunk, amikor az épületeinket, környezetünket tervezzük.
Ugyan a mozgásszervi fogyatékosok alkotják a fogyatékossággal élők legnépesebb csoportját, kb. 65%-át, de figyelemmel kell lenni a többi fogyatékossággal élő csoport igényeire is.
Második legnépesebb csoport a fogyatékossággal élők között a látásszervi fogyatékos személy, akik e csoport 25%-át teszik ki.
A vakok és gyesgénlátók közlekedését és tájékozódását elsősorban megfelelő térszervezési és belsőépítészeti elemekkel tudjuk segíteni. Tervezéskor mindig gondolni kell arra, hogy a vak ember a fezérbottal kb. 90 cm szélességben közvetlenül a talaj felett pásztáz, tehát az ott elhelyezett tárgyakat érzékeli.
A látássérültek kis látásmaradvánnyal rendelkeznek, de a kontrasztokat képesek érzékelni, ezért számukra a tájékozódáshoz a színek és tónusok jelentenek információt a térben.

A mozgásszervi és látásszervi fogyatékosokon kívül akadálymentesíteni szükséges a környezetet a hallássérültek, az értelmi képességükben korlátozottak, valamint az autisták számára is, az ő kisebb népességük ellenére.

Egy kis faluban élő mozgáskorlátozott sorstársunk mondja ki a szomorú helyzetéről a záró mondatokat:

„Közlekedési baleset következtében lettem kerekes székes.
Nehéz úgy élnem a mindennapokon, hogy el vagyok zárva a lehetőségektől.
Például attól, hogy munkába járjak, mert, ha akadálymentes lenne a közlekedés, még talán bírnék dolgozni is.
Így viszont nyomorultan érzem magam, de nem pusztán a fogyatékosságom miatt, hanem azért, mert a rokkantsági pénzem és a fogyatékossági támogatásom arra sem elég, hogy a rezsit és az egyéb kiadásaimat fedezni tudjam.
Szerettem volna, hogy akadály-mentesen esetleg visszamehessek a munka világába, de az én életemben erre már nincs túl sok remény. Pénzem, pedig arra nincs, hogy egy akadály-mentes városba költözhetnék. Így aztán, végül, már csak a kérdésem maradna:
Azok a döntéshozók, akik azt szeretnék elérni, hogy minél több megrokkant ember dolgozzon, hogyan gondolták azt, hogy akadály-mentesítés nélkül is vissza lehet menni a munka világába, például egy kicsi faluból?”

Írta: Gerencsér József

Jogszabályi hivatkozások:

A 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet – az országos településrendezési és építési követelményekről című jogszabály (OTÉK) 2012. áprilisi állapota szerint:

31. § (1) Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy azok együttesen feleljenek meg (…) az akadálymentességi követelményeknek (…).

50. § (1) (…) A rendeltetési célnak megfelelő építési követelményeket és az akadálymentes használatot biztosító építményrészeket tervezési programban kell meghatározni. A közhasználatú építmények akadálymentesen használható részeit a rendeltetésük szerinti közszolgáltatók által meghatározott adatok alapján kell megvalósítani.

104. § (1) (…) Az akadálymentes használatra alkalmas önálló rendeltetési egységhez akadálymentes megközelíthetőséget kell biztosítani.

(9) Akadálymentes használat céljára az építményt, építményrészt, önálló rendeltetési egységet, teret, helyiséget úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az a fogyatékos személyek számára is a rendeltetésüknek megfelelően használható legyen. Ennek megfelelően kell kialakítani az építmény megközelítését, főbejáratát, vagy legalább egy bejáratát, közlekedőit, a használt terek méreteit, részletmegoldásait, a beépített szerkezeteket és a berendezési, felszerelési tárgyakat. Akadálymentes használhatósághoz olyan jelző-információs rendszert kell biztosítani, amely a mozgáskorlátozott, a látás- és a halláskárosodott személyeket segíti az építmények használatában.

(10) Az új közhasználatú építmények, építményrészek mindenki által használható részeit akadálymentesen kell megvalósítani.

(11) A (10) bekezdés szerinti építményrészeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az építmény tervezett rendeltetésének megfelelő közszolgáltatás fizikailag mindenki számára elérhető legyen.

(12) A fogyatékos személyek elsődleges használatára szolgáló épületet, épületrészt, önálló rendeltetési egységet, helyiséget minden részletében az akadálymentes használat lehetőségét biztosító módon kell megvalósítani.