Minimálbért az ápolási díj helyett a súlyosan beteg hozzátartózóját otthon ápolóknak!
 
Kemény és embert próbáló feladatot végeznek nemcsak fizikálisan, de lelkileg is  a nap 24 órájában.

A híres költőnk, Radnóti Miklós szavai jutottak eszünkbe, amikor azokra az ápolási díjasokra gondolunk, akik felnőtt, önellátó képességüket elveszített, magatehetetlen családtagot ápolnak, segélyes ápolási díjakért. 
Ők maguk mondták ki azt az üzenetet, ami az ilyen nyomorgó családok életét jellemzi, hogy „halálra vannak ítélve”, mert a segélyes ápolási díjból megélni képtelenség, miközben napi 24 órában helyt kell állniuk. Sőt, még a nyugdíjuk is alacsonyabb lehet az ápolási munkában eltöltött évek miatt.

„Járkálj csak halálraítélt”!

„Ezzel a gondolattal éljük meg a mindennapokat” – mondta egyikük.

A felnőtt rokkantakat otthon-ápolókat úgy érte az ápolási díjasok ellátásában meghozott diszkriminatív kormányzati döntés, mint a „hideg zuhany”.
Elmondták nekünk, hogy: „Megint sikerült megosztani egy társadalmi csoportot, melyben mi vagyunk a vesztesek.
Mintha rólunk teljesen megfeledkeztek volna, hogy valamiből nekünk is meg kellene tudni élni”.

Felemásra sikeredett a kormányzati döntés az ápolási díjban részesülők helyzetének rendezése. Rengeteg kérdőjel maradt még a döntések után. Számunkra a segélykiáltásaik teljesen jogosnak tűnnek.
Kemény és embert próbáló feladatot végeznek nemcsak fizikálisan, de lelkileg is azok, akik beteg családtagot kénytelenek ápolni otthonukban. Ha viszont a súlyos betegek közeli hozzátartozóinak ápolási díjára gondolunk, akkor kimondhatjuk, hogy a körül teljes a káosz és a zűrzavar, valamint a megosztottság. Agyon vannak diszkriminálva azok, akik ezt a 24 órás beteg-felügyeletet igénylő, embert próbáló, ugyanakkor, mégis ugyanazt a munkát különböző összegű segélyes pénzekért kénytelenek elvégezni.
A döntéshozók más szemüveggel néztek azokra a közeli hozzátartozókra, akik beteg gyermeket ápolnak otthon, és más szemüveggel néztek azokra, akik egy felnőtt korú, súlyos beteg családtagot kénytelenek ápolni.

Látszik, hogy a döntéshozóknak fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent fizikális megterhelés szempontjából az, ha valaki például a 20 kg-os beteg gyermekét ápolja, vagy az, ha valaki egy 100-150 kg-os, magatehetetlen felnőtt hozzátartozóját kénytelen ápolni. Ha az ápolásra szoruló személy, például egy baleset következtében, vagy agyvérzés miatt maradt mozgásában súlyosan korlátozott, a mozgatásához gyakran két ember szükséges, mivel a beteg mozgatása egy egyedüli ápoló családtag számára annyira megterhelő, hogy az ápolásba akár bele is rokkanhat.

Az ápolási díjban részesülők számára megosztó az a fajta politikai döntés, hogy a tartós ápolásra szoruló beteg gyermek után végre minimálbér jár, valamint 20 évi ápolás esetén 50 ezer Ft/hó nyugdíj kiegészítés is jár, miközben a felnőttet ápoló hozzátartozó csupán, havi pár tízezer Ft/hó ápolási díjat kap, de 20 évi ápolás után nyugdíj kiegészítést sem kap. Ez nem fair. Azonos társadalmi csoporton belül rendkívül megosztó ez a fajta diszkrimináció. Az ápolási díjban részesülők problémáit tovább fokozza az a tény is, hogy, ha például: a tartósan beteg családtagjuk ápolásába ők maguk is belerokkannak, vagy baleset éri őket és megrokkannak, netán súlyos betegséget diagnosztizálnak náluk az orvosok és, ha ezt követően rokkanttá nyilvánítják őket, akkor pénzellátást nem minden esetben fognak kapni. Ugyanis, a biztosítási jogviszonyban nem számít be az ápolás díj folyósításának időtartama.

Ez azt jelenti, hogy, ha például az ápolási díjban részesülő személy a felsorolt okok miatt megrokkan, és megváltozott munkaképességű személyek ellátásának igénybevételére nyújt be kérelmet, akkor:
A megváltozott munkaképességű személynek rendelkeznie kell a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 nap biztosítási idővel, 10 éven belül 2555 nap biztosítási idővel, vagy 15 éven belül legalább 3650 nap biztosítási idővel. Mivel az ápolási díj folyósításának időtartama nem számít be a biztosítási időkbe, így csak „a vakszerencsének köszönhető”, ha valaki megússza azt, hogy nem rokkan meg az ápolási díj igénybevétele alatt, vagy azt követően. Ha ez a szörnyűség bekövetkezik, akkor végképp nincstelenné és kiszolgáltatottá válik az ápolást végző közeli hozzátartozó, akinek emiatt súlyosan sérülhetnek az alapvető emberi jogai.

A 2023. évben folyósított ápolási díjak bruttó összege:

Tartósan beteg gyermek után járó otthonápolás esetén: 232.000,-Ft/hó

Felnőtt hozzátartozó ápolása esetén:

Alap összegű ápolási díj esetén: 45.665,-Ft/hó

Emelt összegű ápolási díj esetén: 68.500,-Ft/hó

Kiemelt összegű ápolási díj esetén: 82.200,-Ft/hó

A társadalom elöregedése miatt egyre többen szorulnak majd otthoni ápolásra, főleg azért is, mert az egészségügy ellátórendszeri „reform” a kórházak krónikus belgyógyászati osztályainak megszüntetésével ellátatlanul hagyja az idős és krónikus betegeket. Az úgynevezett „Szociális Ellátó Centrumok” fizetős térítési díjai viszont olyan magasak lesznek az előrejelzések szerint - a kb.10 ezer Ft/napi térítési díjakkal - hogy azt nemhogy egy ápolásra szoruló rokkant, de még egy átlagnyugdíjas sem lesz képes megfizetni. Emiatt egyre több teher hátul a családokra, ha a felnőtt, idős hozzátartozó ápolása a családi költségvetést terheli, mivel a felnőtt hozzátartozó ápolási díja csupán pár tízezer Ft/hó összegű segélyszerű pénzellátást jelent.
2018. októberben jelentette be Novák Katalin, akkor még Család- és Ifjúságügyért felelős államtitkárként, hogy 2019. január 1-től havi 100 ezer forintra emelik az otthonápolási díjat – az egy háztartásban több otthonápolásra szoruló gyermek esetében 150 ezer forintra - ami a terv szerint, 2022-ig eléri majd az akkori minimálbér szintjét, a gyermeküket otthonápolók esetében, ami végül meg is valósult. Azonban a felnőtteket otthonápolók részére 2019. évre csupán a segélyszerű ápolási díjuk 15% mértékű emelését ígérte a Kormány.
Viszont, a 2020 – 2022. évekre már csupán évenkénti 5-5% mértékű emelés ígérete és ezek megvalósítása megtörtént ugyan, de az, az egyre növekvő infláció mértékével köszönő viszonyban sem volt.
Ez a kormányzati intézkedés végképp megélhetési válságba sodorta a felnőtt betegek otthonápoló hozzátartozóit, mely az érintettek számára rendkívül hátrányos megkülönböztetést jelent.
Aki felnőtt betegét otthon ápolja évtizedeken át segélyes ápolási díjért, az végleg elszegényedik. Vajon mennyi lesz a nyugdíja a napi 24 órás munka ellenértékeként, feltéve, ha megéri a nyugdíjas életkort?
Kimondhatjuk bátran, hogy aki otthonában ápolja súlyosan beteg felnőtt, vagy idős hozzátartozóját, az negatív diszkriminációnak kitett személy hazánkban!
Ezeknek a személyeknek, illetve családoknak a megélhetési gondjait átérezzük. Ezt a hatalmas munkát, munkaviszonyként elismerve úgy kellene kezelni, hogy legalább a minimálbérrel díjazva legyen!

Arra kérjük a kormányt, hogy mihamarabb szüntesse meg a felnőtteket otthonápolók díjazásának hátrányos megkülönböztetését.

Írta: Gerencsér József
A MEOSZ javaslatai az ápolási díj ügyében 2018. szept. 29.
Videó szerzője:Videók MEOSZ