Nemzetközi és hazai Trendek és, Dokumentumok
Ne használjuk a „fogyatékosok” kifejezést, beszéljünk „fogyatékkkal élő emberekről” vagy „fogyatékos személyekről 

Az ENSZ „Alapvető Szabályok a fogyatékos emberek esélyegyenlőségéért” című dokumentuma a társadalmi tudatosság növelését már 1993-ban
minden egyéb integrációs terület előtt, első szabályként tárgyalta.
Ennek alapján a közösségek tegyenek lépéseket az irányba, hogy a társadalom több tudomást szerezzen a fogyatékos
emberekről, jogaikról, szükségleteikről, képességeikről, és lehetséges hozzájárulásukról a társadalom életéhez.
– A Tagállamok biztosítsák, hogy a felelős hatóságok juttassanak el friss információkat a fogyatékos emberek,
családjaik, a területen dolgozó szakemberek és a nagyközönség számára elérhető programokról és szolgáltatásokról.
A fogyatékossággal élőknek szóló információk hozzáférhető formában álljanak rendelkezésre.
– A Tagállamok kezdeményezzenek és támogassanak felvilágosító kampányokat a fogyatékos emberekről és a
fogyatékossági politikáról, azzal az üzenettel, hogy a fogyatékos emberek olyan polgárok, akiknek ugyanolyan
jogaik és kötelességeik vannak, mint a többieknek, ami igazolja azokat az intézkedéseket, amelyeknek
célja a teljes részvételük útjában álló akadályok eltávolítása.
– A Tagállamok bátorítsák a médiát, hogy pozitív módon ábrázolják a fogyatékos embereket, és konzultáljanak
ez ügyben a fogyatékos emberek szervezeteivel.
– A Tagállamok biztosítsák, hogy a közoktatási programok minden szempontból tükrözzék a teljes részvétel és egyenlőség elvét.
– A Tagállamok hívják meg a fogyatékos embereket, családtagjaikat és szervezeteik képviselőit, hogy vegyenek
részt a fogyatékossággal kapcsolatos oktatási programokban.
– A Tagállamok bátorítsák a magánvállalkozásokat, hogy tevékenységük minden formájában érvényesítsék a fogyatékossági kérdéseket.
– A Tagállamok kezdeményezzenek és támogassanak olyan programokat, amelyek növelik a fogyatékos emberek tudatosságát saját jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban.
Az önállóság tudatának növelése segíti a fogyatékos embereket, hogy kihasználják a rendelkezésükre álló lehetőségeket.
– A tudatosság növelése képezze jelentős részét a fogyatékos gyerekek oktatásának, és a rehabilitációs programoknak.
A fogyatékos emberek egymást is segíthetik e téren saját szervezeteikben.
– A tudatosság növelése képezze részét minden gyerek oktatásának, valamint a tanárképző és az összes szakemberképző tanfolyamnak.
Az Európai Unió fogyatékosügyben érintett szereplői 2002-ben Madridban tartott konferenciájukon fogadták el azt a dokumentumot, a
Madridi Nyilatkozatot, mely a tagállamok számára cselekvési tervet ad a diszkriminációmentes társadalom megteremtésére.
Ez a dokumentum a társadalmi tudatformálás tekintetében a különféle médiumokhangsúlyos szerepét emeli ki:
„A média hozzon létre partnerségeket és erősítse azokat a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteivel annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő emberek kedvezőbb bemutatásban részesüljenek a tömegtájékoztatási eszközök közvetítésével.
Az emberi sokféleség elismeréseként a médiában több információt kell közölni a fogyatékos emberekről.
Amikor fogyatékosügyi kérdésekről esik szó, a média kerülje a leereszkedő és megalázó hangnemet, és ehelyett azokkal a korlátokkal foglalkozzanak,
amelyekkel a fogyatékkal élő emberek küszködnek, valamint azzal, hogy e korlátok megszűnésével a fogyatékos emberek miként vehetnek részt aktívan a társadalomban.”
Az Európai Fogyatékosügyi Fórum 2007. évi kampányában, mely a „Legyen a fogyatékos emberek diszkriminációja a múlté” címet viselte már gyakorlati javaslatokat is megfogalmazott a média és a kommunikáció tekintetében az ezen a szakterületen dolgozó szakemberek számára:

– Ne használjuk a „fogyatékosok” kifejezést, beszéljünk „fogyatékkkal élő emberekről” vagy „fogyatékos személyekről”.

– Ne használjuk a „nyomorék” kifejezést, mert ez negatív képest fest az egyénről.

– Ne mondjuk azt, hogy valaki „kerekesszékhez kötötten él”, sokkal inkább azt, hogy „kerekesszék-használó”.

– Ne használjunk olyan szavakat, amelyek úgy mutatják be a fogyatékos embereket, mint esendő és másoktól függő személyeket;
ilyenek például az „áldozata valaminek”, a „béna”, a „szenved valamilyen fogyatékosságban”, vagy a „rokkant”.

– Olyan eseményeket, képeket mutassunk be, ahol a fogyatékos emberek nem jótékonykodás alanyai, illetve nem a medikális modellt erősítik.
Kerüljük a sztereotípiákat!

– Segítsük a fogyatékos emberek látható állampolgárrá válását azáltal, hogy olyan helyzetekben mutatjuk be őket, ahol közösségeik aktív, önrendelkező tagjaiként jelennek meg.

– Olyan műsorokat, programokat készítsünk, ahol fogyatékos emberek is megjelennek szereplőként; ezek ne kizárólag

a számukra készített rétegműsorok legyenek.

Összefoglalva, egy kis szaktudás, kétszer annyi érzékenység, néhány egyszerű és jól szervezett akció a hozzávalói a sikeres fogyatékosügyi társadalmi tudatformálásnak.

Hazai dokumentumok és trendek, keretek

Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY határozat a fogyatékos személyeket

érintő társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalókat, illetve az ezeket megalapozó

okokat három csoportba sorolja.

– A társadalmi kirekesztettség szemléletbeli okai, szükséges tennivalók

– A társadalmi kirekesztettség információhiányból következő okai, szükséges tennivalók

– A társadalmi kirekesztettség intézmény okai, szükséges tennivalók

Ezek közül a szemléletbeli okok és az ezek megváltoztatását célzó tennivalók kapcsolódnak tárgyalt témánkhoz

az alábbiak szerint:

A fogyatékos személyek sokáig láthatatlan polgárai voltak Magyarországnak, így számos előítélet alakult ki, téves információk rögzültek velük kapcsolatosan.

Az előítéletek lebontásában, a fogyatékos személyek megismertetésében

elsődleges szerepe a médiának, a fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezeteinek, illetve a nekik szolgáltatást nyújtó civil szervezeteknek van.

Támogatást kell biztosítani ezen szervezetek számára a társadalmi

tudatformálást segítő programokhoz (személyes találkozást lehetővé tevő rendezvények, az információ közvetett eljuttatását célzó kiadványok, a különböző szakmacsoportok képviselői számára biztosított képzésiprogramok).
A társadalmi tudat formálásában igen fontos szerepe van az érintetteknek; a személyes példamutatásnak, a pozitív példák bemutatásának.
Ennek érdekében támogatni szükséges a fogyatékos személyek önálló életvitel-mozgalmait; a sportban, a kultúra, a művelődés vagy más területen tehetséges fogyatékos fiatalok tevékenységét, az értelmiségivé válást, a fogyatékos személyek főiskolai, egyetemi tanulmányait.
Az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervéről szóló 1062/2007. (VIII. 7.) Korm. határozat 1. pontja úgy nyilatkozik, hogy biztosítani kell az előítéletek lebontása érdekében, hogy antidiszkriminációs műsorok, kampányok induljanak a médiában, valamint, hogy kiadványok készüljenek a fogyatékos személyek kedvezőbb társadalmi megítélése érdekében.
A kormányhatározatban megfogalmazott feladat sikeres megvalósulására példa a Miniszterelnöki Hivatal
Kormányzati Kommunikációért Felelős Szakállamtitkársága által szervezett, 2008 decembere és 2009 márciusa
között zajló „Együtt a fogyatékos emberekért” elnevezésű társadalmi célú kampány, amely a fogyatékos emberek esélyegyenlőségére hívta fel a figyelmet.
A kampány megtervezését és sikerre vitelét a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, valamint az Autisták Országos Szövetsége segítette.
A reklámfilmeket olyan ismert alkotók jegyezték, mint Spáh Dávid, Herendi Gábor, Gigor Attila és Pater Sparrow.
A filmek azt kívánták tudatosítani, hogy a fogyatékos személyeket többnyire társadalmi környezetük, nem pedig fogyatékosságuk akadályozza a mindennapi életben.
A cél az volt, hogy 6 milliárd forintnyi társadalmi reklámmal szórták meg az emberek tudatát. „A Médiaunió legfőbb célja, hogy évente egy témában valódi,
mérhető hatékonyságú, társadalmi célú (reklám és PR) kampányt valósítson meg, a legfontosabb társadalmi problémákban érdemi szemléletváltozást előidézve.
Ez csak széleskörű szakmai összefogással és többlépcsős, több éven áthúzódó kampánnyal lett volna elérhető, mely elsöprő nagyságrendben bontakozhatott volna ki.

Sajnálatos módon ezen hazai multimédiás kampányokat az állami költségvetés leállította mivel az Állam számára teher és nemkívánatos a fogyatékkal élők rokkantak sorsa.

Együtt a fogyatékossággal élők elfogadásáért kampány reklámfilmje - Iroda
Videó szerzője: Farkas Antal