Hogyan viszonyul a társadalom a fogyatékkal élő emberekhez?
Nem direkt rekeszti ki a fogyatékos embereket a társadalom, hanem azért, mert nem tud velük mit kezdeni

Fontos lenne megszabadulni a káros sztereotípiáktól, amelyek a fogyatékossággal élő személyek álláskeresését nehezítik.
Minden fogyatékkal élő ember számít ezért egyenrangú embereknek tekintsék őket is!
Már kisgyermekkorban kezdődnek a nehézségek az óvodai és iskolai beilleszkedéseknél, mivel gyakran a korai fejlesztések hiányosságaival kell szembesülniük a szülőknek.
Előfordul az is, hogy a lakóhely közelében nincs olyan befogadó oktatási intézmény, mely akadálymentes, vagy nem állnak rendelkezésre a felzárkóztatáshoz szükséges speciális feltételek, emiatt a szülőknek napi szinten nehézséget okoz a fogyatékkal élő gyermekük utaztatása. A kisebb városokban és falvakban élők e téren hatalmas hátrányban vannak, hiszen ezeken a településeken az akadálymentes közlekedés csak vágyálom.
„Közelíteni kell az egymástól különböző társadalmi csoportokat.”- olvashatjuk az Eötvös Lóránd Tudományegyetem honlapján.
A fogyatékkal élők számára sajnos felnőtt korban is fennáll a társadalmi kirekesztettség veszélye.
Ez végigkíséri őket nemcsak az oktatási intézményekben a tanulmányaik során, de az álláskereséseknél is, sőt a bérezés tekintetében is hátrányos helyzetbe szorulhatnak az érintettek.
Előfordulnak olyan esetek, hogy például nemcsak a középfokú végzettséggel rendelkező, hanem a diplomás fogyatékkal élők is alacsonyabb bérezéssel foglalkoztatottak, mint az egészséges kollegáik.
Az elmúlt évtizedben a rokkantak és fogyatékkal élők foglalkoztatottsága jelentős mértékben megemelkedett, már az érintettek közel fele igyekezett munkát találni. Ennek azonban nem az állapotjavulásuk az oka, hanem a megélhetési kényszer miatt kénytelenek dolgozni, ugyanis a havonként folyósított rokkantsági ellátások, valamint a fogyatékossági támogatások összege rendkívül alacsony.
A rokkantak és fogyatékkal élők mindennapjait nehezítik még az állami egészségügyi ellátórendszer hiányosságai is, hiszen krónikus betegként ők gyakrabban kénytelenek igénybe venni az állami egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait, mint az egészségesek.
A jövőre tekintve, üdvözlendő lenne egyfajta pozitív társadalmi szemléletváltozás, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő rokkantak és fogyatékkal élők diszkriminációjának megszűntetése lehetne egy kitűzött cél.
Az, hogy minden tekintetben egyenrangú tagjai lehessenek a társadalomnak, hátrányok nélkül.
Most, hogy beléptünk a 2025. évi Újesztendő kapuján, jó lenne, ha nem csak az elvárások szintjén maradnának meg ezek a kívánságok, hanem az lenne dicséretes, ha ezek teljesülnének is.
Írta: Gerencsér József

Fontos lenne megszabadulni a káros sztereotípiáktól, amelyek a fogyatékossággal élő személyek álláskeresését nehezítik.
Minden fogyatékkal élő ember számít ezért egyenrangú embereknek tekintsék őket is!
Már kisgyermekkorban kezdődnek a nehézségek az óvodai és iskolai beilleszkedéseknél, mivel gyakran a korai fejlesztések hiányosságaival kell szembesülniük a szülőknek.
Előfordul az is, hogy a lakóhely közelében nincs olyan befogadó oktatási intézmény, mely akadálymentes, vagy nem állnak rendelkezésre a felzárkóztatáshoz szükséges speciális feltételek, emiatt a szülőknek napi szinten nehézséget okoz a fogyatékkal élő gyermekük utaztatása. A kisebb városokban és falvakban élők e téren hatalmas hátrányban vannak, hiszen ezeken a településeken az akadálymentes közlekedés csak vágyálom.
„Közelíteni kell az egymástól különböző társadalmi csoportokat.”- olvashatjuk az Eötvös Lóránd Tudományegyetem honlapján.
A fogyatékkal élők számára sajnos felnőtt korban is fennáll a társadalmi kirekesztettség veszélye.
Ez végigkíséri őket nemcsak az oktatási intézményekben a tanulmányaik során, de az álláskereséseknél is, sőt a bérezés tekintetében is hátrányos helyzetbe szorulhatnak az érintettek.
Előfordulnak olyan esetek, hogy például nemcsak a középfokú végzettséggel rendelkező, hanem a diplomás fogyatékkal élők is alacsonyabb bérezéssel foglalkoztatottak, mint az egészséges kollegáik.
Az elmúlt évtizedben a rokkantak és fogyatékkal élők foglalkoztatottsága jelentős mértékben megemelkedett, már az érintettek közel fele igyekezett munkát találni. Ennek azonban nem az állapotjavulásuk az oka, hanem a megélhetési kényszer miatt kénytelenek dolgozni, ugyanis a havonként folyósított rokkantsági ellátások, valamint a fogyatékossági támogatások összege rendkívül alacsony.
A rokkantak és fogyatékkal élők mindennapjait nehezítik még az állami egészségügyi ellátórendszer hiányosságai is, hiszen krónikus betegként ők gyakrabban kénytelenek igénybe venni az állami egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait, mint az egészségesek.
A jövőre tekintve, üdvözlendő lenne egyfajta pozitív társadalmi szemléletváltozás, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő rokkantak és fogyatékkal élők diszkriminációjának megszűntetése lehetne egy kitűzött cél.
Az, hogy minden tekintetben egyenrangú tagjai lehessenek a társadalomnak, hátrányok nélkül.
Most, hogy beléptünk a 2025. évi Újesztendő kapuján, jó lenne, ha nem csak az elvárások szintjén maradnának meg ezek a kívánságok, hanem az lenne dicséretes, ha ezek teljesülnének is.
Írta: Gerencsér József
- Találatok: 39