A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai!

A mozgáskorlátozott személeknek biztosítani kell az akadálymentes munkakörnyezetet

 A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról az 1998. évi XXVI. törvény a következőképpen határozza meg a fogyatékos emberek fogalmát:
A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal, és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.
Fogyatékos személy az, aki érzékszervi így különösen látás hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.
Ennek alapján öt nagy fogyatékossági csoportot különböztetünk meg:

1.látássérült,

2.hallássérült,

3.mozgássérült,

4.értelmi sérült,

5. autista emberek.

Emellett még vannak még más fogyatékossági csoportok, például a beszédfogyatékos, halmozottan sérült, valamint a siket-vak, vagy mozgás- és beszédfogyatékos emberek.
Valamennyi fogyatékosság közül a legnagyobb eltérések és megjelenési formák talán a mozgáskorlátozottaknál fordulnak elő az enyhe sántítástól kezdve a bottal, járókerettel járáson, kerekesszéken keresztül egészen a gyakorlatilag a külvilággal nem kommunikáló, önálló életvitelre – és így a munka világába bekapcsolódásra sem képes fogyatékosokkal egyaránt találkozhatunk.
A mozgássérült munkavállalók alkalmazását az is megnehezítheti, hogy a munkaadónak a fogyatékosság fokától függően esetleg komolyabb beruházásokat kell végrehajtania
(átalakítás, átépítés).
Ugyanakkor a mozgássérült emberek szakmai ismeretei semmiben sem maradnak el az ép munkavállalókétól, ezért érdemes őket alkalmazni megannyi fizikai és szellemi munkakörben egyaránt.
Mozgássérült az a személy, akinél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció.
A mozgássérült, mozgáskorlátozott, végtaghiányos munkavállalók
jelentős részénél szükség van az akadálymentes munkakörnyezetre annak érdekében, hogy feladatukat és munkakörüket az elvárásoknak megfelelően tudják ellátni.

Mozgáskorlátozottság, mozgáskorlátozott személyek

A mozgássérült személyek speciális rehabilitációs szükségleteinek alakulását továbbá a segítségnyújtás szempontjait jelentős mértékben befolyásolja a károsodás keletkezésének ideje, annak formája, mértéke továbbá területe, kiterjedése, halmozott fogyatékosság esetén a társuló funkciózavarok (pl. beszéd, értelmi funkciók, érzékszervi funkciók) típusa és mértéke.
Egy kategóriába tartoznak azok a mozgásos tünetcsoportok, amelyek a komplex rehabilitáció megvalósítása szempontjából azonos vagy hasonló feladatot jelentenek.

Ebből a szempontból a következő csoportosítás alakítható ki:

• Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok.

• Petyhüdt bénulást okozó kórformák.

• Korai agykárosodás okozta (spasztikus, atetotikus, ataxiás jellegű) mozgás-rendellenességek.

• Ortopédiai és egyéb kórformák.

A munkakörnyezet akadálymentesítésének a szempontjai:

A mozgáskorlátozottság tartóssága, visszafordíthatatlansága gyakran az átlagostól eltérő pszichés, szociális és fizikai szükségleteket teremt.

A sajátos szükségletek – kórformától és egyéni mozgásállapottól függően a következőterületen jelentkeznek:

• hely- és helyzetváltoztatás (nagy-mozgások),

• érzékelés-észlelés, tapasztalat-, információ- és ismeretszerzés,

• önkiszolgálás, önellátás, mindennapos tevékenységek, önálló életvitel,

• kézfunkció, manipuláció, író- és rajzoló mozgásteljesítmény, tárgy- és eszközhasználat,

• kommunikáció (verbális és nonverbális),

• énkép, önismeret, személyközi kapcsolatok.

Humán akadálymentesítés:
A mozgássérült munkavállalóval célszerű tisztázni a felvételi eljáráskor, vagy a munkába álláskor, hogy mi az a mozgásforma, amiben segítséget igényel (pl.: a többi kollégától). Nem javasolt a munkacsoport számára, hogy minden egyes mozdulatnál a segítségére siessen, mert ezzel sértheti a mozgássérült munkavállaló önértékelését, emberi méltóságát.

Javasolt, hogy a munkaadó, a közvetlen munkahelyi vezető, a munkacsoport tagjai és mozgássérült munkavállaló állapodjanak meg egy olyan jelzésrendszerben, amikor a fogyatékos személy munkatársai segítségét kéri a mozgásban, helyváltoztatásban.
Mivel a mozgássérült munkavállalónak alapvetően több időbe kerül az egyes mozgásformák végrehajtása (helyváltoztatás, helyzetváltoztatás, mindennapos tevékenységek), ezért a munkacsoporttól több türelem kívántatik meg.

Fizikai Akadálymentesítés:
Az akadálymentesítésnél alapvető kérdés annak eldöntése, hogy a mozgássérült munkavállaló otthonából (távmunka), vagy a munkahelyen tudja/kívánja az adott munkafolyamatokat és feladatokat ellátni.
Távmunkánál nagy valószínűség szerint a mozgássérült munkavállaló már kialakította azt az otthoni munkakörnyezetet, amelyik megfelelő számára a „bedolgozáshoz”, így a munkaadónak alapvetően nem kell speciális, a fogyatékos munkavégzését segítő eszközökbe beruháznia.
Ennek ellenére még ebben az esetben is javasolt, hogy szakember (rehabilitációs szakmérnök) keresse fel a mozgássérült személyt otthonában, és tanácsaival segítse a hatékonyabb, kényelmesebb, egészségesebb munkakörnyezet megteremtését.
A szakember javaslatot tehet a munkaadónak is a tekintetben, hogy milyen (speciális) eszközöket kell beszereznie ahhoz, hogy a fogyatékos munkatárs munkáját, munkavégzését segíteni tudja.
Sokkal komolyabb odafigyelést és beruházást igényel az, amikor egy meglevő munkakörnyezetet (pl.: iroda, üzem) kell akadálymentesíteni annak érdekében, hogy a mozgássérült munkavállaló a többiekkel – közel – azonos feltételek mellett tudja ellátni munkafeladatát.

Az akadálymentes munkakörnyezet kialakításánál célszerű figyelembe venni a következőket:
Hely a vízszintes közlekedéshez
a) A közlekedési útvonalaknak, folyosóknak, egyéb helyiségeknek megfelelően szélesnek, magasnak, akadályoktól mentesnek kell lennie.
b) Az adott munkaszervezetben a munkavédelmi (fő)előadók a legtöbb esetben a közlekedési utakat rendszeresen ellenőrzik, és eltávolítanak minden olyan bútort és berendezési tárgyat, amelyik gátolja a szabad mozgást.
Nem jelent számukra lényegesen több munkát az, ha figyelmük a megváltozott munkaképességű munkavállaló vízszintes közlekedésére is kiterjed.
c) Zárt végű közlekedő utakon, ajtók előtt, lifteknél a kerekesszékes és egyéb mozgás-segédeszközt használó munkavállalóknak megfelelő helyre van szükségük ahhoz, hogy megforduljanak/elforduljanak.
d) Az irodák, üzemegységek többségében a tájékozódást segítő információs táblákat is kihelyeznek, melyek az ép munkavállalókat segítik az eligazodásban.
Ezek a táblák kiegészíthetőek a mozgássérült személy tájékozódását segítő feliratokkal (pl.: mozgássérült mosdó), elenyésző többletköltség mellett.
e) Kiemelt figyelmet kell kapnia a menekülő útvonalak akadálymentesítésének.

Bejáratok

a) A munkahelyhez vezető ajtóknak, kapuknak megfelelően szélesnek és magasnak kell lennie.
A szervezetek munkavédelmi szakemberei rendszerint tudják, hogy melyek ezek a (szabványosított) méretek.
A gyáregységek többségében a bejáratok kellően méretesek ahhoz, hogy a kerekesszék és az azt hajtó kéz, a járókeret, a támbot,a mankó biztonságosan elférjen/átférjen.
Irodákban szükség lehet egyes bejáratokat szélesíteni, és/vagy olyan útvonalakat kialakítani (a munkakörnyezet megközelíthetőségét figyelembe véve), amelyeknél a fogyatékosmunkavállaló kényelmesen elférhet.
b) Körültekintést igényel az irodák, a raktárak és egyéb (kisegítő és kiegészítő) helyiségek ajtajainak és szabad tereinek kialakítása.
Alapvetés, hogy a kerekesszékben ülő embernek annyi hely kell az ajtónyitáshoz, hogy a kilincset lenyomva az ajtó nyitási ívén kívül tudjon maradni.
c) Az irodák és üzemegységek többségénél érintőkártyás beléptető / ajtónyitó rendszerek kerültek kialakításra, melyek a mozgássérült munkavállaló számára is megfelelőek, amennyiben ezek elhelyezése a megfelelő magasságokban történt, olyan RFID technológiát alkalmaznak, amelyik lehetővé teszi néhány méteres hatótávolságból is az ajtók automatikus kinyitását és becsukását.
d) Ajánlatos a küszöböket megszüntetni, mert ezekben a mozgássérült kolléga megbukhat, balesetet szenvedhet.
e) Ahol csapóajtók vannak, azokat vagy ki kell támasztani (amennyiben ezt a munkabiztonság lehetővé teszi),
(2) vagy fotocellás/RFID-s változatra kell kicserélni, illetve kiegészíteni. Ez ugyan jelentős többletköltséget jelenthet a munkaadó számára, de az automatikus ajtónyitás/zárás a többi munkavállalók munkáját is megkönnyíti, így haszna van valamennyi munkavállaló számára.
f) A gombkilincseket célszerű lecserélni a hagyományos változatra. Ez a csere a fotocellás/RFIDs ajtókhoz hasonlóan a többi munkavállalók munkáját is kényelmesebbé teszi.
3. Függőleges közlekedést segítő eszközök
a) Az irodák és üzemegységek akadálymentesítésénél – ahol erre lehetőség van – kerülni kell (meg kell szüntetni)
a szintkülönbségeket. Erre a liftek, rámpák, lejtők egyaránt alkalmasak lehetnek.
b) Lifteknél, egyéb felvonóknál biztosítani kell a mozgássérült személy számára az önálló kezelhetőséget azzal, hogy a kapcsológombokat olyan magasra szerelik, ami még a számára is elérhető.
4. Bútorok, berendezések, kiegészítők
a) Az irodák, üzemek többségében használt bútorok jelentős része nem, vagy csak komoly fenntartásokkal felel meg a mozgássérült munkavállaló igényeinek.
b) A mellékhelyiségek bútorait (vagy annak legalább egy részét) alacsonyabbra kell szerelni, illetve ki kell alakítani a fogyatékos személy számára az igényeinek és szükségleteinek megfelelő, az átlagosnál tágasabb, kapaszkodókkal,

jelzőberendezéssel felszerelt WC-fülkét.
c) A bútorok és egyéb berendezési tárgyak között elegendő helynek kell lennie ahhoz, hogy a kerekesszékes (járókeretes) munkavállaló kényelmesen el tudjon helyezkedni, illetve meg tudjon fordulni.
d) A kapcsolókat, kezelőgombokat olyan magasra kell helyezni, hogy azokat a kerekesszékes munkavállaló is kényelmesen el tudja érni.
e) Szakorvosi/üzemorvosi és/vagy rehabilitációs szakmérnöki javaslat figyelembe vételével olyan bútorokat (asztal, szék) célszerű vásárolni, amelyik személyre szabottan megfelel a mozgássérült munkavállaló igényeinek, elvárásainak.

 Kommunikáció, infó-kommunikáció:

a) A mozgássérült személyeket – megfelelő szakmai ismeretek birtokában – a kommunikációs és infó-kommunikációs eszközök az élet szinte minden területén, így a munka világában is segítik.
b) A mozgássérült személyek képzésénél a munkaadónak javasolnia kell a számítástechnikai ismeretek javítását/ fejlesztését, illetve lehetővé kell tennie, hogy ezek a személyek – rehabilitációs szakmérnök bevonásával megismerjék a speciális kommunikáció szoftver- és hardvereszközeit.
Szükség esetén ezen eszközöket célszerű a munkacsoport nem fogyatékos tagjaival is megismertetni.
d) Nehéz verbális kommunikációnál még a legegyszerűbb számítógép is komoly segítséget jelent.
e) Beszéd hiányában kézírás és/vagy számítógép segítségével könnyebben kommunikálhatunk a kollégánkkal.
f) A munkaadónak – amennyiben ezt a fogyatékos munkavállaló igényli – be kell szereznie azokat a speciális hardver- és szoftvereszközöket (pl.: fejegér, szemmozgást követő beviteli eszköz), amelyek hiányában nem tudja sikeresen és eredményesen elvégezni munkafeladatait.
g) Ha a mozgássérült személy augmentatív vagy alternatív kommunikációs eszközt használ (kép-, jelkép- szimbólumrendszerek, betűtáblák, elektronikus kommunikátorok, számítógépek stb.), akkor a munkacsoport tagjainak, illetve vezetőjének is célszerű megismerni ennek használatát a kölcsönös kommunikáció kialakítása érdekében.

Speciális, egyénre szabott gyógyászati és rehabilitációs eszközök, lehetőségek:
a) Ezek kiválasztásánál a munkaadónak célszerű kikérnie az adott munkavállaló lehetőségeinek/korlátainak és igényeinek figyelembe vételével szakorvos/üzemorvos, rehabilitációs szakmérnök tanácsát.
b) Amennyiben a mozgássérült munkavállalónak vannak tapasztalatai (pl.: előző munkahely) a speciális eszközök vonatkozásában, a munkaadó bátran kikérheti tanácsait, illetve szakemberrel közösen tervezhetik meg/alakíthatják ki a munkakörnyezetet.
Egy ilyen környezet a mozgássérültet motiválja, kedveli, örül benne dolgozni, munkateljesítményére ösztönzően hat.
c) Az egyénre szabott cafeteria-rendszerben is tekintettel lehet a mozgássérült munkavállalóra a munkaadó.
Javasolhat anyagi keret biztosításával olyan lehetőségeket (pl.: gyógyüdülő, gyógyfürdő), amelyek a mozgássérült kolléga rehabilitációját, állapotának javulását segítik elő.